HTML

Zendo

Blogomban azokról a (főként magyar) tehetségekről szeretnék írni, akik a maguk útját járják. Akik értékeket hoznak létre: legyen az zene, design, könyv, film, festmény...

Friss topikok

Linkblog

PERCOSSA: nagyon ütős hollandok a Trafóban

2011.01.19. 13:21 Zendo


 

Nem a fékeveszett bulizásukról ismertek a hollandok. Bár az angolokat tartják hidegvérűnek, holott a magukból kivetkőzött brit turisták akasztják ki leginkább a partyszigetek őslakóit. A hollandokra inkább jellemző a skandináv visszafogottság és a puritán életfelfogás. A coffeshopokban is inkább amerikai turisták füstölnek, akik aztán a csatornákat összekötő hidakon próbálnak egyensúlyozva átjutni inkább kevesebb, mint több sikerrel. A fapados járatokkal érkező angol fiúkat egy bandában meg be sem engedik a szórakozóhelyekre. Ugyanis merev részegre isszák magukat és a piroslámpás negyedben lezavart menetek után annyira feszíti őket a férfiasság, hogy előszeretettel verik szét a berendezést.

Egy hollandnak általában halk zene és egy üveg Heineken is elég az eksztázishoz, ami leginkább a “Gezellig” (= cool) szó gyakori ismételgetésében merül ki. Sem az étkezésben, sem zenében nem túl válogatósak: a kulináris élvezetek csúcsát az Utasellátóhoz hasonlító önkiszolgáló automatákban árusított frikandel (hotdogszerű fasírt) kéjes rágcsálása jelenti. Franz Bauer legalább akkora bálvány, mint itthon volt Zámbó Jimmy. Nincs okunk szégyenkezni! A reggelt egy üveg sörrel kezdő André Hazes temetése teltházas közönséget vonzott az AJAX stadionban, a TV élőben közvetítette.

Holland előadó koncertjén legutoljára a hajón voltam, DJ Maestro fekete öltönyben pörgette a bakelitet, a közönséget kevésbé. Anouk nagyobb sikert aratott volna színes válltetkójával és lobogó szőke fürtjeivel. Na de most jól választottam!

A PERCOSSA holland társulata számomra egy kicsit azt a szabadságot is képviseli, ami után mi itthon csak áhítozunk. Pedig egykor őseink is azt az elvet vallották, hogy ami másnak nem fáj, azt szabad. A nyakadba lihegő állam ott ismeretlen fogalom. A nők kétharmada otthon szül, nálunk Geréb Ági börtönben ül. A holland bringásokra akkor sem dudál az autós, amikor nyolcan-tízen egymás mellett tekernek az úton. Hajléktalanokat nem igen látsz a holland utcákon, menedékszállásokon helyezik őket. Antibiotikumok helyett homeopátiás szereket javasol a háziorvos, de annak örül legjobban ha gyógyszerek nélkül jössz rendbe.

A zord holland klíma elő menekülve Dél-Franciaországban kezdtek el utcai színházat csinálni még a 80-as évek végén. A PERCOSSA (René Spierings, Janwillem van derPoll, Niels van Hoorn, Eric Robillard) produkcióinak tíz évvel később pedig már valódi színházak adtak otthont. A tagok az évek során konzervatóriumot végzett profi zenészekké képezték magukat, hét ország tizenegy táncszínházi társulatának írtak zenét. Számos nemzetközi turnén vannak túl, most először jöttek Magyarországra és a nagy érdeklődésre való tekintettel két este is fellépnek a Trafóban.

A TAIKO japán dobzenekart (ahol még a női tagoknak is impozáns méretű bicepsze van) technikai tudásban nehéz lenne felülmúlni, de ez talán nem is célja a PERCOSSA társulatnak. Kreativitás, humor és könnyedség, egyszóval profizmus jellemzi az előadást . Minden megszólal: a marék só, az olajoskanna, a fűrészlap, a PVC csövek. Hol cirkusz, hol pantomim, hol bravúros dobpárbaj : hagyományos japán dobok a modern dobszett ellen küzdenek, szamba jön síppal-dobbal, már csak a nádi hegedű hiányzik

Az egykoron utcai előadásokon edződött társulatnál nincs egy unalmas perc, hiszen a járókelők azonnal továbbállnak ha nem köti le figyelmüket az előadás: hol nevetünk, hol tátott szájjal figyeljük a pergő dobverőket, de leginkább ritmikus tapssal kísérjük őket.

Nem akarom lelőni a poénokat, hiszen kedd este még megtekinthető az előadás : belépés 6-tól 60 éves korig. Hallókészülék nem akadály, mert még a gyomorszájam is rezgett a japándobtól. Csak egy dologra készüljünk fel, ha gyereket viszünk: tuti, hogy az előadás után dobfelszerelést fog kérni húsvétra!

 

komment

„Nem az a fontos honnan jöttünk, hanem, hogy merre tartunk!”Jótékonysági koncert a MÜPÁ-ban

2011.01.19. 13:20 Zendo


A tengerparti spanyol éttermek turistacsalogatója a Tapas. Mindenféle finomságból válogatnak össze kis tálakban egy-egy étvágygerjesztő adagot. Sok stílust felvonultatott ez a szombat este, ínycsiklandozó zenei ízkombinációkba kóstolhattunk bele anélkül, hogy elülték volna a gyomrunkat.Snétberger Ferenc hívó szavára gázsi nélkül vállalták el híres művészek a fellépést, és a zömmel EU pénzből épülő Európai Roma Zenei szakkollégium javára ajánlották fel a bevételt.

60 tehetséges roma fiatal tanulhat itt olyan neves tanároktól, mint: Oláh Kálmán, László Attila, Szakcsi Lakatos Béla. Vendégelőadónak pedig sikerült megnyerni Paolo Vinacciát, Tony és Roby Lakatost.

Egy éve interjúvoltam meg Farkas Róbertet (a Budapest Bár atyját) aki a kiveszőfélben levő cigányzenét szeretné feléleszteni. Legnagyobb problémája, hogy megélhetés híján rendre külföldre vándorolnak a tehetségek. Kedves Róbert, íme itt az utánpótlás!

Balázs János népdal improvizációjával indult az este, majd a Fábián Juli Jazz Riffből (meg még legalább hat zenekarból) ismert Fodo lépett a színpadra és a dobot billentyűkre cserélve Bíró Esztert kísérte. Eszter egy Radnóti költeményt adott elő (Két karodban) és megemlékezett az kezdő évek nehézségeiről.

Kállai Ernő aranybrokátos zakóban mutatott be húrszaggató hegedűs mutatványt.12 évesen vették fel a Liszt Ferenc egyetem csodagyerek szakára. Ithzak Perlmann személyes meghívását élvezve ösztöndíjasként tanul New Yorkban. Zongorán a húszas évei elején járó ifjú titán: Balázs János kísérte. Legfiatalabb Liszt verseny győztesünknek már négy lemeze jelent meg, de még mindig igazolványt kérnek tőle, amikor sört rendel.

El sem kezdett zenélni a Parno Graszt, de a közönség már teljes eksztázisban volt. A zenekar neve Fehér ló, ami a tisztaság és a szabadság szimbóluma. Csak arra nem tudnék választ adni, hogy a Parno a fehéret vagy a lovat jelenti?Szabolcsi kis faluból jöttek, ahol pornó helyett Parno jelenti a szórakozást az ottlakóknak. Holdfényes nyári éjszakákon sokan a falu mindkét nevezetességét felkeresik: a kocsmát és a halastavat. Bár a vízbe többnyire nem önszántukból kerülnek bele. Az emlékezetesebb bicskázásokat dalban örökítik meg. A poros földutak és a szegénység ellenére mégis tudnak örülni az életnek, a szerelemnek. És ezt bizony nagyon jó lenne eltanulni tőlük! Anya és fia járta a táncot, aztán kendóelemekkel vadított botostánc következett. Egyszerűen nagyszerűek!

 

A második félidő a Lukács Miklós kvintettel indult: cimbalommal és tablával szólalt meg az indiai népi jazz. Aztán Palya Bea libbent a színpadra csábos hableányként. A tél elől rendszerint Mexikóba menekül, ahol már napokkal az érkezése előtt hegyesre pödrik bajszukat az amigók és Salma Hayeknek kijáró imádattal fogadják. A zenekari pluszköltségeket úgy kerüli el, hogy testrészeit lépteti fel: így a nyelve és a mellkasa is részesül a gázsiból. A törzsi elemeket sem nélkülöző lehengerlő előadás őserővel élesztette fel a női energiákat. A lecsúszó vállpántot és a fel-felhúzott szoknyát elakadt férfilélegzetek és diszkrét hörgések kísérték a nézőtérről. Bea saját hangját egy perzsa szőnyegkereskedő segítségével találta meg. Azóta sorra látogatom a lakberendezési áruházakat, de ez nekem még nem sikerült.

A kollégium alapítója és művészeti igazgatója nindzsamódra lopakodva közelítette meg a színpadot talpig feketébe öltözve. Snétberger Ferenc nem személyét, hanem hangszerét helyezi reflektorfénybe és a brazil zenétől, jazztől, flamencótól megéledt hangszer mögött szinte beleolvad a háttérbe. Mi pedig álomba ringatva egy mediterrán étterem teraszán érezzük magunkat. Főúr, fizetek!

komment

Go, Go Söndörgő! Két hét tengerparti nyaralás egy este alatt

2011.01.14. 16:55 Zendo

 

Lázasan készülődtem a Söndörgő koncertjére. Szó szerint, mert torokfájással küszködtem. Erre a pár órára mégis tünetmentessé váltam: a jó kis tengeri levegő a zenén keresztül is megtette a hatását. Két hét adriai nyaralással felért ez az este!

A valóságban is létezik a Nagy Feró (ős-Bikini) által kreált Balkán Brothers Band (Gábor, Lui, Joe és Frank De Gray Balkán) csak éppen Eredics testvéreknek hívják őket, a zenekart pedig Söndörgőnek. Ha a kedves mama a könnyebb megjegyezhetőség érdekében történetesen Salamon helyett Cézárnak keresztelte volna a fiát, akkor szépen kijönne az ÁBCD (Áronnal, Benjaminnal és Dáviddal).   A kakukktojás, az egyetlen “nem-Eredics”: Buzás Attila.

Szentendre sok jó zenészt adott már kis hazánknak. De amíg a Brains az elektronikában ugráltatja a Szigetlakókat, addig Söndörgőék a tradicionális balkáni zene hagyományait ápolják. Szerényen, hamisítatlan gimis humorral és az elődök iránti főhajtással.

Úgy látszik a népzenét játszó zenekarok tovább élnek, ugyanis a 15. szülinapot ünnepeltük a MÜPÁ-ban. Még az Erik Sumo Band feloszlását sem tudtam igazán feldolgozni (ami fáj, az fáj!), de amikor a Barabás Lőrinc Eklektric feloszlásáról értesültem, elhatároztam, hogy végleg átállok a népi vonalra: “Csak hosszú távú megoldás érdekel” jeligével.

Vajon mitől olyan muzikálisak a balkáni népek? Szerintem a sok napfényes óra miatt időznek annyit a szabadban. Az olivabogyó magától is megterem, a kabócákat meg valamivel túl kell harsogni. Több életöröm és derű árad ezekből a dallamokból, mint a magyar népdalokból, pedig déli szomszédainknak is lenne miről panaszkodniuk. De a szláv orvosi recept bánatra, búra: tambura! Ami nem más, mint a tűző napon néhány méretet összezsugorodott lant. Akár kézipoggyászként is vihették magukkal, amikor a Queen Elizabeth Hallban léptek fel, csak szegény bőgősnek kellett extra díjat fizetnie.

Versendi Kovács József tanította meg a fiúkat a tambura tanokra. Alázattal fogadták a mohácsi mestert, aki az est első vendége volt. Ferus Mustafov makedón szaxofonos színpadra lépésével érezhetően sűrűbbé vált a levegő. Meg nem erősített források szerint egy cirkuszi kígyónő és egy erőművész frigyének gyümölcseként látta meg Ferus a napvilágot és már pár hónaposan szaxofonra cserélte a cuclit. Játszi könnyedséggel kapta fel vállára a fiúkat, forgott a zenészgúla.Közös koncertlemezükre (ami a két hét fejtörés után a hangzatos „In Concert” nevet kapta) méltán figyeltek fel a zenei szaklapok.Ezután Fergus a nádszálkarcsú Hercku Ágnest udvarolta körül szaxofoncsápjával, aki kellő kacérsággal hagyta is magát.

Tompos Kátya szívből dalolt, mély átéléssel. Remekül megállta a helyét a három etno-díva mellett. Sebestyén Márta teljesen otthon érezte magát. Jókedvűen állt be a piros harisnyát, illetve hímzett tradicionális aerobic lábszárvédőt viselő táncosok közé. Szalóki Ági csábos mosolyával a “Rumelájt”énekelte el.

A büszke papával az élen a Vujicsics együttes következett. Méltóságteljesen és a sok mindent megélt öregek nyugalmával játszottak. A kivetőtő tüzes napkorongja eszembe juttatta a délszláv háború borzalmait. Nemrég még szomszéd szomszéd ellen harcolt és értelmetlen bombatűz perzselte az eget. De a közös örökség: a zene gyógyírt hozott a háborús sebekre, összekötve a folyton újrarajzolt országhatárokat.

Felvidék,Újvidék,Erdély,Balkán:“Dunának, Oltnak egy a hangja”. Legnagyobb költőnket is Petrovics Söndörnek hívták anno: számít az, hogy szerb volt, szlovák vagy magyar?

A gran finale egészen káprázatosra sikerült, a négy Bülbül-szavú rózsa mellett még egy igazi müezzin (Kovács Anti) is dalolt. Újrahasznosított páncélökölből szerettem volna virágokat lőni a színpadra, de Ederics mama olvasott a gondolataimban és piros rózsákat nyújtott fel fiainak.  

 

 

 

 

komment

A NAPRA: lehet nézni, de hallgatni is jó őket

2011.01.14. 16:52 Zendo

 

NAPRAkész vagyok, teljesen kész a NAPRA zenekar Fonó koncertjétől: izomláz gyötör a csűrdöngöléstől. Eszméletvesztőhely. Nevük alapján napfényes pitypangszedős, bokrétás népzenét képzeltem el: gyerekzsivajjal, csordogáló patakkal. Ehelyett sziklák közt utat törő szurdokban morajló vadvíz zúdult a nyakamba. De nem bántam...

Tavasszal jelent meg “Holdvilágos” című lemezük, 2008-ban pedig Fonogram díjat kaptak a legjobb világzene kategóriában “Jaj, a világ!” albumukért A ködös Albionban is komoly elismerést kaptak a szaksajtótól, végül is két angol producer keze munkáját dicséri az anyag. Első budapesti koncertjük is itt volt a Fonóban, 1999-ben. Összetartásukra jellemző, hogy tagcsere nem volt.

A napfogyatkozás baljós árnya lepi el zenei világukat, sötét szárnyak suhogása a balladai homályban.

A koncert fékeveszett hangulatát leginkább ahhoz az érzéshez tudnám hasonlítani, amikor egy szakadék fölött átugrató lángoló autóban ülünk. Ez a pillanat maga a borzongató tökély: a perzselő lángokat magunk mögött hagyva magasan szállunk, legyőzve a mélybe húzó erőket és még a kényszerleszállás kényszerű zuhanásáról is megfeledkezünk.

Az első szám egy csapásra berántotta a közönséget. Azzal a szenvedéllyel, mint amikor becéző szavak helyett letépjük a ruhát kedvesünkről. Majd jött a “Pici ház” és megbabonázott tinilányok lepték el a küzdőteret, jutalmul Jack Nicholsonos mosolyokat dobott nekik Miklós.

Both Miklós a gitárjához öltözött talpig feketébe és csak a lírai részeknél kapta elő a fehér hangszert.Lenny Kravitzos lágyságából pillanatok alatt képes transzformálódni, hogy aztán a Men in Black Edgarjának szuggesztív erejével ( “Csak a testemen át!”) adjon sötét tónust az érzelmes dallamokhoz.

Az élethez hozzá tartozik a sötétség is, időnként Árnyékénünknek is ki kell tombolnia magát : például az „Ugrós” dalok alatt.

Hegedűs '30' Mátét családneve predesztinálta a zenei pályára, a hangszerválasztás eleve nem lehetett kétséges : “Mátéka, teszed le azt a trombitát! A név kötelez, fiam!”. Szerintem kettős életet él: nappal a kettős könyvelés és mérlegbeszámolókészítés szürke öltönyös világába olvad be észrevétlenül, majd munka után a hónalja alá csapja a hegedűtokot és elkezd élni, zenélni! Sokszor nem is tudtam eldönteni, hogy hegedűszólót hallok vagy a gitár sivít?

Pfeiler Ferenc alapos terheléspróbának tette ki a TAMA dobokat, Boby ( Bobár Zoltán) harmonikán erősítette a népi vonalt, Winter Csaba két tűz között basszerozott.

Krámli Kinga már a mosolyával levett a lábamról. Légies tánca jól ellensúlyozta Miklós vad, férfias gitárjátékát. A robotmozgással és pantomimmel tarkított mozgása a régi szép underground időket juttatta az eszembe. Azt hittem, hogy a Gogol Bordello Adidas térdzoknis japán vokalistapárját sikításban senki sem tudja felülmúlni, de Kingának még ez is sikerült. Én már ennyivel bőven beértem volna, de bizony az énekhangja is csodálatosan szép.

Miklós gitárjátékát előszeretettel hasonlítják Jimi Hendrixéhez, talán a pszichedelikus elemek miatt.Én egyetlen gitárosidolom stílusához sem érzem egészen közelinek, úgyhogy nem címkézném be magával ragadó virtuóz játékát. Meg kell hallgatni és kész!

Azért nem lepődtem volna meg, ha a koncert végén a “Jaj, a világ!” után felgyújtja a gitárját majd levezetésképpen egy láncfűrésszel darabolja fel a hangfalakat. De feltehetően takarékossági okokból ezekre nem került sor. Sebaj, majd legközelebb!

 

 

komment

Ászok a MÜPÁ-ban (Balogh Kálmán és a Gipsy Cimbalom Band)

2011.01.14. 16:49 Zendo

  

“Zsebemben négy ásszal nem érhet kár” énekeltem Deák Bill után szabadon, amikor Balogh Kálmán és a Gipsy Cimbalom Band, Lajkó Félix és Marko Markovic közös koncertjéről értesültem: ilyen leosztás csak egyszer adódik az életben, így hát magabiztos mosollyal dőltem hátra a székemen, hiszen itt ma este csak nyerhetek.

Az „Ördög bújt a botomba” című dallal kezdtek, majd Kovács Ferenc „Dunáról” című szerzeménye következett. Népdal és jazz annyira egymásba simult, mint nászutaspár Velencében. Balogh Kálmán beutazta már a világot, neve összeforrt a cimbalommal. A meghatott díszzsebkendő gyűrögetős „Nagyon köszönjük a kedves közönségnek, hogy ennyien megtiszteltek minket ma este, igyekezni fogunk ám!” ömlengés helyett szolid eleganciával és egy klubest délutáni főpróbájának nyugalmával nyitott.

Ivan Lendl jutott róla az eszemben, aki arcrezzenés nélkül küzdötte végig a wimbledoni döntőket. Aztán időnként, ha túlszaladt egy labdán, a háta mögött ütötte el. Kálmán technikáját is csak lassított felvételen lehetne kielemezni. Csak éppen utánozni lehetetlen! A tét nélküliség látszata a mély koncentráltság és befelé figyelés jele nála, mint az például az indiai előadóművészeknél.

Lajkó Félix színpadra lépésével kezdett fogyni körülöttem az oxigén és a magassági mámor tüneteit produkáltam. Vajdasági szülőfaluja mellett sok a régi kelta sír, egyesek szerint hegedűje ezért sír. Széken ülve kezdett játszani, már-már kezdtem hinni a kritikusainak, akik szerint Félix konszolidálódott: rég nem az a fenegyerek, hiszen már szmokingban is látták. Pár perc után Félix rugóként felpattant székéből, szabályos S alakot vett fel, mintha csak azért ült volna le, hogy legyen honnan elrugaszkodnia.

Frankie Látó (aki egyben Halló is) sziámi ikerként kapcsolódott rá Kálmánra. Belső szerveik és végtagjaik lüktető szimbiózisban működtek és valami hihetetlen sebességre kapcsoltak! A „Vagyok olyan legény, mint te / Vágok olyan rendet , mint te !” versenyszellemében szinte már megcsapta orromat a füstölgő gyanta tesztoszteronnal vegyülő illata. Hörögve közelítettem meg a büfét a szünetben, fejemre hideg ásványvizet locsoltam. Mi jöhet még?

Marko Markovic színpadra lépésével magára irányította a figyelmet. Fényes ezüst öltönyéhez karimás kalapot öltött, göndör fürjeit leszorítva. Hamisítatlan Kid Rock-féle „Badass” belépőjétől a lányos anyák egyből befogták gyermekük szemét. Emir Kusturica filmhősei nem is csoda, hogy annyi őrültségre adják a fejüket, ilyen észbontó zenei aláfestés mellett egyszerűen nincs választásuk. A Boban Markovic Orchestra trombitása (Go Marko, Go!) saját lemezéről adott elő néhány fergeteges dalt, szinte kívülről fújta őket. A „Mahala” román hastánc alatt eléggé szemléletes módon, intenzív altesti légkufircolással mesélte el, hogy mit is tenne a hölggyel az öltözőben.

Kálmánék bebizonyították, hogy a boogie-woogie Kelet-Európából származik, az amerikaiak meg csak copycat-ek, akiknek még az sem esik le, hogy nemzeti eledelük nevében Hamburg város neve bújik meg. Kovács Ferenc dalszerzőként még egyszer bemutatkozott egy lírai megemlékezéssel. György Mihály a sok gitárzúzás után andalító finomsággal pengetett, számomra különösen izgalmas volt a dobot együtt hallgatni a cimbalomjátékkal.

Időközben Kálmán is oldottabb lett, szórta a poénokat (a számok közt) és a dicséreteket (szám közben): „Feri, de jó vagy! Misi, de jó vagy!”. Könnyedén lépkedtek a műfajok közt, még salsát is játszottak. A Gundel étterem cigányzenekarát juttatták eszembe, akik az operettől elkezdve a tangón át, bármilyen nemzetiségű turista nótáját elhúzzák, szerintem még eszkimó bálnavadász dalok is szerepelnek a repertoárban.

A végén újra felbukkant Marko és Félix. Én a jegyszedő kislányt próbáltam sikertelenül táncra perdíteni, így aztán a szalagkorlát ritmikus ütögetésével szálltam be a fináléba.

 

 

 

 

komment

Két Csík közt egy kis Tárkány

2011.01.14. 16:48 Zendo

 

Tevék legelnek az utcánk végén. A globális felmelegedés miatt én már semmin sem lepődök meg, de aztán kiderült, hogy cirkuszosok vertek sátrat. Nyári meleggel köszöntött ránk a Csík zenekar és a Tárkány Művek közös koncertjének a napja november közepén. Úgy tűnik a négy évszakkal már csak Vivaldinál találkozhatunk.

Valóságos oázis a 15 éves szülinapját ünneplő Fonó: itt garantáltan tiszta forrásra bukkanhatunk kommersz világunk sivatagában. Kint a dűnék, én meg már a pulthoz dűnék. Ám a hőségtől káprázik a szemem : úgy látom, hogy a nemdohányzó feliratot mindenki betartja és a kocsma előtt fegyelmezett sorban állnak a szomjas beduinok. Fata Morgana.

A Csík zenekart áldja meg a Magyarok Istene! Szelídségükkel, alázatukkal és egyszerűségükkel missziót teljesítenek. Lehet magyarkodni felfuvalkodva is, szittyabőr kacagányba bújva. Szidni peckesen más nemzeteket, akik ugye nyomába sem léphetnek a Szívcsakra kiválasztott népének. És lehet szeretetteljesen is, békét teremtve szomszédainkkal a zene közös nyelvén.

Hol vagyunk mi őseinktől, akik Földanyánk testét nem károsították? Akik békében éltek emberrel, állattal, fűvel és fával. Megbecsülték azt a keveset, ami fáradságos munkával megadatott nekik. Szívvel éltek: emberként és nem reklámfüggő fogyasztóként. Az ünnepek szent rituálék voltak és nem nagybevásárlások. Párjukat fűvel-fával csaló celebek bulváréletének imitálása helyett a saját életüket élték. Ha vigalomra volt okuk, akkor vigadtak három nap és három éjjel. Ha gyász borult rájuk, elsírták fájdalmukat és nem hurcolták egy életen át. A jelenben éltek, nem a múlton keseregtek (elvesztett csatákon, elcsatolt országrészeken) és nem a hazug politika rózsaszín jövőképében hittek (amikor majd mindenkinek ötöse lesz a lottón). A Romantica csatorna helyett ma este a szerelem gyönyörűséges gyötrelmével találkoztunk, amibe belesajdult a szív.

Majorosi Marianna csengő hangjától a szomszéd kerületekben is elmosolyodtak a csecsemők álmukban, Makó Péter (aki a Besh o'Drom tagja is egyben) végig bírta szuflával, pedig még Dresch Mihállyal is párbajozott. Szabó Attila tripla gázsit érdemelne: hegedűről gitárra és dobra váltott, cintányérját bonsai technikával aprította kompakt méretűre.

Csík János meglepetésszerűen táncra perdült a Fekete Lamour (Quimby átirat) alatt. Ettől ő is annyira megmámorosodott, hogy fergeteges vonópárbajjal fejezte be a számot.

Kalotaszegi keservessel emlékeztek a tragikus balesetben elhunyt három fiatal néptáncosra. Nyugodjanak békében! 1914-ben gyűjtött Kodály egy dalt, aminek a címére már nem emlékszem. De ha Gavrilo Princip meghallgatta volna, valószínűleg nem tört volna ki a világháború. Népdalaink valósághűen, torzítatlanul kötnek össze minket múltunkkal. És ha igaz múltunkat feledjük, igaz jövőnk sem lesz...

Nagy megtiszteltetés egy feltörekvő fiatal csapatnak, hogy nem előzenekarként szerepeltek, hanem a két félidő között játszhattak. Ráadásul a Csík zenekar két tagjával kiegészülve. Makó Péter fürge ujjaival a lájbit is pillanatok alatt kigombolná. Az idő rövidsége miatt a „Csiririp” kimaradt a repertoárból, de az „Úgy szeretlek”, „Nyisd ki” és a „Nehéz nap” felejthetetlen perceket szerzett. Talán egyszer majd korhatáros videoklip is készül az oly sokat emlegetett női ruhadarabból és a forró csókokról Paár Julcsi énekesnő főszereplésével. Shakirát és Beyoncét azért például jobb nézni, mint hallgatni, de Julcsinál az érzéki látvány érzéki hanggal párosul.

A zenekarvezető és dalszerző Tárkány-Kovács Bálint magánál Balogh Kálmánnál tanult. A Mestert a MÜPÁ-ban fogom meghallgatni. Megköszönöm neki, hogy a cimbalomjáték grillsütős tüzét átadta tanítványának Bognár András rockabilly sebességgel pengette a bőgőt. Kováts Gergő hősiesen megállta, hogy belefeledkezzen változatos, szép szaxofonszólóiba.

Dresch Mihály fellépése rockkoncertes ovációt váltotta ki az amúgy teljesen fegyelmezett közönségből, az est folyamán csak én headbangeltem. Világhírű szaxofonosunk szemöldökjátéka is figyelemre méltó, szerintem a Muppet show figuráját is ő ihlette.

 

 

komment

Fábián Juli Jazz Riff a MÜPÁ-ban: Életem legjobb esős hétfője

2011.01.14. 16:47 Zendo

A múlt héten jutott eszembe, hogy  vajon a Barabás Lőrinc Eklektric lemeze felkerült-e már a “legjobb zene szex közben” lista élére?  Legutóbbi koncertjükről lemaradtam, így végül Julit saját zenekarával hallgattam meg. A szenvedélyt szerencsére most is magával hozta.

Legutóbbi MÜPÁ-s fellépésükön torokgyulladással küszködve lépett a színpadra, de most minden összejött. Napfényen érlelt biogyümölcsként játszott a zenekar: természetes egységben, vitamindúsan vibráltak együtt. Hosszú szólók nélkül, igazi csapatmunkában léptek fel a zenészszentélyben. A női szemek Csejtey Ákos szaxofonjára szegeződtek, Papesch Péter pedig azt gondolta magában: “Basszus, csak azért sem veszek fel zakót és inget!” Jazz standardek helyett  a londoni dalversenyen taroló szerződuó : a zongorista Sárik Péter (aki egy szemvillanás alatt képes bárányszelídségből farkasvadságba váltani)  és Fábián Juli öt száma hangzott el (Dad, Romantic bossa, Not so Strange, What if, Relax). 
Fodo egy hámozott cintányérral gazdagította hangszerkínálatát és ennek örömére  Julival közösen szerzett egy dalt (Madrugada), amit  hegedűn kísért az est arab vendégművésze (Chaouki Smahi)
bőrből készült aerodinamikus barett sapkában.
Még mielőtt felocsúdhattunk volna  meglepetésünkből, Chaouki (a lantfélék családjába tartozó) oud nevű hangszerét megragadva  “La Casba” című dalával rántott be minket a világzene birodalmába.
Hol vagyok???

A kivetített vizuális effektek is hozzájárultak ahhoz, hogy  transzban éltem meg a koncertet, csak a blues ráadásnál tértem magamhoz. Meg mertem volna esküdni, hogy három percnél többet nem játszott a zenekar. Arra még határozottan emlékszem, hogy az óriásposzternek hitt nyitóképet  meg akartam vásárolni, de aztán rájöttem,hogy csak odavetítették. Juli táncánál veszítettem el a kapcsolatot a való világgal. 

Belevetettem magam a Lét hömpölygő  áramlatába és előző életeimbe utaztam vissza. Édes ölelések emlékei villantak fel és könnyes búcsúké. Az elhagyottság keserűsége, a tarkómat simító  ujjak gyengédsége. Gőzölgő ruha alatt forró test, el nem múló szomjúság. Hódítás és szakítás véget nem érő körforgása. Magányomat hamar megelégelte a folyó és vitt tovább. Csókra nyílt ajkak  hömpölyögtek a mélyben, aztán a kezek újra eltaszítottak...

Juli sikerrel vette a pályakezdő zenészlét és a felnőtté válás akadályait, kibontotta szirmait és végre kezdi magáról is elhinni, hogy éneklésre született. Aki pedig a Sorsát éli, az leküzd minden akadályt. Ha szándék és elvárás nélkül éljük mindennapjainkat rábízva magunkat az Égiek  akaratára, akkor megnyílnak a támogató erők és semmi sem lesz lehetetlen! Go with the flow...

komment

Harcsa Veronika interjú 2009.10.16 szerző: Zendo

2009.11.01. 19:43 Zendo

 

 

 
Keményen megdolgozik a sikerekért. A koncertszervezők szeretik, mert megbízható és délelőtt is el lehet érni. Képes reggel hatkor e-mailt küldeni. Hiába, informatikusnak készült eredetileg. Az interjú napján is korán kelt, az egész napos próba után beszélgettünk és már rohant is tovább. A társművészetek inspirálják: Mátyássy Áron Utolsó idők című filmjéhez  Mákos Alberttel közösen írt zenét, amivel elnyerték a Filmszemle díját, ettől a MÜPA nagyterme is megnyílt.


 
Milyen érzés volt másodszor Japánban turnézni?

 
Fantasztikus volt megint, mégis más mint előző alkalommal. Felkészültebb voltam: utánaolvastam, hogy miket szeretnék megnézni és nem az első benyomásokkal voltam elfoglalva. Több időnk volt a koncertek között is, a zenekarral együtt is tudtunk mászkálni Tokióban és környékén. Próbáltunk mindenből egy kicsit szemrevételezni, minél több arcát megnézni a városnak. Jártunk felhőkarcolókban, az üzleti negyedben, gazdag bevásárlóutcákban, voltunk múzeumokban, parkokban, városszéli bazársoron, halpiacon...
 
Máshogy hat a japán közönségre a zenétek, mint idehaza?
 
Tavaly megijedtünk, mert a számok közt csak röviden tapsolnak. Ez nem azért van mert nem tetszik nekik a zene, hanem mert várják a folytatást. Annyira figyelnek a koncert alatt, hogy még egy pisszegés sincs. A koncert végén pedig nagyon lelkesek. A reakcióik mások, de a zenénk hatása ugyanolyan, mint itthon. Más képük van rólam, mert nekik egzotikum vagyok.
 
Az első lemezed Japán sikerét, még „kezdők szerencséjeként” fogtad fel. Azóta két újabb lemezed is megjelent Japánban. 
 
Továbbra is szeretnek bennünket a japánok. Abban, hogy az első lemezem így berobbant náluk, nagy szerepe volt annak, hogy még tapasztalatlan voltam. Mindent ösztönből csináltam, ezért kislányos lett. És ez a kislányos image tetszett meg nekik.

 
El tudnád képzelni hogy huzamosabb ideig külföldön élj?
 
Majd meglátom mit hoz a jövő. Most nagyon jól érzem magam itthon. De ehhez hozzájárul a sok utazás is, mert így folyamatosan ki tudok tekinteni a világra.
 
A nu-jazz pápával, Nicola Contéval turnéztál idén rangos jazz fesztiválokon: Norvégiában, Finnországban, Hollandiában, Görögországban. Látsz esélyt rá, hogy a Quartettel is fellépj majd a jövőben ezeken a rendezvényeken?
 
Ezt nehéz még megmondani, Nicola Contét azért hívják meg mert ismert. Alakultak ki kapcsolatok, osztogattam a lemezemet. Remélem ilyen meghívás is adódik előbb-utóbb.
 
Jazzanovával és DJ Maestroval is felléptetek, rengeteg fiatal kedvelte meg rajtatok keresztül a jazzt. Azt gondolnám, hogy a jazz tanszéken nagy becsben tartanak ezért. De ők azt mondják, hogy ez nem igazi jazz, amit játszotok.
 
Ez igaz is, én nem játszom tradicionális jazzt. Nem is állítottam soha, hogy a klasszikus jazz továbbvitele lenne a misszióm. A jazz elemek mellett van popzene és soul, néha még elektronika is a zenénkben, mert mi ezt így szeretjük. Énekesnőnek tartom magam és nem jazzénekesnőnek.
 
Főként személyes élményekről szóltak a dalaid eddig: szerelmekről és csalódásokról. Nyilatkoztad, hogy most már mások inspirálnak.
 
Sokkal nagyobb rend van most bennem, mint két évvel ezelőtt. Akkor jó volt ezeket a feszültségeket, bizonytalanságokat kiénekelni magamból. És mivel kiegyensúlyozottabb vagyok most, ezért jobban oda tudok figyelni másokra. Így könnyebb írnom is másokról.
 
Úgy tűnik mintha az népszerűségi görbét ki akarnád egyenesíteni. Kerülöd a sztárságot, a nagyobb ismertség inkább még több munkára sarkall.
 
Örülök a sikereinknek. Én ezt egy lehetőségnek fogom fel, hogy minél inkább kompromisszumok nélkül tudjak dolgozni. Sokkal jobban meg tudom válogatni, hogy milyen helyszíneken lépek fel, milyen emberekkel zenélek együtt, milyen maga a produkció. De nem szórom a pénz, nem költök drága ruhákra és nem derogál az sem, hogy BKV-val járok. A legjobb a sikerben az, hogy számíthatunk arra, hogy lesz közönségünk. 
 
Emlékszem egy Westend tetős koncertetekre, amikor egész napos próbálás után léptetek fel este, de a fáradtságnak a nyomát sem láttam rajtad az első szám után. 
 
Rengeteg energiát ad a közönség, ez hihetetlen feltöltő erő. A zenében pedig ez a jó, hogy fel tud oldódni benne az ember.
 
Változatosak a koncertjeid: a bulihangulatú Take 5 fellépések a Quartettel és a meghitt hangulatú duóestek Gyémánt Bálint gitárossal.
 
Fontosnak tartom, hogy az előadás sokszínű tudjon maradni, mert így nekem is sokkal könnyebb. Jó ha több repertoár van, mert nem fáradnak el a dalok és az egyes formációk sem. Tudok az újdonság erejével nyúlni a dalokhoz, ha különböző formációkban énekelem őket.
 
Közel engeded magadhoz a rajongókat azzal, hogy sokat mesélsz magadról a koncerteken.
 
Ezzel egyrészt kompenzálni akarom azt, hogy angolul énekelek és ezért mindig vannak akik nem értik a dalszövegeket. Másrészt az éneklés is egyfajta kitárulkozás nekem, hiszen a dalokat fontos életszakaszaimban írtam.
 
Egy hozzáértő mesélte rólad, hogy azért könnyű veled együtt dolgozni, mert mindkét agyféltekédet egyformán használod: a kreatív művészi énedet is szabadon engeded, de tudsz két lábbal a földön is járni. 
 
Ilyen a személyiségem, fegyelmezett gyerek voltam mindig. Az
alkotásban nagyon jó elengedni magam, de nekem természetes például

hogy nem szeretek késni. Úgyhogy ne haragudj, de el is repült az idő,
indulnom kell!

 

 

 

komment

Sena interjú

2009.10.18. 12:22 Zendo


Hosszú hetek után sikerül csak összehozni a találkozót a Gödörben, de kitartásom végül meghozza gyümölcsét. Egy karatés mondás jut róla eszembe: „Tekints felfelé, de ne hord fent az orrodat, feleslegesen ne beszélj és nyisd ki a szívedet!” Teljesen átragad rám derűs felszabadultsága, úgy érzem felül tudnék emelkedni minden nehézségen. Irie Maffiásan úgy is mondhatnám,hogy Sena nagyon fain gádzsi, sok zsuzsókát kikábít, krájót kapok úgy emszízik. A sznád nőket csigázó habisztik csak elvágnák a szájukat nála!

Nem sok anyagot találtam rólad. Kerülöd az interjúkat?

Hát nem keresem, de páran azért megtalálnak (nevet). Nem sok interjú készült velem az elmúlt években.

Apukád ghánai, anyukád pedig magyar. Torda Kati, a Keuna tervezője.

Ő nem a Keuna tervezője, a Keuna márkát Sándor Gabi barátnőmmel hoztuk létre. Édesanyám a saját neve alatt tervez ékszereket évek óta Ghánában, mi pedig kölcsönözzük az ő tudását.

Ghánában mennyire keveredik a modern világ és az afrikai kultúra?

Most már nagyon vegyes. Én a fővárosban, Acrában születtem, ahol öt millió ember él. Nagy irodaházak is vannak már, de a régi dolgok is fellelhetők. A hagyományos ékszereket, gyöngyöket például farmernadrággal hordják. Él a hitvilágban még az animizmus. A természet: a folyók, fák erejét tisztelik. És a fő vallások mellett megmaradt a fekete mágia: a juju.

Két eltérő kultúrában nőttel fel. Ez zavaró volt, vagy inkább gazdagodtál ettől?

Abszolút gazdagodtam, most már mindkét kultúrában természetesen mozgok. Mindegyikben vannak előnyök, hátrányok, de tetszik, hogy mindkettővel tudok azonosulni. Folyamatosan merítek mindkét világból, és ez tágította a gondolkodásomat.

Nagyon népszerű lett pár év alatt az Irie Maffia, ahol énekelsz. Sok slágereteket játssza az MR2, de máig nem tudom mit jelent a zenekar neve.

Az Irie jamaikai szó, patwa nyelven a jelentése: vidám, boldog. Fain. Eredetileg reggae zenekarnak indult az Irie Maffia. A maffia pedig család. A két alapító tag, Gáspár és Élő Marci már nagyon régóta barátok, szinte családtagok. A basszusgitáros pedig az unokatestvére Marcinak. Olyanok vagyunk, mint egy nagy olasz család. És pénteken, november13-án lesz az Irie Maffia lemezbemutatója itt lent a Gödörben, az 1500 fős nagyteremben.

Egyedi a szövegetek az Irie Maffiában, még szlengszótárt is találtam.

Hárman énekelünk: Busa, Columbo meg én. Mindegyikünknek megvan a saját mondanivalója, világa és hátérre. Nehéz lenne így sablont készíteni, mert mindenki teljesen más szemszögből áll egy témához. Együtt szólunk, de mindegyikünk a maga hangját akarja hangoztatni. Erős egyéniségek vagyunk, de egységként is tudni kell működni. Nem szégyen hibázni. Tapasztalni kell, menni kell, csinálni! És ha tudsz valami tanulságot leszűrni az életedből, akkor már megérte.

Olvastam rólad, hogy verseket is írsz.

Ez így túlzás! Semmit nem tudok profin megcsinálni, ezek csak saját magam szórakoztatására készültek. Mostanában már inkább csak számokat, dalszövegeket írok.

Az Irie Maffia mellett énekelsz a Barabás Lőrinc Eklektricben is. Jut még időd rá?

Elég keveset szerepelek az új lemezen, mivel nyáron majdnem az összes fesztiválon játszottunk az Irie Maffiával. Sokszor heti három-négy fellépésünk is volt.

A Zöld Pardon kivetítőjén egészen közelről mutattak. Teljesen átszellemült vagy, amikor énekelsz. Mintha egy másik világban lennél.

Általában azt énekelem, amit én írtam. Ahhoz pedig bele kell élnem magam a zenébe, hogy tudjak vele azonosulni. Fontos, hogy átjöjjön amit érzek, mert angolul énekelünk és nem mindenki érti jól itthon a szöveget. Szerintem egyébként a legjobb üzenethordozó a világon: a zene. Ha szomorú vagy és egy jó dalt hallgatsz, az kilök ebből az állapotból. Olyan sok mindent tud adni! Átalakít és gyógyít.

Érzek egyfajta harcosságot benned. Keményen kiállsz az elveidért. Hatottak rád a Fekete Párducok, vagy mondjuk Spike Lee filmjei?

Imádom Spike Lee-t és olvasgattam sokat a Black Pantherekről és a zulu harcosokról is.

Szeretem, amikor egy ember ki tud állni valamiért és mer a barátaiért tenni, akár harcok árán is.

Freestylozó MC-ként kerültél a hip-hop közösségbe.

A hip-hopot 14 éves korom óta szerettem, később írogattam szövegeket és gondoltam egyszer milyen jó lenne zenére felmondani őket. A Gimmeshot Crew ( Dj Mango, Bosi, Németh Marci) csinált a G-pontban klubesteket. Így csöppentem bele: szólt a zene, ott volt a mikrofon és a lehetőség. Addig fogalmam sem volt, hogyan kell felvenni egy számot, nem láttam belülről stúdiót. Mindent a srácoktól tanultam meg.

Barabás Lőrinc is így kezdte...

Igen, a Kultiplexbe lejárt hozzánk a Gimmeshotos partykra fújni. A Busa is oszlopos tag volt.

Minden csütörtökön legalább nyolcszáz ember összegyűlt bulizni. És ez ment öt éven keresztül. Sok fiatalt megihletett, akik azóta elkezdtek saját zenéket csinálni.

És hogy állnak a külföldi projektek?

Dj Vadimmal dolgozgatunk együtt négy éve, jövő év tavaszra kész lesz egy nagylemeznyi közös anyag. Ő már bejárta az egész világot, egy francia turnéra el is kísértem.

Így találkoztam a francia Refractory zenekarral, akikkel összehaverkodtunk és készítettünk egy 'Hot Potatoes' nevű közös lemezt tavaly. A turnén a Herbaliser előzenekaraként léptünk fel. Van egy másik brigád is, az Irie Ites. Három francia srác, akik vinylterjesztők és most alapítottak kiadót. Nagyon fájn reggae zenészekkel dolgoznak és koncerteztem is velük. Egyszámos bakelitlemezeim is megjelentek náluk, amik európaszerte mennek a DJ-knek. Svájcban egy nagy reggae clash buliban az én számomat játszották le a verseny előtt. Szóval minden tágabb lesz idővel...

És a Shakespeare szonettek?

Most lesz december 17-én WH koncert. Mákos Bercivel - aki egy klasszikus csellista - , Gryllus Samuval és Szabó Hunorral csináltunk egy előadást, amiben Shakespeare szonetteket olvasok fel angolul. Néha énekelek, slammelek, ők meg zenét varázsolnak alá.

Saját szöveget nem raktam hozzá, egy-két helyen volt, hogy „with” helyett „of”-ot mondok, de nem vittem túlzásba az átírást.

Lesz folytatása a Sena „First One” szólólemezednek?

Igen, dolgozunk rajta. Mindenki haveri alapon jött és vette fel nagy szeretettel, teljes erőbedobással. Remélem, egyszer jól járnak majd a jogdíjakból!

 

komment

Címkék: zene interjú irie maffia sena

Underground SuperstarZ

2009.10.06. 19:12 Zendo

A Bányász Szakszervezet zenei magazinjának a Vájtfülő Vájárnak a tudósítójaként vettem részt a Balázs Iván rendezésével készült Underground SuperstarZ film bemutatóján. Minden földalatti megmozdulást figyelemmel kísérünk, mert: „Nem kell a púder, nem kell a vaker. Nem kell a funky és nem kell a punk. Csak egy: az undorground!”

 

Stílusos a Bazaltbor Badacsony Kft. szponzorálása, mert ilyen vállalkozásba józan fejjel nem fog senki. Komoly anyagi és erkölcsi elkötelezettség kell ahhoz, hogy valaki 2009-ben Lagzilajcsiland sekélyes talaján az underground zenére áldozzon saját zsebből. Ez egy misszió! A szívből jövő befektetés megtérülése nem mérhető pénzben: zenei kultúránkhoz ad hozzá, nem is keveset.

 

Nagyon alulértékelt ez a zenei szegmens: bővelkedik tehetségekben, de komoly menedzselés hiányában nehezen jön össze a kitöréshez szükséges kritikus tömeg.

A szervezők megadták a módját a bemutatónak, ami komoly sajtóérdeklődést váltott ki: még a lépcsőn is ültek a Toldi moziban. A NarRator Records számos filmbéli előadó lemezét jelentette meg idén, a MediaEvent Menedzsment pedig országos turnét szervez Underground Superstaroknak.

 

A katartikus Fókateppel indul Balázs Iván koncert-kordokumentum filmje.

 

Hat kamerával, kiváló hangminőséggel és lendületes vágásokkal teljes mértékben sikerül visszaadni a Dürer Kertbeli élőkoncert hangulatát. Mintha csak egy backstage pass-t kapnánk: nyomon követhetjük a fellépés előtti izgatott pillanatokat, a folyosói sörözgetéseket és a kelet-európai rocker lét (nappal meló, éjjel zenélés) nehézségeit. Az embert próbáló elhivatottságot.

 

Gyönyörködöm a film közelképeiben: számos olyan részletet felvillant, ami élőkoncerten nem annyira szembeötlő. Annamari levegőbe rajzolt titokzatos pontozással kíséri táncát, amivel kollektív akupunktúrás pontjainkat éri el, megnyitva ezzel lelkünk legmélyebb rétegeit a zenének.

Szalai Péter mozdulatlanságával egy mozgásérzékelőt kijátszana, rockos gitárfutamai magasan felülmúlják a headbangelő, beterpesztő „hű-de-nagyon gitározom” előadókét.

A Fókatelep összhangjára jellemző hogy a Korai Öröm tagok 18 év tapasztalatával már első hallásra zenébe ágyazzák Annamari énektémáit, hogy aztán a billentyűk Bábel tornyából kitekintő Biljarszki Emil komponista vezényletével életre keljenek a koncerteken.

Sokszor nem is sejtjük mekkora terhet cipel valaki. Mennyi bánat és szenvedés húzódik meg egy mély barázdában, a horizontot kémlelő tekintetben, egy megtört kézmozdulatban. Segít a fájdalmak elengedésében ez a zene, letenni a múlt kínzóan nehéz köveit. Minden vég egy újnak is a kezdete egyben. De el kell vágni a visszahúzó köteleket, hogy készen álljunk a továbblépésre!

 

Kiss Erzsit az Erik Sumo Band koncertjein volt szerencsém már jó párszor hallani és megértettem, hogy a hurrikánok miért kapnak női neveket. Saját együttesében (Egy Kiss Erzsi Zene) még képes fokozni ezt az elemi amazon erőt, amitől a hallgatóság a Terminátor képlékeny zsarujához hasonlóan megolvad és szép lassan folydogálni kezd, mintha csak egy Salvador Dali festményhez statisztálna.

Az Egy Kiss Erzsi Zene fellépéseire ellátogató turisták és Jedi lovagok egyöntetűen megállapíthatják, hogy a magyar nyelv mennyire hasonlít saját nyelvükhöz. Erzsi úgy érezte, hogy a Bizottság „Olyan a bőröd, mint Bad Schandaunál a vámőr szemében tükröződő hajnali álmos vízfelszín” sorai után már nem lehet szebbet leírni dalszövegben, ezért egy titkos program segítségével földi halandó számára megfejthetetlen jelentésű szavakat használ.

 

Az Anselmo Crew már a harmadik nagylemeznél tart, ami a korhatáros "Sex and Violence" címet viseli. Árkosi Szabolcs és etno zenekara egy világifjúsági találkozó gruppenpartyján fogant meg. A „My town” -ra bátran ugráljuk szét az agyunkat: mert eszméletlenül jó ez a szám! Azért gondoltak a Tenerifén nyaraló német turistákra is, akik mindig egy söröspoharat fognak a kezükbe, hogy elfedjék ritmusérzékük hiányát. Ők a szelídebb Bahía Negra szerzeményre táncolva juthatnak sikerélményhez.

 

És jön az eat Me! - Kozma Orsival. Hihetetlen, hogy mennyire él a színpadon, szinte röpköd kimonószerű ruhájában! A zenekar az Alice csodaországban című tanmese „Egyél meg!” feliratú space-cakejéről kapta nevét, amihez ők ütős popkoktélt szervíroznak.

 

Rutkai Bori Specko Jedno zenekarával valójában nem dalokat ad elő, hanem a hangoskönyvek mintájára festményeket énekel el némi kuncogással kísérve. Bori egész egyszerűen elfelejtett felnőni és pedagógusok hada sem volt képes kirángatni a fantáziadús édeni gyermekvilágból. Szerencsére! Csodálom hogy ilyen későn még elengedték a moziba a szülei. Nagyon közel került hozzám aznap este... Nem platói értelemben, hanem mert a sort eltévesztve kis híján a mellettem levő székre huppant le a sötétben.

 

A Pop Ivan egy ukrán hegyről kapta a nevét. Csúcs ez a Pop Ivan! Nem mobilcsengőhangnak való pop, hanem experimentális muzsika. Annyira szabadon zenélnek, hogy sokszor úgy érzem minden tag mást játszik. Aztán időnként mégis összetalálkoznak, meglepetten egymásra néznek és mindenki megy tovább a maga útján. Amerikában ilyenek az autópályák a nagyvárosi csomópontoknál. Spagettiként gabalyodnak össze, követhetetlenül kuszák. Pont ettől kimagasló a Pop Ivan!

 

Nagyon kellemes táncolható nu-jazz zenét játszik az Ez a Divat. Olyan hírességek társaságában léptek már fel, mint Jon Kennedy és Flevans. Utóbbi még remixet is készített „Decent People” dalukból. Hiányozni fog Csorba Melinda csorbítatlan hangja, aki most anyai örömök elé néz és Vörös Nikolett pótolja.

 

Megfogó a Cabaret Medrano szövegvilága. A boldog békeidőket idézi a tangóharmonikával előadott muzsika.

 

Kiemelném még az Óperentzia igényes, kavargó zenéjét. A gitáros nem más, mint a Smárton Trió névadója Sütő Márton. Úgy tűnt, hogy a srácok órákig is képesek lennének belefeledkezni a billentyű-dob-gitárpárbajba. Kindrusz Emese karcsú alakjával és elringató hangjával teszi teljessé az audiovizuális élményt.

 

A Kistehén Tánczenekar a lakodalmas zenészek nagy örömére megteremtette a „Repül a bálna!” és a „Hopp Te Zsiga!” közti kontinuitást. Kollár-Klemencz László az élő példa rá, hogy szellemesség és slágerszerűség nem feltételen zárja ki egymást.

 

Hunyorogva lépek ki az erős fénybe. Elvakít a fény. Angolosan távozom, nehogy megtörjön a varázs...

 

 

 

komment

Kozma Orsi interjú

2009.09.28. 19:42 Zendo

Kétféle színész van: aki magára húzza a szerepeket és a kaméleon. Kozma Orsival beszélgettem, aki színésznőnek készült és énekesnő lett. Kíváncsi voltam, hogy melyik a kaméleon igazi színe? Olyan a kaméleon, mint egy szivárvány? A sokszínűségben teljesedik ki? Mit látunk, ha külön nézzük egyes színeit? És mitől olyan megfoghatatlan?

 

Zendo: Nagyon meglepődtem amikor egy eat me! koncerten szűk farmerben és melegítőfelsőben jelentél meg. Mintha a vagány kishúgodat láttam volna. Itt kedvedre kitombolhatod magad a koncerteken?

 

Orsi: Egyrészt hideg volt a Kertemben, másrészt nem vagyok én annyira visszafogott lány. Régebben is voltak olyan zenekaraim,ahol ki tudtam magam tombolni. De tény és való, hogy az eat me! olyan zene, amiben az ember szabadon eresztheti a fantáziáját, a legbelsőbb titkos gondolatait is és leeresztheti a fáradt gőzt. Ez egy igazi bulizós zenekar!

 

Zendo: Megpróbáltátok felrázni a közönséget a Kertemben, ahol főleg ülős bulik vannak. Sajnáltam, hogy nem egy nagyobb színpadon hallottalak bennetek először, ahol jobban érvényesülhetett volna a felpörgetés.

 

Orsi: Még annyira friss ez a zenekar és az energia az embereknek, hogy először jól megnézik, mielőtt elkezdenek táncolni rá. Akik már több fellépésünkön hallottak bennünket, és ismerik a számokat – táncolnak.

 

Zendo: A Nouvelle Vague a sokszínű zenétek miatt választott benneteket előzenekarnak? Hiszen ők popfeldolgozások mellett még a Dead Kennedys punk klasszikusától sem riadtak vissza.

 

Orsi: Az A38 közvetítésével jött ez a lehetőség, és a két zenekar jól passzolt egymáshoz. Egyébként mi a saját számainkat játsszuk, csak egy feldolgozás van a WEEP lemezünkön: a „Sunday Girl”, ami egy Blondie szám. Most annyira összeforrt és lendületben van a zenekar, hogy egy kis turné után stúdióba megyünk és felvesszük az új számokat, amik az album megjelenése óta készültek el.

 

Zendo: Jó pár kiemelkedő dal gyűlt össze az albumon, ami bármelyik külföldi toplistára eséllyel kerülhetne fel. Talán attól olyan egyedi a zene, hogy teljesen eltérő stílusú zenekarokból jöttek a tagok. Te jazzt is énekelsz, a két alapító Komenczi Bálint gitáros és Borosi Gábor billentyűs az avantgarde Új Párducnak is tagja, Nagy Gergely a Kimnowaknak , Bajkai Ferenc meg funk-rock dobos is.

 

Orsi: Ezzel teljesen egyetértek! A Weep egy nagyon erős anyag, ami nemzetközi szinten is megállná a helyét. Sajnálom, hogy például a Petőfi rádió nem játszik semmit tőlünk.

 

Zendo: Jócskán akad pörgős szám, ugyanakkor nyugisabb részek is. Veszélyes mondjuk egy kanapén elnyúlva hallgatni koktélos pohárral a kézben. Mert amikor lassúból hirtelen átvált a zene, még a koktélcseresznye is kiugrik a pohárból!

 

Orsi: Az érzékekre és a lélekre hat ez a zene. Nagyon őszinte, pont mint a zenekar tagjai. Rengeteg munka van benne. Két éve dolgozunk együtt a srácokkal, már szinte együtt lélegzünk. Kialakult az egyensúly köztünk.

 

 

 

 

Zendo: Nagyon elismerően nyilatkoztak a hangodról a srácok, és hogy ennyi energiát adsz bele a dalokba.

 

Orsi: Ez egy szerencsés találkozás. Már elsőre megfogott a zene, úgy éreztem, ebben meg tudom találni önmagamat.

 

Zendo: Nagyon egyedi ruhákban jelensz meg jazz énekesnőként a színpadon, vannak kedvenc hazai divattervezőid?

 

Orsi: Azok a ruhák, amik a Kozma Orsi Quartet lemezborítóján vannak Stumpf Imre munkái.

Előtte pedig egy kedves jó barátom, Martin Krisztina ruháit viseltem. Igyekszem felfedezni azokat a tervezőket, akikről még kevesen tudnak, de nagyon figyelemre méltók az alkotásaik. Illetve nagyon megtisztelőnek érzem, ha olyan ismert tervezők, mint Stumpf Imre felfigyelnek rám és érdemesnek tartanak arra, hogy a ruháikat hordjam.

 

Zendo: Nagyon művészi a honlapod is, a hennafestéses grafikával.

 

Orsi: Ez pedig Dienes Vivien munkája, illetve a Lizarb Médiájé. Ez a közös munka már 2006-ra nyúlik vissza. Én ragaszkodó típus vagyok és hűséges, akit megszeretek, azzal hosszú távon is szeretek együtt dolgozni.

 

Zendo: Eddig egy teljesen más arcodat mutattad jazz énekesnőként. Hogyan fogadták a váltást a rajongóid?

 

Orsi: Szerintem ők már elfogadták, hogy többlaki életet élek és sok minden érdekel. Én egy kísérletező ember vagyok. Nekem a saját utamat kell járnom!

 

Zendo: Mennyire volt szokatlan kisebb helyeken fellépni a Jazz+Az és Cotton Club Singers koncertek után? Hiszen a jazz kávézókban sokkal közvetlenebb a kapcsolat a nézőkkel.

 

Orsi: Igazából ezért is váltam ki a Cotton Clubból hat év után, hogy meg tudjam valósítani a saját terveimet. Ki akartam próbálni, hogyan boldogulok ezeken az intimebb szférájú helyeken. Meg tudom-e valósítania a saját ötleteimet? Szeretem ezt a közelséget. Öt embernek is szívesen énekelek, mint ahogyan 15 ezernek is. Mindegyiknek megvan a maga izgalma és nehézsége. Pont ez a változatosság érdekel. Napról napra erősebb leszek és biztosabb magamban! Nekem ez egy nagyon jó tanulófolyamat és önismereti játék.

 

Zendo: Zeneileg is hatnak egymásra a különböző projektjeid?

 

Orsi: Hatással vannak rám az egyes projektek, de a stílus is hatással van rám. A Quartetben azt szeretem, hogy ott visszafogottan, fátyolos hangon tudok énekelni,ugyanakkor az eat me!-ben kitombolom magam. Szeretem ezt a stíluskavalkádot, ami most körülvesz és így érzem magam teljesnek. Elég szélsőséges vagyok, a magánéletben is. Ezen néha még a párom is meglepődik, de néha még magamnak is okozok meglepetéseket! Én élvezem azt, hogy az egyik percben őzike tudok lenne, a másikban meg egy ordító ordas farkas. Egyre több színt fedezek fel magamban a szélsőségek között.

 

Zendo: Ez egyfajta hullámzás nálad?

 

Orsi: Nem, ez egy folyamat. Érzem, hogy egyre több mindent tudok magamból kihozni. Tudom, hogy bármeddig el tudok menni.

 

Zendo: Mit ad neked a zene, az éneklés?

 

Orsi: A színpad elvarázsol. Ott azzá tudok változni, akivé csak akarok. És ha lejövök a színpadról egyszerűen senki nem vesz észre, mert bele tudok olvadni a környezetembe.

 

Zendo: A színészet nem hiányzik?

 

Orsi: Az egy nagy csalódás volt számomra, amikor le kellett mondanom róla. Mondjuk nem is volt bennem elég kitartás, hogy újra jelentkezzek a színművészetire. Nem voltam eléggé elhivatott, nem tettem meg mindent, hogy az álmomat megvalósítsam. De aztán rájöttem:jó, hogy így alakult, mert a színészkedést ki tudom élni a klipjeimben és megtalál egy-egy munka, ami színészi feladatot igényel.

 

Zendo: Vokáloztál számos híresség mellett. Nem kellett nagyon vissza fognod magad, hogy ne emelkedjen ki túlságosan a hangod?

 

Orsi: Sokan pont azt vetették a szememre, hogy nem énekeltem elég karakteresen. Összekeverték a hangomat másokéval. Én kitűztem magam elé azt a célt, hogy minél őszintébben és kifejezően tudjak megszólalni a saját hangomon.

 

Zendo: Vannak olyan művészi álmaid, amik úgy érzed, még nem teljesültek?

 

Orsi: Most álmodozni sincs energiám, de tele vagyok tervekkel. Egy új magyar nyelvű poplemezt csinálunk Szakos Krisztiánnal. Vannak titkos vágyaim, de ezek maradjanak titkok Majd ha megvalósultak, akkor elmondom!

 

Zendo: Ezt a sok projektet hogyan tudod kipihenni? Elvonulsz télen feltöltődni valahova?

 

Orsi: Már nem vagyok munkamániás. Megtalálom az időt a feltöltődésre, olyankor a szerelmemmel elutazunk valahova. Sokat voltam egyedül az elmúlt időszakban és most nagyon élvezem, hogy a vőlegényemmel sok idő tölthetek együtt. Most nagyon boldog és kiegyensúlyozott vagyok, ezért sok dalt már máshogy énekelek.

 

Zendo: Kívánom, hogy eljöjjön az idő amikor megint felléptek a Morcheebá-val, de ezúttal ők legyenek az eat me! előzenekara!

 

Orsi: Nagyon jó lenne, köszönöm a jókívánságot! (Nevet)

 

komment

Bölcs baráti beszélgetés Buppával

2009.09.13. 19:38 Zendo

 

Az S10 kiadó Zsebrakéta válogatáslemezén hallottam először az Újtáncteszt számát, nemrég jelent meg Royal Fixi Club című lemeze. Javasolja hogy a Kiadóban találkozzunk. Jó, de melyik lemezkiadó? Hát a Kiadó, a Jókai téren, vágod?

Buppa ideális interjúalany, bizonyos kulcsszavak hatására -például kerékpár- reggelig tudnánk beszélgetni. A távkapcsoló, a sör és a tangabugyi feltalálása mérföldköveket jelent a férfitársadalom történetében, mi azonban a számunkra legfontosabb találmányról beszélgettünk: a kerékről...és a zenéről.

 

Zendo: Már tíz évet lenyomtál biciklis futárként és öt évet vártál a lemezed megjelenésére. Ezek szerint kitartó vagy és eléred a céljaidat nehézségek árán is...

 

Buppa: Hát ez szerintem mellément, mert ez inkább azt tükrözi hogy ennyi idő alatt tudom csak megcsinálni a dolgaimat. Nem vagyok kitartó. Néha félbehagyom és eltelik fél év, amire újra motivált vagyok. Régóta nyomasztott – az IMMC-óta ( Im Memoriam Michael Christmas)-, hogy le kellene tenni valamit, de nem találtam társat hozzá. Aztán jöttek a Zsebrakétások és megindult valami. De pont ez a bajom, hogy nem tudom elkezdeni és befejezni a dolgaimat. Csak magamtól nem megy.

 

Zendo: Mit éreztél amikor 99-ben megsemmisült egy albumnyi zeneanyag Mangó számítógépén? Intő jel volt ez a Sorstól, hogy komolyabban vedd a zenélést?

 

Buppa: A tanulság, hogy mindent archiválni kell, de ez csak később esik le. Ez nagy törés volt nekem. Rengeteg ötlet összegyűlt és ez attól volt jó, hogy spontán jött. Nyaggattuk a Mangót, hogy csináljuk meg újra, de mondta, hogy ez úgysem lesz ugyanolyan. És ebben maradtunk...

 

Zendo: Majd tíz év múlva akkor ezt a piacra lehetne dobni a gyűjtőknek, ha sikerül visszavarázsolni. Az nagyvárosi legenda kering rólatok,hogy sokszor valaki másnak a koncertje után felmentetek a színpadra az IMMC-vel, elfoglaltátok a mikrofonokat, és nyomtátok a rappet...


 

Buppa: Énekelni nem tudtam soha, nekem ez a rappelés jött. Tíz évesen hallottam Fenyő Miki break lemezét amitől a haverjaimmal rövidnadrágban pörögtünk a földön, ahogy tudtunk. Aztán ez hamar elpárolgott és akkor nagyon sokáig punk voltam. Egyszer csak találkoztam egy másik IMMC taggal a punkoskodás alatt és egy kocsmában előkerült egy Fenyő szöveg. És ő is kívülről fújta őket! Később aztán saját szövegeket is írtunk. Volt egy háromtagú punkzenekarunk is ( Anti és Apu), ahol basszeroztam.

 

Zendo: Előfordult már, hogy így próbálkozott valaki a te koncerted után? „Ugyan már Buppa ne csináld, te is így kezdted!”

 

Buppa: Ez most már bizonyos hip-hop bulikon tök megszokott. Mindenki freestyle-ozni akar. Sorba szoktak állni a srácok a mikrofonért a koncert után, hogy a saját szövegüket előadják, a DJ meg rak alá valami alapot. De mi akkor Fenyő szövegeket nyomtunk. Fenyő a legbombább szövegíró!

 

Zendo: Bringázás közben is énekelsz?

 

Buppa: Sok szöveg onnan van. Van, hogy bejön egy mondat, egy rímpár. Erre nagyon király mondjuk egy félórás tekerés, egy XVI. kerületi fuvar. Születtek már nagy dolgok biciklin!

 

Zendo: Próbáltam megfogalmazni magamban,hogy mit is szeretek a biciklizésben.

A gyerekkorunkba nyúlik vissza az az öröm, amikor önerőből kitágítjuk szabad mozgásterünket és eljutunk ahova akarunk..Mit jelent neked a bringázás?

 

Buppa: Ha van egy plazúrom, na akkor érzem azt, hogy nem vagyok öreg. Csak egy kölyök vagyok. Mondjuk én a futárkodással kezdtem a bringázást. Nem volt melóm régóta és mentünk a Szentkirályin az akkori csajommal, ahol le voltak kötve Hajtás pajtás bringák. Ő meg mondta,hogy menj és kérdezd meg, hátha ide felvesznek. Megnyomtam a kaputelefont: „Szia, vesztek fel futárt? Igen!” jött a válasz. Akkor még bringám sem volt, de a nővérem akkor vett egyet és tudtam, hogy jön a tél - úgysem fogja használni - és kölcsönkértem. Nagyon beflasheltem rajta, azzal jártam ugye a munkahelyemre, aztán azzal intézem a dolgaimat, mentem bringával próbára. Ledöbbentem, hogy mindenhova odaérek időben. Előtte rekordkéső voltam.

 

Zendo: Bringáról felismered a többi futárt?

 

Buppa: Persze, mint a cowboyok a lóról a másikat. Bemegyek egy szórakozóhelyre és már a bringákon látom ki van ott. A futárok közt 30-40 állandó kontaktban van, rendszeresen összefutunk.

 

Zendo: Hogyan fér ennyi minden az idődbe? Munka, család, bulizás, fellépések...

 

Buppa: Nehezen, ezért van hogy öt évig készül egy lemez. A legfontosabb, hogy dolgoznom kell, mert nem akarok a zenélésből megélni. Nem biztos, hogy tetszene nekem, hogy előadóművész vagyok. Azzal elveszíteném a spontaneitást meg a szabadságot. Tudod milyen jó néha nemet mondani egy fellépésre, mert nem teszik a hely mentalitása? Így meg nyilván nem lehet annyi pénzt előállítani, hogy megéljél belőle. A melót meg nem tudom félig-meddig csinálni. Van egy kis futárcégem. Ketten a haverommal vagyunk tulajdonosok. Nyolc embernek adunk munkát, de mi is ugyanúgy dolgozunk.

 

Zendo: A kuncsaftoktól kapott baszogatást meg basszgitározással vezeted le a Messenger Sux futárpunk bandában..

 

Buppa: Az most nem tudom, hogy van vagy nincs. Most májusban felléptünk Németországban a futár világbajnokságon. Megcsináltuk a régi számainkat meg egy-két feldolgozást. Most már egy kicsit viccesen hangzana ha ezt énekelnék, hogy „ Mocskos gatya, büdös trikó / Kezdődik a heti meló!” vagy „Stoptábla / Át rajta!” , mert nem igaz. Nem hiteles. Ennél már okosabbak vagyunk, mint, hogy „ A tükrödet jól lebaszom!”. Nekem is ilyen hülye szövegeim vannak, de mindig kihangsúlyozom, hogy ez egy képzelt világ, amiben igenis gettórobbantók vannak meg break táncverseny. Meg betondetonátor. Ez mese.

 

Zendo: Vegyes volt a kritika a lemezedről. Érdekes, hogy ahol lehúzták, ott a hozzászólók védtek meg, míg ahol dicsért, ott a közönség pontozta le.

 

Buppa: Van az egyik szövegemben, hogy: „Ha nem mindenki érti, abban egyáltalán nincs hiba.” Nem is akarom,hogy mindenkinek tetsszen. Amíg felmegyek a színpadra és az embereknek tetszik egy buli, csinálom. Nem nyomulok annyira. És a csapból sem ez folyik, ehhez az jut hozzá, aki akar. Nem akarok ezzel bizonyítani. Ez az enyém és szevasztok! Ezért jó nem ebből élni. Mert akkor kaparnám magam, hogy mindenkinek kell hogy tetsszen, hogy el tudjuk adni! Ezért jó kicsiben csinálni. Ez full szabadság. Sok bringás bírja ezt a szöveget. És ez elég is.

 

Zendo: Mennyire jött be a cd terjesztési ötlet, hogy személyesen kézbesíted a mini futártáska tokos Royal Fixi Club című lemezt? Ettől a módszertől Lagzi Lajcsi is lemenne 100 kg alá...

 

Buppa: Így nyolc lemezt adtam el. Hatan kértek rá dedikálást. Hívnak és azonnal lebeszélem a találkozást. „Szoktál bejönni a városba? Persze. Szerdánként a Rewindra a Corvintetőre!” És akkor odaviszem a lemezt. Volt olyan kiscsávó aki nagyon izgult és ott voltak a haverjai. Aztán nagyon örült magának: „Nézzétek ki hozta nekem a lemezt!”

 

Zendo: A bringás rendezvényekre is ellátogatsz, mint a például a Critical Mass?

 

Buppa: Igen és szoktam speakelni is. Mint a bringázz a munkába kampány, ott freestyle-ozok meg oltom az embereket.

 

Zendo: 2010-ben Budapesten lesz a futár EB..

 

Buppa: Nagyon nagyon így lesz. Én akarom szervezni majd a koncerteket, a pogó részt a nap végére.

 

Zendo: Rengetegen utánozzák öltözködésben a futárokat, lassan már több „optikai futárt” lehet látni, mint igazit. Talán azért mert a lányok nagyon fixírozzák a fixis futárokat.

 

Buppa: Nagyon nagy szavak vannak már: fashionger, fakenger, vagy a wannabe. Én öreg csóka vagyok, engem ez nem zavar. Ők is biciklisek, tekerjenek csak. Majd megtalálja mindegyik a saját útját. A kerékpározás pedig nemesít. Tisztában kell lenned a fizikai határokkal, a közlekedésben részt vevőkkel.A kerékpár pedig a legvadabb paraszt állatot is képbe hozza egy idő után. Letisztítja az embert.

 

Zendo: Van egy közös számotok az Animal Cannibals zenekarral, a „Budapest nyáron”. Elismerik ők a zenédet?

 

Buppa: Gondolkodtam, hogy elvállaljam-e a felkérést. De haláli jó fejek voltak, elküldték a számot, felénekelték a részüket, és nem mondták meg,hogy miről énekeljek. Korrektek voltak.

 

Zendo: A Ludditák koncertjein állandó vendég vagy. Először furcsálltam, mert van futárellenes számuk...

 

Buppa: Hát az csak ilyen hergelés volt! „Majd mindegyik a járdán hajt / És büdösek, mint a márványsajt.”Ők pont az IMMC hatására kezdtek el rappelni.

 

Zendo: Egyébként nem tudom miért utálják annyian a biciklis futárokat. Miért nézi le a többi bringás a futárokat?

 

Buppa: Aláírom, hogy ez egy zajos társaság, részegesek éjszaka, üvöltöznek és bunkók tudnak lenni. De a kemény mag tagjai jólelkűek. Egy csomó önkéntes dologban benne vannak, amiért semmi pénzt nem kapnak. Lejönnek pl. négy napra bringakölcsönzőt üzemeltetni nulla pénzért egy fesztiválra. Nem szipolyozzák ki az életterüket, hanem ha látják, hogy valami szar, megpróbálnak tenni valamit. Volt már parktakarítás is, amit futárok kezdeményeztek. Régen én is eldobtam a csokipapírt, amíg futár nem lettem. De ez a város a munkahelyem és megpróbálom szebbé tenni.

 

Zendo: Lehet egyáltalán jól rappelni magyarul? Az angol nyelv erre alkalmasabbnak tűnik, mert eleve rövidebbek a szavak.

 

Buppa: A magyar az anyanyelvem. Szeretek játszani a szavakkal, amihez sokat kell olvasni vagy beszélgetni. Nem elég tévézni, mert az legyalulja a gyönyörű barázdákat az agyon.

 

Zendo: Fontos lehet neked, hogy az anyagi javak felhalmozása helyett azt csináld amit szeretsz. Nyilatkoztad, hogy: „A lényeg hogy az ágyunk és a cipőnk legyen jó. Mert vagy egyikben vagyunk vagy a másikban.”

 

Buppa: Így van! Nem tudom a többit miért tuningolják annyira az emberek. Nem érdemes!

 

komment

Interjú Nagy Dáviddal (Óriás zenekar)

2009.09.13. 19:37 Zendo

 „Szoft-rockot” játszik az Óriás zenekar, koncertjeikre az anyukák is nyugodt szívvel elengedhetik lányaikat. De legjobban teszik, ha ők is eljönnek bulizni -férjestől! Komoly zenei múlttal vágtak bele ebbe a baráti projektbe, ahol nem kell kompromisszumokat kötniük a zenében. Keményen megdolgoznak a sikerért és talán Óriási szerencséjük is van...Közös barátunk kísér el a Kino-s találkozóra. Bár piros David Beckham-féle tarajáról messziről megismerném Dávidot. Női rajongói szerint Michelangelo azonos nevű szobrával is mutat némi hasonlóságot. Hölgyismerősünk egy divatmagazinba temetkezve megjegyzi, hogy nyugodtan beszélgethetünk csajokról is. Mintha a feleségem mondaná, hogy „Nyugodtan nézd csak a meccset a haverjaiddal!” miközben a tévé elé teszi a vasalódeszkát. Ezért aztán csajokról nem esik szó. Pedig kíváncsi lennék hogy repülnek-e melltartók a színpadra (bár ma már talán pendrive-okat hajítani divat: rajta elérhetőséggel, fotókkal és házi videókkal). Nem tudom meg, hogy szoktak-e összeveszni csajokon, vagy jut bőven mindenkinek...

 
Zendo: Roadként kezdtél a Quimby zenekarban és most már a zenekar 7. tiszteletbeli tagja vagy.
 
Dávid: Így van, 10 éve élek Budapesten és 2000 óta vagyok a zenekar roadja, technikusa, 2001-től pedig másod-ütőhangszeres poszton játszom. Lassan két éve pedig Szafi az, aki a legnagyobb segítségem, így most már koncert közben nagyrészt csak a játékra figyelek, persze még így is fél szemem a többieken! 
 
Zendo: Sok híres zenész karrierje indult így. Például Lemmy Kilmister, a Motörhead frontembere..
 
Dávid: Igen, ő Jimi Hendrix roadja volt. Azt hallottad,hogy amikor megkérdezték mire emlékszik abból az időszakból azt válaszolta: semmire? De velem ilyen nem történt meg, bár néha azért kiesett egy-egy nap..
 
Zendo: Ez számomra hasonlít ahhoz, mint amikor egy zen kolostorba jelentkezik valaki. Hosszú évekig csak takarítást és konyhai munkát bíznak rá, egyfajta próbát kell kiállnia.
Úgy érzed, hogy megvan benned a kellő alázat és kitartás a zene iránt?
 
Dávid: Abszolút ezt érzem. Alapvetően ilyen neveltetésben részesültem, tisztelettel fordulok az emberekhez, pozitív a hozzáállásom. A Quimby-től is nagyon sokat tanultam. Nagyon sokat köszönhetek nekik. Végül is ők is nekem! (nevet)
 
Zendo: Amikor a koncertdátumok fedik egymást, akkor melyik zenekarnak van elsőbbsége?
 
Dávid: Most, hogy az Óriás eléggé beindult és komoly szakember szervezi a koncertjeinket, mindenképp ez élvez elsőbbséget. Ezt már az elején megbeszéltem a Quimby legénységgel, hogy ha majdan a saját zenekarom megindul, akkor számomra az lesz az első. Nincs ebből semmiféle probléma, tudják ők is hogy zenész vagyok és dobolni akarok.
 
Zendo: Veszprémi vagy. Könnyen ment a beilleszkedés Pesten?
 
Dávid: Nem voltak ilyen jellegű problémáim. A zenészvilágba való beilleszkedésemet pedig nagyban segítette az a tény, hogy egy, akkor még nem befutott, de nagyon jó nevű zenekarral (Quimby) dolgozom, velük járom az országot. Rövid idő alatt ismertem meg nagyon sok zenészt, technikust, jó kapcsolatba kerültem mindenkivel. 
 
Zendo: Mik a kedvenc helyeid Pesten?
 
Dávid: Nem vagyok nagy buliba járós, általában bőven kielégít az, amikor koncert, turné van. Néha azért pár sör legurul itt-ott, de olyan igazán kedvenc helyem nincsen. 
 
Zendo: Apukád is zenész : fúvós.
 
Dávid: Igen, klarinétozott és szaxofonozott, énekkarban énekelt, bejárta a fél világot.
 
Zendo: Mit szólt amikor elé álltál, hogy te is zenész szeretnél lenni? Támogatott ebben?
 
Dávid: Mivel állandóan zene szólt otthon, és 8-9 éves korom körül elpusztítottam egy lexikon sorozatot egy pár fakanállal, nyilvánvalóvá vált hogy ebből később még valami komolyabb ügy is lehet. Sosem mondták, hogy fiam, hagyd ezt a csapkodást, tanulj inkább építészmérnöknek, persze azt sem , hogy márpedig mindenképp zenész leszel! Aztán amikor komolyabban kezdett érdekelni a zenészvilág és a dobolás, akkor már világossá vált, hogy ezt fogom választani.
 
Zendo: Azt hittem,hogy fazekakkal kezdtél..
 
Dávid: Nem, nem a fazekak kimaradtak! Különböző vastagságú lexikonokkal kezdtem.
 
Zendo: Az Új magyar lexikon az szépen szólhatott, annak olyan kemény fedele volt!
 
Dávid: Igen, az a kék! Abból megvolt az egész sorozat. Ott indult minden.
 
Zendo: Ez aztán a tudásszomj! Jó hogy már fiatalon megtaláltad mi az igazi hivatásod. Azt, hogy dobolásra, zenélésre születtél. Már az óvodában is dobverő lehetett a jeled.
 
Dávid: Az nem volt, viszont az óvónő mondta, hogy dobos lesz a gyerekből.
 
Zendo: Igaza is lett! És a többiek nem irigyelnek ezért, hogy te főállásban zenélsz ? Mondjuk Péter, aki egy multinál húzza az igát IT fejlesztőként...
 
Dávid: Ez érdekes, még nem beszéltünk erről. Péternek komoly felelősségű munkája van. De nem irigyel, tudja hogy a dobolás nekem már régóta megvan. Ő is régóta zenél, korán kezdte a gitározást még a gimi előtt. Interjúkban gyakran megkérdezik,hogy akkor nekem ez a hobbim? Ilyenkor mindig kijavítom őket,hogy nekem a dobolás nem a hobbim...
 
Zendo: ..ez az életed!
 
Dávid: Igen, ha lehet ezt így mondani.
 
Zendo: Tetszik a névválasztásotok, így minden koncertetek Óriási...
 
Dávid: Péter és Áki ötlete volt..
 
Zendo: Jobb, mint a Nemere, bár azért a Lézerfasz is vicces lett volna. Mondjuk ha láb közé kapott játéklézerkarddal jöttetek volna be a színpadra...
 
Dávid: Azért azzal a névvel nem lehetett volna sikereket elérni (nevet).
 
Zendo: Hát nem egy rádióbarát név...Örményi Ákos, az Óriás basszusgitárosa festőművész. Használtok a koncerteken különleges látványelemeket?
 
Dávid: Nem, Áki inkább a videóklipek elkészítésében vette ki a részét és ő tervezte a lemezborítóinkat. A honlapon a robotot is ő rajzolta.
 
Zendo: Abból majd lehet ilyen kis műanyag figurákat gyártani pár év múlva az Óriás fan shopba...Készült egy remek videoklipeket (Az a kellő hő), Ákos ötlete volt a mardosó lángnyelv?
 
Dávid: Nem, az a klip készítőinek az ötlete volt. Ők is régi barátaink : Hosszú Gábor és Padre (Erdélyi Dani). Egy Düreres koncertet vettek fel több kameraállásból, így jól átjön a koncert energiája.
 
Zendo: Amikor először hallgattam a számaitokat, rockzenére számítva túlságosan lágynak találtam őket. Kicsit olyan érzés volt, mint amikor egy korsó sörbe belekortyolsz és kiderül, hogy alkoholmentes.
Másnap viszont zúzós elvárások nélkül újrahallgattam a számokat és akkor meg nagyon tetszettek. Mitől lett ilyen „szoft-rock” a zenétek?
 
Dávid: Sokan mondják, kritikusok, zenész kollégák, hogy ez amolyan középutas rockzene, poprock. Nekem ezekkel a jelzőkkel semmi bajom sincs. Azért továbbra is azt állítom, hogy az Óriás elsősorban koncerten, élőben mutatja meg az igazi énjét, ahol is Maczkó Robi barátunk kiváló hangmérnöki munkája segít a tökéletes, erőteljes megszólalásban! ' 
 
Zendo: Ti ilyen szelíd lelkű rockerek vagytok?
 
Dávid: Ha arra célzol, nem vagyunk ez a szállásról tévét kihajigáló brigád, de azért nem is ilyen puhánykodós a csapat. Zeneileg is szeretjük a tökös húzós riffelős témákat, de egyben a líraibb, érzelmesebb dolgok is kijönnek. Nem nagyon lehet ezt így megfogalmazni, azt csináljuk ami kiömlik belőlünk!
 
Zendo: Az fogott meg engem is,hogy önmagatok vagytok, nem akartok trendeket meglovagolni, a közönség igényéhez igazodni,vagy keményebbnek tűnni, mint amilyenek vagytok. Nincs tetoválás, bőrszerkó, nem egy image-nek akartok megfelelni.
 
Dávid: Igen, ez így van. Az is nagyon fontos, hogy emberileg rendbe legyünk egymással. A korábbi konfliktusokból okulva megfogadtam,hogy csak azokkal fogok együtt dolgozni, akiket barátként is szeretek. És ez átjön az Óriáson,hogy ez egy őszinte ügy...
 
Zendo: Közmegegyezéssel születnek a döntések? Vagy az énekes/gitáros/dalszerző Egyedi Péter dominál amikor a számok születnek?
 
Dávid: Zeneileg abszolút közösen dolgozunk, a hármunk metszete a végeredmény. A szövegeket Péter írja elsősorban, rengeteg ötlete van. Én dobtémákat tudok írni. Van hogy Ákos hoz egy refrént, hogy : „Na ezt hallgassátok meg!”. Van hogy ketten írnak közösen valamit és addig csűrjük -például máshova tesszük a váltásokat- amíg rá nem bólintok, hogy nekem is OK.
 
Zendo: Énekesi, dalszerzői ambíciók nincsenek? Gondoltál már rá,hogy egyszer felállsz a dobok mögül és megragadod a mikrofont?
 
Dávid: Szöveget írni sosem próbáltam még, de vokálozni azt szoktam. Bár dobolás mellett elég nehéz. Négy végtagom külön ritmusban jár és akkor még mellé énekelek...
Úgy érzem a Péter nagyon jó szövegeket ír, nagyon illik az Óriáshoz. Kicsit elvontabb, de nem olyan túl művészies. Passzol a zene hangulatához.
 
Zendo: Vannak dobos példaképeid más zenekarokból, akik hatottak rád?
 
Dávid: Sokféle zenét szeretek, ezzel együtt rengeteg zenészt, dobost szeretek! Persze elsősorban a rock!  Az örök kedvencek: Tim Alexander, Brian 'Brain' Manta (Primus),Mike Bordin (Faith No More), Dominic Howard (Muse), Jose Pasillas (Incubus), Taylor Hawkins (Foo Fighters), Danny Carey (Tool), korábbiak közül John Bonham (Led Zeppelin), Terry Bozzio (Frank Zappa), Mitch Mitchell (Jimi Hendrix)..
 
Zendo: Van valami specialitásod? Bekötött szemmel dobolás vagy ilyesmi?
 
Dávid: Nincs specialitásom. Teljesen magamtól tanultam dobolni, ezért azt mondják hogy megvan az egyéni stílusom, húzásom. De a bekötött szemmel dobolást majd még kipróbálom! (nevet) 
 
Zendo: Segített ajtókat megnyitni, hogy a Quimby-ből ismernek téged, illetve Pétert az IHM-ből?
 
Dávid: Nem volt igazán ilyen. Péter az Emil Rulezzel dolgozott régebben együtt, onnan ismeri Szepesi Matyit a menedzserünket.
 
Zendo: Matyi nagyon megválogatja kikkel dolgozik együtt. Kevés zenekart menedzsel, de azokkal hosszú távon gondolkodik. Meglátja az értéket, a tehetséget.
 
Dávid: Keresve sem találhatnánk jobb menedzsert. Nagyon sokat köszönhetünk neki.
 
Zendo: Kiadóellenesek voltatok, időközben meggondoltátok magatokat?
 
Dávid: Kiadónk az most sincs, csak terjesztőnk. A Lovasi is felfigyelt a zenekarra és mondta hogy kiadná a Megadóval, végül a terjesztésbe segített be.
 
Zendo: Nagyon sokat elértetek a lemez megjelenése óta. Az MTV játssza klipeteket. Ott voltatok szinte az összes fesztiválon. Milyen a lett a nyár mérlege?
 
Dávid: Abszolút pozitív. Azt vettük észre,hogy mindenhol odagyűlik egy érdeklődő közeg -átlagosan száz fő- ott is ahol még nem jártunk és a klipes számokat éneklik velünk.
 
 
 
 

 

 

komment

The Trousers

2009.09.13. 19:19 Zendo

A The Trousers  rockzenekar megelégelte a futószalagon gyártott jól fésült stylingolt fiúbandákat, akik nem tudják eldönteni a nyilvános vécé előtt, hogy a férfibe vagy a nőibe menjenek, és egy határozott mozdulattal most jól a tökükre lépnek, aztán „Vigyázz!”-t vezényelnek

 

És a rockon nem azt a sztreccsnadrágos, lila ködbe burkolózó öntömjénező műharkálykodást értem, sema manapság oly divatos  emocionális problémákkal küszködő tini-szörnyűséget: ez a nagy elődök nyomdokain lépkedő örök és elpusztíthatatlan ROCK AND ROLL!

 

Abból az amerikai rockból táplálkozik, amit  még a népnyelv által csak “tojásfestőnek” csúfolt Trapper farmerban hallgattak itthon a 70-es években a régi motorosok. A tojásfestés jelen esetben nem  a meghitt húsvéti elfoglaltságot jelent, hanem  a nyári  zápor után indigókékre festett bőrre utal. 

De hát nem a nadrág a lényeg, hanem ami benne van!

 

Mi történik ebben a világban, ahol már a nők hordják a nadrágot , súlyt emelnek hogy férfinak látszódjanak? A férfiaknak meg az  arckrémeket és ajakápolót  fogyasztó metroszexuális eunuch lenne a  férfiideál, aki pont olyan arcot vág, mint akinek épp odacsípte a metróajtó? 

 

Ne hagyjuk, hogy a szépségipar marketingeseinek világméretű összeesküvése megfertőzzön bennünket!

 

Hova tűntek az igazi férfiak?

 

Videójátékokon elhülyült tuningolt Daewoo-s  gyorsulóbajnokok lepték el az utakat , akik gengszternek hiszik magukat. Pedig fegyvert akkor fogtak utoljára kézben, amikor Sanyikát kergették vízipisztollyal az óvoda udvarán. Még a fekvőrendőrön fennakadt verdát sem bírják odébb tolni.

 

A puhapöcsség trend lett!

 

Ezért kell a Rock and Roll, hogy felélessze az ősi férfierőket!  És ebben a bandában mindenki a helyén van és teszi a dolgát, nem spilázzák túl, nincsenek fuxok, felesleges pózok, csak a ROCK!

 

Tudnak egészen lírikusak is lenni, hogy azért a jó csajok is bejöjjenek a koncertekre. Így lett az önkéntes véradók és szervdonorok himnusza a „Blood for you”.  Bár igazi lételemük a  meggyőző módon előadottmindenféle túlzás és durvaság nélküli csiholás. Nem attól férfi a férfi, hogy a nőstényeket a hajuknál fogva húzza a földön!  

 

Előre tovább a Lemmy úton! Mert: Lemmy élt! Lemmy él! Lemmy élni fog!

 

 

komment

Magashegyi Underground

2009.08.25. 21:08 Zendo

Nekem a „Szeplős váll” az új reggeli dalom. Más kávéra vagy teára aktivizálódik, de nekem kell egy dal az ébredés utáni pohár víz mellé,hogy magamhoz térjek. Nem jó ha túl lassú, mert attól visszaalszom, az sem jó ha túl gyors mert akkor meg sokkoló a hirtelen ébredés. Hagyom hogy a sejtjeimet átjárja a melódia : a pohár víz atomjai átveszik a dal rezgését és közvetítik a létfontosságú szerveknek. Az agyam ilyenkor még pihenhet.

 

Mindig lágyan és vidáman indul a napom miután meghallgatom ezt a slágert. A „Szeplős váll” teljesen felvállalható, vállalkozó szellemű dal, még ha nem is szeplőtelen, de jó választás változó világunkban. Váljék egészségünkre!

 

Nemzetgazdaságunkra is kiváló hatással lenne például ha műszakindításkor a dudaszó után ez szólna a gyárak hangszóróiból. Javulna a GDP és termelékenységben végre megelőzhetnénk Szváziföldet és a Top 150-be felzárkózhatnánk.

 

Vicces a névválasztás – a londoni metró( Tube) állomáslogójával, kicsit úgy hangzik, mint a „német humor”, vagy az „őszinte politikus” oxymoronja. Nagyvárosi legendaként mindenki hallott már róla, vagy ismer valakit aki látott már ilyet, de személyesen még senki sem találkozott vele.

 

Először azt hittem az „Anglia” című szerzeményről,hogy az egy Kaukázus dal. De annyira nem lőttem mellé,mert a két zenekar majdnem egy, bár időközben volt tagcsere.

 

Miután már két ismerősöm is hosszasan ecsetelte Bocskor Bíborka karakteres, energetizáló hatású hangját :meghallgattam a dalt. És milyen igazuk van! Nagyon tehetséges!

 

Ritka dolog, hogy egy koncert képei ennyire képesek visszaadni a buli hangulatát, de a ZPs Magashegyi Underground lemezbemutató fotói meggyőztek,hogy élőben is meg kell hallgatnom őket!

 

Ezt a bulit pedig felrakom a Sajnálatos Módon Kimaradt Koncertek listájára...

 

komment

Bijou

2009.08.23. 21:00 Zendo

Csalóka a névválasztás, mert amíg a bizsu valódinak látszó ékszert jelent, addig a Bijou zenéje fehér arany nyaklánc brill medállal: légies könnyedségű  és kellően visszafogott elegancia diszkrét csillogással.
 
A Tánc című MR2 slágerrel váltak ismertté. A gimnáziumi szerelmek hangulatát idézi fel nekem a dal, amikor a tornatermi bulik alatt torkunkban dobogó szívvel kértünk fel táncolni egy lányt.
 
Hártó Szilvia melankolikus hangjától a múltba révedünk, megszorítja tétova kezünket és újraéljük az első lassúzás bizsergető érzését.
 
Igazodtam  a Bijou minimál hangzásához, mert hirtelen felindulásból kiszórtam 4 hangfalas szettemet surround erősítőstől és helyette a  parányi mono  Tivoli Audión hallgatom a zenét. A 30 év kutatómunkájával kifejlesztett hangdoboz csodákra képes, torzítás mentesen elektronikus újrakeverés  nélkül a természetes élő hangot varázsolja vissza, mintha csak a stúdióban ülnénk a zenészek lábánál kuporogva.
 
A Bijou zenekar újra testközelbe hozza a zenét, a sok ezer wattos hangszórókból bömbölő fényeffektekkel sokkoló eksztázis helyett egy szál mikrofonnal gyengéden hozzánk simul a zene és mi menten libabőrösek leszünk a gyönyörtől. A selyemruha hűvös tapintása alatt érezzük a  lüktető meleget.
 
A Depresszió című számról elsőre a Beatrice Meditációja jutott eszembe a témaválasztás miatt, de ez a dal mégsem a köztes létben megragadt lélek fájdalmáról szól, a céltalan lét keserűségéről.
 
Életünk sodró folyója néha egyszerűen csak kiszélesedik, lelassul, hullámai kisimulnak és ilyenkor megtapasztalhatjuk a csendet és a belső békét ha kalimpálás nélkül lemerülünk az örvény mélyébe, hogy aztán onnan könnyedén újra a felszínre jussunk és a csendes sodrásra feküdve újra csatlakozhassunk a Lét szüntelen forgatagába.
 
Ez a depresszió pozitív hatása, nélküle csak átrohannánk életünkön és csak a felszínt érzékelnénk. Aki mélyre mer merülni, azt utána magasba emeli a felhajtóerő.
 
A slow food éttermek nyugalma árad ebből a zenéből. A McDonaldsok vadító színekre festett fala és a bömbölő zene arra kényszerít, hogy mielőbb letuszkoljuk a junk food-ot torkunkon, míg a slow food mozgalom az ízek újra megtapasztalására buzdít.
 
Jó étvágyat kívánok!
 

komment

Singas Projekt

2009.08.23. 20:55 Zendo

Vidámpark költözött a közelünkbe, reggel óta bömböl a paraszttechno, a csukott ablakon keresztül is áthatol a tuctuc. Barátom hideg vodkát és hozzá nyugtatót javasol ellenszernek, én egy vállról indítható rakétáról álmodozok.
 
A boldogságot a Singas Projekt zenéjével találom meg újra. Peace, yo!
Nem tudom, hogy a mediterrán mikroklíma van ilyen jó hatással a hangszálakra, vagy a pezsgő diákélet velejárójaként a hangulatos kocsmákban elfogyasztott nedűk, mindenesetre sok jó zenekart adott már Pécs az országnak. Fiatal koruk dacára nagyon összeszokottan játszik a csapat: a marsbéli utazást  idézi a billenytűjáték, a szaxofon andalító, máskor tüzes és a dob is jól ráerősít a változatosságra.
 
Berger Dalma, az énekesnő még számtalan formációban dalol : Esclyn Syndo , és a Glastonbury fesztiválra első magyar zenekarként meghívott Realistic Crew  új lemezén is hallható, de már sajnos nem tagja a zenekarnak.
 
A különféle stílusú zenekarokban szerzett élményektől olyan sokszínű talán a Singas Projekt zenéje:
a frissítő nyári zápor utáni szivárvány kézzel nem fogható gyönyörűsége. Sarkköri asztálfények földöntúli színpompája.
 
 Egy beshodromos lendületű  számban Dalma  nyugati téri cigányasszony hangján szólal meg, aztán átalakul zongorára hajoló jazz dívává, majd Guano Apes-es Sandra Nadic kemény hangját idézi. És mielőtt magunkhoz térnénk máris kísértet járta skót várkastély folyosóján érezhetjük magunkat, ahol lebegő szellemalakként suhan el mellettünk. Vajon mit éreznék ha mégiscsak lehúztam volna a Seduxennel ízesített vodkát?
 
Ujja néha gyengéden simogat, hogy aztán szívbe markoló görcsösséggel szorítson. Hol elernyedünk, hol kitágult pupillával, izgalomtól feszülten ülünk a trip alatt és nem tudjuk mit hoz a következő pillanat. 
 
Várom nagyon az új albumot, mint Drakula a vérátömlesztést.
 

komment

Csík Zenekar

2009.08.23. 20:48 Zendo

Pántlikás kalapomat meghatottan és zavartan gyűrögetve, mély főhajtással és kellő megilletődöttséggel köszönném meg Csík Jánosnak a sok csodálatos koncertet, ha egyszer személyesen találkoznánk. Meg ha lenne pántlikás kalapom...

 

Trójai falóként csempészték be a népzenét a könnyűzenei feldolgozásokkal, ezzel be is írták magukat a magyar zenetörténelembe. Zenetanárok hada évtizedek alatt nem volt képes ennyi fiatalhoz eljuttatni a népzenét, fásult mozdulattal ejtették ki kezükből a hangvillát nap mint nap: Reménytelen! Ezek a mai fiatalok már nem szeretik a népzenét. Csak a sok igénytelen rapet és hip-hopot hallgatják! Tolják a csíkot és nem hallgatják! Dehogynem, csak jól kell csomagolni! Üzleti iskolákban esettanulmányként kellene terjeszteni zseniális ötletüket.

 

Találó szó a feldolgozás, mert valóban FELdolgozták, FELemelték a Kispál és Quimby dalokat ( Csillag vagy Fecske, Most múlik pontosan). Poros tabukat döngetve műfaji határokat törtek át és nem működne ez a kohéziós erő, ha nem adnák meg a tiszteletet és az elismerést a könnyűzenének.

 

A Tankcsapda klasszikust ( Üljenek a fiúk ölébe a lányok!) sem csápolva, húrszaggató módon, a vonót a nézők közé hajítva adták elő, hanem nemes egyszerűséggel. És lenyűgöző a hatás! Mert az egyszerű nagyszerű.

 

Sallangmentes a játékuk, matyóhímzés és mórikálás nélkül szeretettel, tüzesen játszanak. Ahogy kell! A kétszeres anyuka Majorosi Marianna szálfaegyenes tartással, üvegestáncot járva nagy lelki nyugalommal és biztonságot adó erővel és ölel át minket varázslatos hangjával. Barcza Zsolt füstölgő cimbalomjátéka egészen egyedülálló, éppúgy mint a vonósok összeszokott férfias lendülete: a hetyke bajszú Sárkány évében született énekes /hegedűs zenekarvezető Csík János, a bartóki hagyományokat folytató Bartók József, Kunos Tamás brácsa, Szabó Attila hegedű.

Sokáig azt hittem,hogy a Besh oDrom fúvósát nem múlhatja felül senki. De Makó Péternél csak Makó Péter lehet jobb. De jó,hogy két zenekarban is hallhatom!

 

Hogy milyen érzés a zenéjüket hallgatni? A bogácsi pincesoron üldögéltem néhány éve, háromlábú kis széken. Egy idős bácsi töltötte saját érlelésű borával meg poharamat, miközben a lenyugvó napot néztem a hegyek gyűrűjén túl. Egy élet tudása és munkája volt abban a nedűben. Vagy talán generációké. A föld, az Élet szeretete.

 

Kodály mosolygós szellemalakja ott lebegett tegnap a Zöld Pardonban és baseballsapkás, deszkás cipős kis srácok jöttek jattolni hozzá, Na szeva, Zotya, mi a pálya?

 

A keverőpultosok úgy látszik más hangszerekhez szoktak, mert a véget nem érő behangolás most sem maradt el, de addig legalább volt időnk söröspohárból és szívószálból némi lelemény hozzáadásával köcsögdudát készíteni. A pálinkás stand körasztalának ütögetve pedig a ritmusszekciót erősítettük a színpad mellett. Lovasit nem a műszaki nehézségek miatt nem hallottuk, hanem hangszálbántalmai miatt nem tudott eleget tenni a fellépésnek. Ezúton kívánok gyógyulást neki, a mézes pálinka csodákra képes! Bár van egy mondás, miszerint „Egyszer mindent ki kell próbálni, kivéve a néptáncot és a vérfertőzést!”, azért a néptánccal kivételt tehetünk!

 

Érződik minden mozdulatokon, minden megnyilvánulásukon, hogy milyen nagyszerű emberek a zenekar tagjai. Szilárd értékrenddel, nyitott és tiszta szívvel folytatják áldásos missziójukat - fáradhatatlanul.

A felerősödő nacionalizmussal szembeszállva ők megtalálják a közös hangot szomszédainkkal: méghozzá a népzenével. A háborúkat és a gyűlöletet mindig a politikusok és vallási vezetők szítják, az öldöklésnek mégis a kisemberek az áldozatai. A hadseregekből is csak a katonazenekarokat kellene megtartani.

 

Felszínes és sekély érzelmekben bővelkedő világunkat katartikus erővel szembesítik a múltból jövő őszinte és mély érzésekkel. Amikor még tudtak mulatni az emberek, tudtak igazán szeretni és gyászolni. Amikor még számított a böcsület. Az adott szó. Amikor még volt vendégszeretet. És volt idő szalmakazlak tövében elheveredni és a szikrázóan kék égen gomolygó felhőkben gyönyörködni.

Érezni a Teremtő jelenlétét, a Rendet, a Harmóniát.

 

A Jóisten kísérje útjukon őket!


komment

Besh o droM

2009.08.23. 20:40 Zendo

 

A zenekar neve lovári nyelven annyit jelent, mint Isztambul utcáin végigszáguldozni egy Ducati Monsteren. Zenéjüktől még a halottak is táncra perdülnek. Hibernált agyhalálközeli téli álmunkból, amikor a takarót fejünkre húzva morfondírozunk azon,hogy tulajdonképpen miért erre a nyavalyás bolygóra kellett leszületnünk, ahol csak kín és szenvedés vár ránk mert zord BKV ellenőrökkel és érthetetlen adónyomtatványokkal kell gigászi harcot folytatnunk már az első taktusoktól megolvad a kásás jég ereinkben és felpattanunk.
A sodró lendületű zene még akkor is táncra késztet, ha nincs hallásunk. Doppingolt kígyóbűvölőre emlékeztet a fúvósok játéka (Makó Péter, Barcza Gergő) és mi kobraként vonaglunk és újracsatlakozunk az univerzum energiaáramába. Pantha Rei. A fúvósok nyomában Csurkulya József vágtat cimbalmon, a két Attila ( Herr és Sidoo) gitáron. Az ördögi ritmusokat pedig Somos Péter adja dobon és Pettik Adam derbukán, kannán. 
 
A 2005-ös “Ha megfogom az Ördögöt ...” lemezükön még Szalóki Ági énekelt, és vendégként Miczura Mónika, 2007-től  már a fiatal tehetség: Magyar Bori kápráztatja el hangjával a közönséget.
 
Igazi nyelvi csemegét kínálnak az archaikus népdalok amitől még Lőrincze Lajos is megnyalná a tíz ujját :
 
Én kinézek ablakon 
S az lájbimat gombolom.
         ***
Este jő szürkül bé tűzheleket seperd bé
Mert nem tudod ki jön bé ki ez este bé jött volt
Ki ez este bé jött volt kilenc almát hozott volt
 
 
Régi nagy kedvenceim, ha ez még nem derült volna ki az előzőekből, de még csak kétszer sikerült hallanom őket élőben. Az Erzsébet téri koncerten akkor tömeg volt, hogy nem is fértem a színpad közelébe. A hangosítást pedig egy házimozi szettel oldották meg, mert csak hangfoszlányok jutottak el a fülemig, az Óbudai nyár rendezvény pedig ülős koncert volt 90%-ban nyugdíjas közönségnek, ezért a pacemakerek miatt kicsit vissza kellett fogniuk magukat. Szóval adósak még egy bulival, ahol kedvemre kitáncolhatom magam végre és torkom szakadtából énekelhetem majd velük együtt,hogy: Rume rume rumeláj, haidi haidi haidi! Jelentsen bármit...

 

komment

Ismét Fókatelep a Kertemben

2009.08.22. 22:00 Zendo

Kettős ünnep volt ez a péntek esete: a várva várt Fókatelep koncert és hogy végre kutyatulajdonos lettem. Egy nyolc hetes  fekete labrador retriever boldog gazdája. A neve: Jack. Black Jack.

Az egykor szerb napokat látott szakács gyors mozdulatokkal sütötte ki balkán burgeremet. Előttem Biljarszki Juniort, azaz Danit (Emil 13 éves fiát) szolgálta ki. Nem esett messze az alma a fájától, mert Dani is zenésznek készül, Taliándörögdön a Clastromnál a Kisfóka koncertjén (fókabébiként) ő billentyűzött. Egyébként a Hangya Boys zenekar tagja. Csípem a névválasztást!

Nagyon ráhangolódtam a Fókatelep zenekarra: egyik fele pirosban lépett fel, a másik fél pedig fehérben - én pedig telepatikus  képességeimnek köszönhetően piros felsőben és fehér nadrágban mentem a koncertre. 

A kezdeti hangolási nehézségeket leküzdve összefogottan játszottak, megint elámultam a dob / perka  tűzbe hozó ritmusaitól: a két zenész ( Csányi Viktor és Jocsik János) egy szinkronúszóversenyen is nyugodtan elindulhatna. A koncert csúcspontja talán a U Stankini szám volt, ahol a gitáros ( Szalay Péter) laza csuklómozdulatokkal játszotta a szépen megkomponált rockot.
 
Első lemezük anyagát adták le, de úgy hallottam sok új dal készült – az R33-as jammelések jótékony hatásaként. Remélem a Kobuciban ízelítőt kapunk belőlük szeptember 5-én.
 
A szfinx méltósága és tekintélyt sugárzó titokzatossága árad zenéjükből. Százezer harcos fekete éjbe lőtt tüzes nyílvesszőjének oltalmazó ereje. 
 
Annamari rejtélyes hieroglifákat rajzol a levegőbe hastáncos, afrikai táncmozdulatai közben.
 
Hajnali szélben hajladozó tulipánnak hatott a tűzpiros ruhájában . Hologramként őrzöm retinámon a pillanatot, amikor a „Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem!” sor után Annamari vadul hátraveti fejét és a szőke hajzuhatag egy pillanatra megáll a levegőben. 
 
 

komment

Címkék: fokatelep

Második Magyar Dal Napja

2009.07.07. 20:11 Zendo

 Második Magyar Dal Napja

 

 

Minden tiszteletem a magyar zenészeké, akik egy kis ország kis piacán csökkenő lemezeladások és ezer forintos koncertbelépők mellett nem adják fel a túlélésért folytatott harcot. Ma már az óvodások is gyakorlatiasabbak és jövedelmezőbb foglalkozásokról álmodoznak :énekesnő és rocksztár helyett a kislányok pornószínésznők szeretnének lenni, a kisfiúk maffiavezérek.

 

Most értesültem róla,hogy másodszor is megrendezésre kerül a Magyar Dal Napja szeptember 13-án. Presser Pici fejéből pattant ki az ötlet tavaly és ötvenezer ember élvezte a nem mindennapi zeneünnepet. A Szigeten a nulladik nap programja most a Zene a rasszizmus ellen lesz.

Faithlesstől kell,hogy idézzek: „Racism is a weapon of mass destruction.”

 

A magyar értékek megőrzése sokszor elég furcsa formát ölt, most láttam a Nemzeti Érzelmű motorosok találkozójának a plakátját, ahol számos hagyományőrző program várja a két keréken érkezőket. Még ha lovastábor lenne.... Biztosan lesz motorról hátrafelé nyilazás, csodaszarvas gázolási verseny, lesz sok bőrdzseki rovásírásos Honda Goldwing felirattal, aztán még Bécs büszke várát is lehet hogy újra beveszik a labancok meg imádkozhatnak,hogy a magyarok Harley Davidsonjaitól ments meg Uram minket!

 

Szerencsére egyre több hazai tehetség jár sikerrel külföldön is. Yonderboiról például elmondhatjuk,hogy Dugovics Titusz óta nem volt ilyen kiugrás a magyar történelemben.

 

A Magyar Dal napján hallottam először a Csík zenekartól a Quimby dal ( Most múlik pontosan) feldolgozást és férfiasan bevallom folytak a könnyeim a meghatottságtól. Bár lehet hogy az előttem álló nagymama dezodor helyett könnygázzal fújta be hónalját. Azóta is csak sötét napszemüvegben merek eljárni a Csík zenekar koncertjeire. Nem tudom mi lehet a titkuk, vajon a zenére is igaz,hogy két különböző stílus ötvözete, valami egészen erős új anyagot ad és közben óriási energia szabadul fel?

 

Presser pedig úgy fog szerepelni a történelmi lexikonokban néhány oldallal Semmelweis Ignác előtt, mint a Magyar Dal megmentője. Ő lesz majd a MiénkIttA tér névadója.

 

Egykori ellenségek tették le a csatabárdot a szent ügy érdekében tavaly a színpadon , ahol ellenszenvnek, szakmai féltékenységnek nyoma sem volt: a zenészek valósággal megtáltosodtak és végre megtört a turáni átok Összefogott a zenei élet színe-java!

 

A nyugdíjasmaffia támadásainak kereszttüzében álló MR2 sokat tett a fiatal magyar tehetségek népszerűsítésért. Bár mintha az utóbbi időben kicsit „eldiszkósodott” volna. Amikor a Pet Shop Boys zenéjét egy nap tízszer lenyomták már lendítettem is a baseballütőmet, de aztán mégis megkegyelmeztem a Tivoli Audio fekete dobozának.

 

Franciaországban 70%-ban hazai zenét köteles a média sugározni és csak 30% külföldi zenét adhat. Nem véletlen, hogy a sovinizmus szó is francia eredetű: a franciák a leghűségesebb vásárlói például a francia autómárkáknak. Pedig Renault, Peugeot és Citroen helyett jobb és szebb autókra is telne nekik. De nekik legalább van annyi eszük,hogy a hazai ipart és a hazai munkahelyeket védik foggal-körömmel, szakszervezettel.

 

Most a válság alatt látszik igazán,hogy Magyarország mennyire a lakókocsi kapitalizmus áldozata lett és az olcsó munkaerő és adókedvezmények miatt betelepült cégek rögtön szedik a sátorfájukat ha valahol még olcsóbban tudják előállítani termékeiket.

 

A 80-as évekig tartó vasfüggöny viszonylag nagy hazai piacot teremtett a magyar zenészeknek, már akiknek megjelenhetett lemezük az átkosban, külföldre csak nagyon kevesen juhattak ki. A VHK hollandiai fellépéséért például személyesen Beatrix királynő járt közben még a 80-as években.

Minden magyar zenekar sokat remélt a nagy lemezkiadók bejövetelétől, de ők is leginkább csak piacot vásároltak és kevés hazai tehetség külföldi kibontakozását segítették

 

Az internetkorszak a myspace-szel szerencsére megnyitotta a világot a magyar zenészek előtt. Számos izgalmas külföldi-magyar kooperációnak lehettünk tanúi, például a Membrán / Cadik lemezen amerikai hip-hop kiválóságok énekelnek,és még csak ide sem kellett repülniük a felvétel miatt. Nicola Conte Harcsa Veronikával turnézik Európában. Heavy metal nagyhatalom lettünk.

 

Várom nagyon a szeptember 13-án a Magyar Dal és Magyar Zene ünnepét, bár a politika és a vallás, mint Mózes a Vörös tengert országunkat ketté osztja, de ezen a napon felejtsük végre el a tatárjárás borzalmait, hogy miként bántak el velünk az avarok, éljünk végre a jelenben és a sebek nyalogatása helyett tiszteljük meg jelenlétünkkel a hazai tehetségeket! És mondjuk el egy fohászt értük!

Konferál Kimnovak. Ámen. Ja nem:showman.

 

 

komment

Címkék: zene magyar dal napja

Kisfóka az R33-ban

2009.07.07. 18:55 Zendo

 Kisfóka az R33-ban

 

Sokszor meghallgattam a lemezbemutató koncert óta a a Fókatelep albumát és egy Jehova tanúja kitartásával terjesztem az Igét: ajánlom inspiráló, különleges zenéjüket minden ismerősömnek.

 

A zenekar nevének említésére sokan csodálkozó mosollyal fogadják zenei hittérítésemet. Nekem a nem mindennapi névválasztás a San Franciscó-i fókakolónia szabadságvágyát juttatja eszembe,akik megunva a sarkkörök zord éghajlatát felkerekedtek és engedelmeskedve a város hippi és new age szellemiségű hívó szavának letelepedtek a kikötőben. Azóta előszeretettel fotózza őket minden turista,a spanglizó turisták pedig már az első pöfékelés után elismerően bólogatnak, húúúú jó az anyag, már fókákat látok Friscóban!

 

A Fókatelep első albumát hallgatva egy fürdőző nőalak jelenik meg szemeim előtt, aki a fodormentes vízben énekel.

Szívének bánata kozmikus csatornákat nyit meg, örvénylő energiafolyam veszi körül és ez a láthatatlan erő a magasba emeli. Ő pedig sértetlenül táncol a tornádótölcsér közepén, szenvedélye égi fényt gyújt és vakító ragyogás veszi körül.

 

A lágyság és keménység látszólag ellentétes fogalmak, mégis egyszerre vannak jelen a Fókatelep zenéjében: a tiszta erejű rockzenébe ágyazott katartikus erejű népdalokkal teremtenek új világot.

 

Míg például a VHK-nál a napkitörés mindent felperzselő energiáját érzékelem,a Fókatelepből nekem a galaxisok keletkezésénél jelen levő spirális teremtő erő sugárzik. Ami felemel...

 

Egy kedves zenész ismerősöm így fogalmazott róluk elismerően: „Alázattal közelítik meg a zenét!”

 

A több mint 15 éve töretlen sikerrel játszó Korai Öröm profi zenészeivel egy súlycsoportban van a tehetséges Oláh Annamária. És ezt most nem kilóra értem, a karcsú és fiatal énekesnő éretten és magabiztosan közvetíti a közönség felé a szerelmi csalódások gyötrelmét: a meg nem élhetett szerelem keserűségét és a megcsalt szív tőrdöfésként ható fájdalmát.

 

A szúfi bölcsek titkai nyerhetünk bepillantást ezekkel a dalokkal, visszaadva a zenének azt a szakralitást, ami még az ősi időkben a sámánszertartásokon volt jelen. Igazi alkímiai folyamatnak lehetünk tanúi, a vegytiszta stílusok elemi fúziójának.

 

A népdaloknak mélylélektani hatása van: segítenek feloldani a bánatot, a fájdalom okozta traumákat. Az érzelmi csalódások sebei begyógyulnak lelkünkben. A szenvedés mindig tanít valamire, enélkül nincs fejlődés.

 

Tévhit szerintem, hogy a transzcendentális, pszichedelikus zenék nem élvezhetők betépés nélkül. Hiszen itt maga a spirituális energiájú zene juttat el minket más dimenziókba, drogokat fogyasztani hozzá éppoly felesleges, mint Viagrát benyelni egy Bódy Szilvi randi előtt.

 

A tudatmódosító anyagok, hallucinogén gombák fogyasztása nem élvezeti, rekreációs céllal történt a sámánrítusok alatt. Segítségükkel lépett át a sámán a túlsó világba, azért hogy valamit áthozzon onnan: segítő , gyógyító szándékkal. Útja veszélyekkel járt, démoni erők sokaságával kellett megküzdenie. A sámándobok és csörgők lüktetése éppúgy elősegítette a transzállapot elérését.

 

Barcelonában találkoztam egyszer a kedélyes öreg hippivel,az ibizai Pacha bulik elindítójával. Ő mesélte,hogy a kakaóbabot az aztékok isteni eredetűnek tekintették, a csokoládéital erősen hallucinogén hatású volt, de ma már ennek az anyagnak a mértéke elenyésző a csokiban,bár a gyerekek euforikus rajongása azért sejtet valamit... Majd miután elrágcsált néhány darab saját termesztésű kakaóbabot, egy fat jointhoz kért tüzet a szomszéd asztalnál ülőktől.

 

Középkori szemléletű véleményem szerint a drogfogyasztás hazai megítélése, míg a patinás 1843-ban alapított The Economist gazdasági hetilap a drogok teljes legalizálása mellett érvel ( tehát nem csak a lágy drogokra gondolnak, mint ahogyan például Hollandia legalizálta a marihuána fogyasztását-szigorú állami ellenőrzés mellett) addig nálunk börtön jár egy füves cigi elszívásáért. Ugyanakkor a minap láttam a brókerbotrányból megismert bankvezért, hetykén lengette aktatáskáját a Mechwart ligetben– szabadlábon...

 

Szerintem ha egy parlamenti közvetítést megnézünk a tv-ben azzal maradandóbb károsodást okozunk magunknak, mint egy joint elszívásával. Bár még egyiket sem próbáltam ki...

 

Legyen meg a választás szabad joga a drogokat illetően. A tiltás, büntetés nem megoldás, csak a a szervezett bűnözést erősíti. Hiteles információ kellene a drogok mellékhatásáról, de amíg senki sem szeretné ha gyereke a drogok rabjává válna, az alkoholos állapotban elkövetett asszonyverés sajnos nemzeti sport. Megtűrt férfivirtus, része a macho apamodellnek. A lelki problémák feltárása helyett az orvosok tonnaszámra írják fel a nyugtatókat, antidepresszánsokat.

 

Manipulált zombikká változtatja a sok vallási és tudományos dogma az embereket, megosztja őket a politikai cirkusz, mely csak áldozatszerepet szán minden választónak, korunk gonosz varázslatától -a reklámoktól- elkápráztatva kevesen mernek kitekinteni a fogyasztás Mátrixából.

 

A nincstelen afrikai törzseket pusztító fegyverekkel ellátó nagyhatalmak csak a javak megszerzésére törekednek: az olaj, ásványkincsek kitermelése őket gazdagítja. Pusztító vegyszerekkel és génmanipulált növényekkel mérgezik a Földet.

 

A Ramones sorai jutnak az eszembe: „I just want to walk right out of this world, 'cause everybody has a poison heart.”

* * *

Underground a legfelső emeleten? A Dürer kert felső szintje próbateremként és stúdióként funkcionál. Az R33 az ELTE volt épületében ad otthont számos hazai underground zenekarnak ( I.O.N, Kiss Erzsiék, Óperentzia, Bijou).

 

Vasárnap este adott itt koncertet a Kisfóka, a Fókatelep zenekar kamaratermi változata. Oláh Annamáriát ezúttal gitáron is kísérte a billentyűs Biljarski Emil. Épp hogy a perkához nem ült át.

Belépődíjat nem kellett perkálni, de áldozatot azért illő módon hoztunk: barátom autóját a koncert alatt feltörték és GPS helyett most térképpel navigál. Én pedig öt óra vonatozást vállaltam magamra ezért a koncertért.

 

Érdekes a koncepció, a Kisfóka amolyan kreatív műhelyként funkcionál érzésem szerint: itt érlelődnek , formálódnak az új dalok, hogy aztán nagyzenekari kíséretet kapjanak. Számos új szerzemény elhangzott, köztük a Romlott testem. A szám konferálását izgatott 'Lássuk, lássuk!” bekiabálás követte, aztán egy diszkrét sípcsontrúgás hatására illedelmesen „ Halljuk Halljuk!”-ra korrigált a lelkes rajongó.

 

Másként szólnak a dalok ebben az interaktív formációban, de éppúgy működik a Fóka magic. Az előadók közelsége az együtt zenélésre csábít, erős késztetést éreztem hogy legalább egy rumbatököt felkapjak és beszálljak, de a többiek őszinte megkönnyebbülésére erre nem került sor.

 

komment

Eklektric Turbófokozatban

2009.07.07. 18:51 Zendo

 

 

A délutánt még a Balatonon töltöttük, a felhők miatt strandhelyettesítő program a nyári bob volt (hozzá zenei aláfestésnek Bob Marley), aztán sprintelés Pestre, ahol a Zöld Pardonban lépett fel Barabás Lőrinc zenekara az Eklektric.

 

Kivételesen jó idő fogadott minket - az FJHCFC ( Fábián Juli Hardcore Fan Club) tagjait – mert Juli aurája mediterrán mikroklímaként funkcionál, eltereli a zivatarfelhőket.

 

Lőrinc Londonban töltött pár hónapot, kíváncsian vártam milyen új zenei élményekkel tért haza.

A trombita annyiban hasonlít az énekléshez,hogy képes a lélek rezdüléseit is kifejezni.

„Music is the language of the soul”. Nem csak levegő áramlik keresztül tüdőnkön,hanem a prána, az életenergia is. Amíg étel nélkül szervezetünk hetekig is képes funkcionálni, addig víz nélkül csak néhány napig, levegő és prána nélkül viszont csak 1-2 percig bírjuk.

 

És mennyi lélekerő kell ahhoz,hogy sérült vagy hiányzó végtaggal is teljes életet legyen képes élni valaki! Lőrinc barátaival adott az A38-on koncertet néhány hónapja a Korai fejlesztő Központot Segítő Alapítvány javára, amely segítséget nyújt eltérő fejlődésű csecsemők és fogyatékossággal élő kisgyermekek ás családjaik számára. Újbudán épül Budapest első integrált játszótere.

 

Bátran újraértelmezik a jazzt Lőrincék, az urban lifestyle és a street culture jegyében felturbózzák a jazzes alapokat. Míg sokan továbbra is unalomig ismételt jazz standardeket játszanak a nyugdíjas közönség legnagyobb örömére ( Drágáim, ötven éve pont ilyen szépen játszotta ezt a számot a hogyishívják, bár az utolsó pár hangnál mintha egy kicsit elkalandoztatok, volna! Fiatalság bolondság!), addig ők a fiatal közönséggel is képesek megszerettetni a hip-hoppal, dubbal, rappel és jamaikai ritmussal  tuningolt jazzt.

 

Bata István ünnepi hangulatban harmincadik születésnapjához érkezve pengetett, DJ QCee scratchelt és samplerezett, Delov Jávor dobjátékát pedig tátott szájjal hallgattuk. Eddig valahogy úgy tűnt nekem, hogy nem bírják eldönteni ülős vagy állós koncertekre valót játszanak, de Jávor egy sportos mozdulattal felrúgta a képzeletbeli széksorokat és határozott lendülettel a zenébe szépen besimuló dobjátékkal pörgette fel a közönséget. Ez igen!

Premecz Mátyás  billenytyűjátéka szintén egyedülálló. Minden műfajban otthon van:legyen az funky vagy jazz.

 

 

Fábián Juli turbófokozatba kapcsolt  és valósággal szárnyra kapott! Ezt a hétezres fordulatszámot szeretem látni! A közönségnek az egyéniség számít, a varázs és a virágos jókedv: ettől „100%-ban valódi és természetes” Juli!

 

Sena autodidakta módon sajátította el a zenét, tökéletes összhangban énekelnek Julival.

Megható volt látnia a kivetítőn az átszellemültséget Sena arcán: ő a zenében az igazságtalanság elleni harcosságot és a korlátlan szabadságot képviseli számomra.

 

Magasra tették a mércét első lemezükkel, sokáig egy Morcheeba kaliberű külföldi zenekarnak hittem őket az MR2-t hallgatva: nem könnyű innen továbblépni anélkül,hogy önmagukat ismételnék.

 

Fantasztikusak az új dalok: bulisak, pörgősek – egyszóval Vhoaaaaaaaaaaaaaaahhhhhh!

Szerencsére Lőrincék mernek újítani és nem a jól bevált csapáson haladnak tovább, pedig a hegyi mentők és a nagy lemezkiadók marketingesei mindig azt hangoztatják, hogy járt utat járatlanért el ne hagyj!

 

 

komment

Címkék: zene fábián juli eklektric

Erik Sumo Band a Zöld Pardonban

2009.06.10. 19:29 Zendo

Először a UPC-n hallottam tőlük egy A38-as koncertfelvételt és sokáig meg voltam győződve hogy nem is magyar zenekarról van szó: annyira újszerű és be nem határolható volt a zenéjük.

 

Harcsa Veronika főállásban ünnepelt jazz díva , a 4-es 6-os villamoson szerzi a dalokat, ezért elhatároztam ha nyerek a lottón megajándékozom egy supercool különjáratként funkcionáló villamossal, mert tudom, hogy egy luxuslimót nem fogadna el. Xzibit meg úgyis jön Pestre egyben meg is pimpelhetné. Tennék bele egy belga pralinéadagolót és egy borszéfet. Kívülről meg halasi csipkével díszíteném ( Harcsának lesz!). Combino, Combino, a csipkés Combino!

Képzett zenészként Veronika minden műfajban megállja a helyét, a gimis zenekarban még Metallicát is énekelt, Quartetjével pedig egy Tankcsapda számot dolgoztak fel: ez akkora hatással volt rám, mint a Destruction koncertlemezén a Mad Butcher / Pink Panther.

 

Kiss Erzsi szintén másodállásban lép fel Sumóéknál (saját zenekara: Kiss Erzsi Zene) ő azt az őserőt testesíti meg énekével, amihez hasonlót csak a Holy Moses német trashbandánál hallottam Sabina Classen torkából még a 90-es években. Erzsi a hangjával egy irodaházat le tudna bontani...

 

Ámokfutó mesterszakácsként Ambrus étlapján hagyományos ételek alatt csak a chilis csokitorta szerepel. Dalszerzői kreativitása egészen egyedülálló, zenéjüket kacatpopnak definiálja és valóban kacatokból teremt értéket: gyémántként csillog a fux az ő előadásában - az isteni szikrától megvilágítva. Keze alatt még a „János legyen fenn a János hegyen” is élvezhetővé válik -ami nem kis érdem-, az MR2-n játszott új „ Disco in my head” dalban pedig énektudásával is megdobogtatja a női hallgatók szívét.

 

A teljesen eltérő karakterű zenészektől is izgalmasan sokszínű a zene.

 

A zenekar repertoárja széles körű: a lassúbb líraibb daloktól a zúzós hardcore-t idéző csápolós számokig mindenféle jót játszanak.

 

Mészáros Ádám takarékoskodik ugyan a mozgási energiával, de Toyota Priusként a fölös energiát a gyorsításra használja fel és szerencsére addig nem nyugszik, amíg villámsebes játékával el nem tép egy-két gitárhúrt. El is neveztem őt Ben Húrnak.

 

Ádámmal ellentétben Drapos Gergely (basszus) egy másodpercig nem bír mozdulatlan lenni, arcjátékával gazdagított pengetése fergeteges. Hozzá képest Angus Young a mozdulatlanság viaszszobra. Ezúttal egyik díva testi épségét sem veszélyeztette a gitárjával.

 

Farkas Zoltán lendületes dobjátéka is a ZP törzsközönségéhez igazodott, Pápai István vészharang helyett kongát kongatott. A rossz idő hatására a tinik otthon maradtak (sapka nélkül márpedig nem mész sehova fiacskám!), nem is lett volna stílusos a Summertime-ot játszani, de sebaj így legalább többet ugráltunk...

 

A kivetítőn vonagló meztelen táncosnő árnysziluettjét is kellően megcsodáltuk, de a vásznat kár volt felhasítanunk, mert nem volt mögötte....

 

komment

Brazil foci a Take Five-ban: Fábián Juli Jazz Riff

2009.05.27. 20:17 Zendo

 

Utoljára akkor éreztem ilyen mámoros nyári felüdülést, amikor egy egész napos városnézés után egy kancsó sangriát fogyasztottam el Barcelonában.

 

Már Juli vakítóan piros ruhájából sejtettem,hogy ma este egy különleges koncertre számíthatok.

 

Szédelegve és dalolva távoztam egy üveg ásványvíz után: a mámort a zene adta, talán régen borospince lehetett ez a hely, mert a zenészek is örömittasan játszanak itt mindig.

 

Hírlevele kedvenc olvasmányom . „Ne hagyjátok ki a következő koncertet, mi sem fogjuk!” és hasonlók.. Nem is tudom olvashatóan beírni a koncertidőpontokat a naptáramba, mert a nevetéstől remeg a kezem. És a dalok közti összekötő szövegek: „Ez most egy Fábry show-t megszégyenítő tus volt!” és „közben itt felrúgtunk mindent , mint egy metál zenekar!” Yeahhh, még több füstöt és lábdobot!

 

Korábban egy technikás és fegyelmezett profi focicsapat benyomását keltették, nagy élmény volt minden fellépésük, de úgy érzem most volt az a pillanat, amikor igazán összeforrt a csapat. Míg eddig kivárták türelemmel a másik szólóját, most egymástól próbálták elvenni a labdát, szédületes volt! Mindenki megtalálta a helyét és a zenekar Egységet alkotott. Már mindent tudnak ezek a játékosok a fociról, behunyt szemmel passzolnak, mert Egyként mozognak a pályán és félpályáról behunyt szemmel lőnek kapura. Igazi riói focikarnevál volt, szambadobokkal és vad ritmusokkal: ollózva vetődtek a levegőben, úgy zsonglőrködtek a labdával hogy az le sem esett!

 

Megtartotta ígéretét Juli, mert számos saját szerzemény elhangozott a méz és chili átütő erejével. Sárik Péter pedig harmadik helyezést ért el a legnívósabb dalszerző versenyen.

 

Azért szeretem Julit, mert szívvel -lélekkel énekel: meri önmagát adni a színpadon, kibontakoztatja varázslatos egyéniségét ahogyan a Belmondo énekli:”Szabadon”...

 

Olyan koncertekre szeretek menni, ahol az utolsó ráadás után is játszanak még a zenészek, ahol a roadok csavarják ki a kezükből a hangszereket, amikor az utolsó rajongó is hazament már.

 

Számos külföldi sztár tekinti budapesti koncertjét harmadik világbeli fellépésnek hakniturnéja sokadik állomásán miután „ Helló Bukarest!” felkiáltással köszöntik a borsos belépőt kicsengető rajongókat, majd a szerződésben foglaltak szerint egy perccel sem játszanak többet. Ráadás???

 

Ez a hazai zenekar a világ bármelyik jazzszínpadán megállná a helyét, szerencsére jönnek is külföldi meghívások... Az ezer forintos belépő csak jelképesnek mondható, a Take 5 a kedvenc klubom: barátságos a személyzet ( romkocsmát is visz a tulaj) pont megfelelő a mérete, kiválóan működik a szellőzés, finomak a borok, néhány beszeszelt bölcsészlányon kívül más nem tud zavarni – de mi ez egy Exploited koncert megvadult punkjaihoz képest...

 

Ja, és lehet spannolni a zenészekkel a koncert után.. ez most ugyan kimaradt, de ígérem bepótolom!

 

Amúgy is koncertínséges idők járnak most rám, legjobban a húsvéti A38-as bulit fájlalom: mintha személyesen nekem akart volna kedveskedni az ismeretlen jótevő koncertszervező: Harcsa Veronika Quartet, DJ Maestro, Juli és MC Sena egy este – ez már sok is lett volna a szívemnek!

 

A próbák lazaságát idéző oldott koncerthangulatra jellemző, hogy még Zsolti, a béka is megszólalt.

 

Zárszónak, mit is írhatnék mást, mint hogy : Respekt és Tisztelet!

 

 

komment

süti beállítások módosítása