Zendo

Hosszú hetek után sikerül csak összehozni a találkozót a Gödörben, de kitartásom végül meghozza gyümölcsét. Egy karatés mondás jut róla eszembe: „Tekints felfelé, de ne hord fent az orrodat, feleslegesen ne beszélj és nyisd ki a szívedet!” Teljesen átragad rám derűs felszabadultsága, úgy érzem felül tudnék emelkedni minden nehézségen. Irie Maffiásan úgy is mondhatnám,hogy Sena nagyon fain gádzsi, sok zsuzsókát kikábít, krájót kapok úgy emszízik. A sznád nőket csigázó habisztik csak elvágnák a szájukat nála!

Nem sok anyagot találtam rólad. Kerülöd az interjúkat?

Hát nem keresem, de páran azért megtalálnak (nevet). Nem sok interjú készült velem az elmúlt években.

Apukád ghánai, anyukád pedig magyar. Torda Kati, a Keuna tervezője.

Ő nem a Keuna tervezője, a Keuna márkát Sándor Gabi barátnőmmel hoztuk létre. Édesanyám a saját neve alatt tervez ékszereket évek óta Ghánában, mi pedig kölcsönözzük az ő tudását.

Ghánában mennyire keveredik a modern világ és az afrikai kultúra?

Most már nagyon vegyes. Én a fővárosban, Acrában születtem, ahol öt millió ember él. Nagy irodaházak is vannak már, de a régi dolgok is fellelhetők. A hagyományos ékszereket, gyöngyöket például farmernadrággal hordják. Él a hitvilágban még az animizmus. A természet: a folyók, fák erejét tisztelik. És a fő vallások mellett megmaradt a fekete mágia: a juju.

Két eltérő kultúrában nőttel fel. Ez zavaró volt, vagy inkább gazdagodtál ettől?

Abszolút gazdagodtam, most már mindkét kultúrában természetesen mozgok. Mindegyikben vannak előnyök, hátrányok, de tetszik, hogy mindkettővel tudok azonosulni. Folyamatosan merítek mindkét világból, és ez tágította a gondolkodásomat.

Nagyon népszerű lett pár év alatt az Irie Maffia, ahol énekelsz. Sok slágereteket játssza az MR2, de máig nem tudom mit jelent a zenekar neve.

Az Irie jamaikai szó, patwa nyelven a jelentése: vidám, boldog. Fain. Eredetileg reggae zenekarnak indult az Irie Maffia. A maffia pedig család. A két alapító tag, Gáspár és Élő Marci már nagyon régóta barátok, szinte családtagok. A basszusgitáros pedig az unokatestvére Marcinak. Olyanok vagyunk, mint egy nagy olasz család. És pénteken, november13-án lesz az Irie Maffia lemezbemutatója itt lent a Gödörben, az 1500 fős nagyteremben.

Egyedi a szövegetek az Irie Maffiában, még szlengszótárt is találtam.

Hárman énekelünk: Busa, Columbo meg én. Mindegyikünknek megvan a saját mondanivalója, világa és hátérre. Nehéz lenne így sablont készíteni, mert mindenki teljesen más szemszögből áll egy témához. Együtt szólunk, de mindegyikünk a maga hangját akarja hangoztatni. Erős egyéniségek vagyunk, de egységként is tudni kell működni. Nem szégyen hibázni. Tapasztalni kell, menni kell, csinálni! És ha tudsz valami tanulságot leszűrni az életedből, akkor már megérte.

Olvastam rólad, hogy verseket is írsz.

Ez így túlzás! Semmit nem tudok profin megcsinálni, ezek csak saját magam szórakoztatására készültek. Mostanában már inkább csak számokat, dalszövegeket írok.

Az Irie Maffia mellett énekelsz a Barabás Lőrinc Eklektricben is. Jut még időd rá?

Elég keveset szerepelek az új lemezen, mivel nyáron majdnem az összes fesztiválon játszottunk az Irie Maffiával. Sokszor heti három-négy fellépésünk is volt.

A Zöld Pardon kivetítőjén egészen közelről mutattak. Teljesen átszellemült vagy, amikor énekelsz. Mintha egy másik világban lennél.

Általában azt énekelem, amit én írtam. Ahhoz pedig bele kell élnem magam a zenébe, hogy tudjak vele azonosulni. Fontos, hogy átjöjjön amit érzek, mert angolul énekelünk és nem mindenki érti jól itthon a szöveget. Szerintem egyébként a legjobb üzenethordozó a világon: a zene. Ha szomorú vagy és egy jó dalt hallgatsz, az kilök ebből az állapotból. Olyan sok mindent tud adni! Átalakít és gyógyít.

Érzek egyfajta harcosságot benned. Keményen kiállsz az elveidért. Hatottak rád a Fekete Párducok, vagy mondjuk Spike Lee filmjei?

Imádom Spike Lee-t és olvasgattam sokat a Black Pantherekről és a zulu harcosokról is.

Szeretem, amikor egy ember ki tud állni valamiért és mer a barátaiért tenni, akár harcok árán is.

Freestylozó MC-ként kerültél a hip-hop közösségbe.

A hip-hopot 14 éves korom óta szerettem, később írogattam szövegeket és gondoltam egyszer milyen jó lenne zenére felmondani őket. A Gimmeshot Crew ( Dj Mango, Bosi, Németh Marci) csinált a G-pontban klubesteket. Így csöppentem bele: szólt a zene, ott volt a mikrofon és a lehetőség. Addig fogalmam sem volt, hogyan kell felvenni egy számot, nem láttam belülről stúdiót. Mindent a srácoktól tanultam meg.

Barabás Lőrinc is így kezdte...

Igen, a Kultiplexbe lejárt hozzánk a Gimmeshotos partykra fújni. A Busa is oszlopos tag volt.

Minden csütörtökön legalább nyolcszáz ember összegyűlt bulizni. És ez ment öt éven keresztül. Sok fiatalt megihletett, akik azóta elkezdtek saját zenéket csinálni.

És hogy állnak a külföldi projektek?

Dj Vadimmal dolgozgatunk együtt négy éve, jövő év tavaszra kész lesz egy nagylemeznyi közös anyag. Ő már bejárta az egész világot, egy francia turnéra el is kísértem.

Így találkoztam a francia Refractory zenekarral, akikkel összehaverkodtunk és készítettünk egy 'Hot Potatoes' nevű közös lemezt tavaly. A turnén a Herbaliser előzenekaraként léptünk fel. Van egy másik brigád is, az Irie Ites. Három francia srác, akik vinylterjesztők és most alapítottak kiadót. Nagyon fájn reggae zenészekkel dolgoznak és koncerteztem is velük. Egyszámos bakelitlemezeim is megjelentek náluk, amik európaszerte mennek a DJ-knek. Svájcban egy nagy reggae clash buliban az én számomat játszották le a verseny előtt. Szóval minden tágabb lesz idővel...

És a Shakespeare szonettek?

Most lesz december 17-én WH koncert. Mákos Bercivel - aki egy klasszikus csellista - , Gryllus Samuval és Szabó Hunorral csináltunk egy előadást, amiben Shakespeare szonetteket olvasok fel angolul. Néha énekelek, slammelek, ők meg zenét varázsolnak alá.

Saját szöveget nem raktam hozzá, egy-két helyen volt, hogy „with” helyett „of”-ot mondok, de nem vittem túlzásba az átírást.

Lesz folytatása a Sena „First One” szólólemezednek?

Igen, dolgozunk rajta. Mindenki haveri alapon jött és vette fel nagy szeretettel, teljes erőbedobással. Remélem, egyszer jól járnak majd a jogdíjakból!