Kettős ünnep volt ez a péntek esete: a várva várt Fókatelep koncert és hogy végre kutyatulajdonos lettem. Egy nyolc hetes fekete labrador retriever boldog gazdája. A neve: Jack. Black Jack.
Az egykor szerb napokat látott szakács gyors mozdulatokkal sütötte ki balkán burgeremet. Előttem Biljarszki Juniort, azaz Danit (Emil 13 éves fiát) szolgálta ki. Nem esett messze az alma a fájától, mert Dani is zenésznek készül, Taliándörögdön a Clastromnál a Kisfóka koncertjén (fókabébiként) ő billentyűzött. Egyébként a Hangya Boys zenekar tagja. Csípem a névválasztást!
Nagyon ráhangolódtam a Fókatelep zenekarra: egyik fele pirosban lépett fel, a másik fél pedig fehérben - én pedig telepatikus képességeimnek köszönhetően piros felsőben és fehér nadrágban mentem a koncertre.
A kezdeti hangolási nehézségeket leküzdve összefogottan játszottak, megint elámultam a dob / perka tűzbe hozó ritmusaitól: a két zenész ( Csányi Viktor és Jocsik János) egy szinkronúszóversenyen is nyugodtan elindulhatna. A koncert csúcspontja talán a U Stankini szám volt, ahol a gitáros ( Szalay Péter) laza csuklómozdulatokkal játszotta a szépen megkomponált rockot.
Első lemezük anyagát adták le, de úgy hallottam sok új dal készült – az R33-as jammelések jótékony hatásaként. Remélem a Kobuciban ízelítőt kapunk belőlük szeptember 5-én.
A szfinx méltósága és tekintélyt sugárzó titokzatossága árad zenéjükből. Százezer harcos fekete éjbe lőtt tüzes nyílvesszőjének oltalmazó ereje.
Annamari rejtélyes hieroglifákat rajzol a levegőbe hastáncos, afrikai táncmozdulatai közben.
Hajnali szélben hajladozó tulipánnak hatott a tűzpiros ruhájában . Hologramként őrzöm retinámon a pillanatot, amikor a „Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem!” sor után Annamari vadul hátraveti fejét és a szőke hajzuhatag egy pillanatra megáll a levegőben.
