Zendo

Kétféle színész van: aki magára húzza a szerepeket és a kaméleon. Kozma Orsival beszélgettem, aki színésznőnek készült és énekesnő lett. Kíváncsi voltam, hogy melyik a kaméleon igazi színe? Olyan a kaméleon, mint egy szivárvány? A sokszínűségben teljesedik ki? Mit látunk, ha külön nézzük egyes színeit? És mitől olyan megfoghatatlan?

Zendo: Nagyon meglepődtem amikor egy eat me! koncerten szűk farmerben és melegítőfelsőben jelentél meg. Mintha a vagány kishúgodat láttam volna. Itt kedvedre kitombolhatod magad a koncerteken?

Orsi: Egyrészt hideg volt a Kertemben, másrészt nem vagyok én annyira visszafogott lány. Régebben is voltak olyan zenekaraim,ahol ki tudtam magam tombolni. De tény és való, hogy az eat me! olyan zene, amiben az ember szabadon eresztheti a fantáziáját, a legbelsőbb titkos gondolatait is és leeresztheti a fáradt gőzt. Ez egy igazi bulizós zenekar!

Zendo: Megpróbáltátok felrázni a közönséget a Kertemben, ahol főleg ülős bulik vannak. Sajnáltam, hogy nem egy nagyobb színpadon hallottalak bennetek először, ahol jobban érvényesülhetett volna a felpörgetés.

Orsi: Még annyira friss ez a zenekar és az energia az embereknek, hogy először jól megnézik, mielőtt elkezdenek táncolni rá. Akik már több fellépésünkön hallottak bennünket, és ismerik a számokat – táncolnak.

Zendo: A Nouvelle Vague a sokszínű zenétek miatt választott benneteket előzenekarnak? Hiszen ők popfeldolgozások mellett még a Dead Kennedys punk klasszikusától sem riadtak vissza.

Orsi: Az A38 közvetítésével jött ez a lehetőség, és a két zenekar jól passzolt egymáshoz. Egyébként mi a saját számainkat játsszuk, csak egy feldolgozás van a WEEP lemezünkön: a „Sunday Girl”, ami egy Blondie szám. Most annyira összeforrt és lendületben van a zenekar, hogy egy kis turné után stúdióba megyünk és felvesszük az új számokat, amik az album megjelenése óta készültek el.

Zendo: Jó pár kiemelkedő dal gyűlt össze az albumon, ami bármelyik külföldi toplistára eséllyel kerülhetne fel. Talán attól olyan egyedi a zene, hogy teljesen eltérő stílusú zenekarokból jöttek a tagok. Te jazzt is énekelsz, a két alapító Komenczi Bálint gitáros és Borosi Gábor billentyűs az avantgarde Új Párducnak is tagja, Nagy Gergely a Kimnowaknak , Bajkai Ferenc meg funk-rock dobos is.

Orsi: Ezzel teljesen egyetértek! A Weep egy nagyon erős anyag, ami nemzetközi szinten is megállná a helyét. Sajnálom, hogy például a Petőfi rádió nem játszik semmit tőlünk.

Zendo: Jócskán akad pörgős szám, ugyanakkor nyugisabb részek is. Veszélyes mondjuk egy kanapén elnyúlva hallgatni koktélos pohárral a kézben. Mert amikor lassúból hirtelen átvált a zene, még a koktélcseresznye is kiugrik a pohárból!

Orsi: Az érzékekre és a lélekre hat ez a zene. Nagyon őszinte, pont mint a zenekar tagjai. Rengeteg munka van benne. Két éve dolgozunk együtt a srácokkal, már szinte együtt lélegzünk. Kialakult az egyensúly köztünk.

Zendo: Nagyon elismerően nyilatkoztak a hangodról a srácok, és hogy ennyi energiát adsz bele a dalokba.

Orsi: Ez egy szerencsés találkozás. Már elsőre megfogott a zene, úgy éreztem, ebben meg tudom találni önmagamat.

Zendo: Nagyon egyedi ruhákban jelensz meg jazz énekesnőként a színpadon, vannak kedvenc hazai divattervezőid?

Orsi: Azok a ruhák, amik a Kozma Orsi Quartet lemezborítóján vannak Stumpf Imre munkái.

Előtte pedig egy kedves jó barátom, Martin Krisztina ruháit viseltem. Igyekszem felfedezni azokat a tervezőket, akikről még kevesen tudnak, de nagyon figyelemre méltók az alkotásaik. Illetve nagyon megtisztelőnek érzem, ha olyan ismert tervezők, mint Stumpf Imre felfigyelnek rám és érdemesnek tartanak arra, hogy a ruháikat hordjam.

Zendo: Nagyon művészi a honlapod is, a hennafestéses grafikával.

Orsi: Ez pedig Dienes Vivien munkája, illetve a Lizarb Médiájé. Ez a közös munka már 2006-ra nyúlik vissza. Én ragaszkodó típus vagyok és hűséges, akit megszeretek, azzal hosszú távon is szeretek együtt dolgozni.

Zendo: Eddig egy teljesen más arcodat mutattad jazz énekesnőként. Hogyan fogadták a váltást a rajongóid?

Orsi: Szerintem ők már elfogadták, hogy többlaki életet élek és sok minden érdekel. Én egy kísérletező ember vagyok. Nekem a saját utamat kell járnom!

Zendo: Mennyire volt szokatlan kisebb helyeken fellépni a Jazz+Az és Cotton Club Singers koncertek után? Hiszen a jazz kávézókban sokkal közvetlenebb a kapcsolat a nézőkkel.

Orsi: Igazából ezért is váltam ki a Cotton Clubból hat év után, hogy meg tudjam valósítani a saját terveimet. Ki akartam próbálni, hogyan boldogulok ezeken az intimebb szférájú helyeken. Meg tudom-e valósítania a saját ötleteimet? Szeretem ezt a közelséget. Öt embernek is szívesen énekelek, mint ahogyan 15 ezernek is. Mindegyiknek megvan a maga izgalma és nehézsége. Pont ez a változatosság érdekel. Napról napra erősebb leszek és biztosabb magamban! Nekem ez egy nagyon jó tanulófolyamat és önismereti játék.

Zendo: Zeneileg is hatnak egymásra a különböző projektjeid?

Orsi: Hatással vannak rám az egyes projektek, de a stílus is hatással van rám. A Quartetben azt szeretem, hogy ott visszafogottan, fátyolos hangon tudok énekelni,ugyanakkor az eat me!-ben kitombolom magam. Szeretem ezt a stíluskavalkádot, ami most körülvesz és így érzem magam teljesnek. Elég szélsőséges vagyok, a magánéletben is. Ezen néha még a párom is meglepődik, de néha még magamnak is okozok meglepetéseket! Én élvezem azt, hogy az egyik percben őzike tudok lenne, a másikban meg egy ordító ordas farkas. Egyre több színt fedezek fel magamban a szélsőségek között.

Zendo: Ez egyfajta hullámzás nálad?

Orsi: Nem, ez egy folyamat. Érzem, hogy egyre több mindent tudok magamból kihozni. Tudom, hogy bármeddig el tudok menni.

Zendo: Mit ad neked a zene, az éneklés?

Orsi: A színpad elvarázsol. Ott azzá tudok változni, akivé csak akarok. És ha lejövök a színpadról egyszerűen senki nem vesz észre, mert bele tudok olvadni a környezetembe.

Zendo: A színészet nem hiányzik?

Orsi: Az egy nagy csalódás volt számomra, amikor le kellett mondanom róla. Mondjuk nem is volt bennem elég kitartás, hogy újra jelentkezzek a színművészetire. Nem voltam eléggé elhivatott, nem tettem meg mindent, hogy az álmomat megvalósítsam. De aztán rájöttem:jó, hogy így alakult, mert a színészkedést ki tudom élni a klipjeimben és megtalál egy-egy munka, ami színészi feladatot igényel.

Zendo: Vokáloztál számos híresség mellett. Nem kellett nagyon vissza fognod magad, hogy ne emelkedjen ki túlságosan a hangod?

Orsi: Sokan pont azt vetették a szememre, hogy nem énekeltem elég karakteresen. Összekeverték a hangomat másokéval. Én kitűztem magam elé azt a célt, hogy minél őszintébben és kifejezően tudjak megszólalni a saját hangomon.

Zendo: Vannak olyan művészi álmaid, amik úgy érzed, még nem teljesültek?

Orsi: Most álmodozni sincs energiám, de tele vagyok tervekkel. Egy új magyar nyelvű poplemezt csinálunk Szakos Krisztiánnal. Vannak titkos vágyaim, de ezek maradjanak titkok Majd ha megvalósultak, akkor elmondom!

Zendo: Ezt a sok projektet hogyan tudod kipihenni? Elvonulsz télen feltöltődni valahova?

Orsi: Már nem vagyok munkamániás. Megtalálom az időt a feltöltődésre, olyankor a szerelmemmel elutazunk valahova. Sokat voltam egyedül az elmúlt időszakban és most nagyon élvezem, hogy a vőlegényemmel sok idő tölthetek együtt. Most nagyon boldog és kiegyensúlyozott vagyok, ezért sok dalt már máshogy énekelek.

Zendo: Kívánom, hogy eljöjjön az idő amikor megint felléptek a Morcheebá-val, de ezúttal ők legyenek az eat me! előzenekara!

Orsi: Nagyon jó lenne, köszönöm a jókívánságot! (Nevet)