HTML

Zendo

Blogomban azokról a (főként magyar) tehetségekről szeretnék írni, akik a maguk útját járják. Akik értékeket hoznak létre: legyen az zene, design, könyv, film, festmény...

Friss topikok

Linkblog

Kisfóka az R33-ban

2009.07.07. 18:55 Zendo

 Kisfóka az R33-ban

 

Sokszor meghallgattam a lemezbemutató koncert óta a a Fókatelep albumát és egy Jehova tanúja kitartásával terjesztem az Igét: ajánlom inspiráló, különleges zenéjüket minden ismerősömnek.

 

A zenekar nevének említésére sokan csodálkozó mosollyal fogadják zenei hittérítésemet. Nekem a nem mindennapi névválasztás a San Franciscó-i fókakolónia szabadságvágyát juttatja eszembe,akik megunva a sarkkörök zord éghajlatát felkerekedtek és engedelmeskedve a város hippi és new age szellemiségű hívó szavának letelepedtek a kikötőben. Azóta előszeretettel fotózza őket minden turista,a spanglizó turisták pedig már az első pöfékelés után elismerően bólogatnak, húúúú jó az anyag, már fókákat látok Friscóban!

 

A Fókatelep első albumát hallgatva egy fürdőző nőalak jelenik meg szemeim előtt, aki a fodormentes vízben énekel.

Szívének bánata kozmikus csatornákat nyit meg, örvénylő energiafolyam veszi körül és ez a láthatatlan erő a magasba emeli. Ő pedig sértetlenül táncol a tornádótölcsér közepén, szenvedélye égi fényt gyújt és vakító ragyogás veszi körül.

 

A lágyság és keménység látszólag ellentétes fogalmak, mégis egyszerre vannak jelen a Fókatelep zenéjében: a tiszta erejű rockzenébe ágyazott katartikus erejű népdalokkal teremtenek új világot.

 

Míg például a VHK-nál a napkitörés mindent felperzselő energiáját érzékelem,a Fókatelepből nekem a galaxisok keletkezésénél jelen levő spirális teremtő erő sugárzik. Ami felemel...

 

Egy kedves zenész ismerősöm így fogalmazott róluk elismerően: „Alázattal közelítik meg a zenét!”

 

A több mint 15 éve töretlen sikerrel játszó Korai Öröm profi zenészeivel egy súlycsoportban van a tehetséges Oláh Annamária. És ezt most nem kilóra értem, a karcsú és fiatal énekesnő éretten és magabiztosan közvetíti a közönség felé a szerelmi csalódások gyötrelmét: a meg nem élhetett szerelem keserűségét és a megcsalt szív tőrdöfésként ható fájdalmát.

 

A szúfi bölcsek titkai nyerhetünk bepillantást ezekkel a dalokkal, visszaadva a zenének azt a szakralitást, ami még az ősi időkben a sámánszertartásokon volt jelen. Igazi alkímiai folyamatnak lehetünk tanúi, a vegytiszta stílusok elemi fúziójának.

 

A népdaloknak mélylélektani hatása van: segítenek feloldani a bánatot, a fájdalom okozta traumákat. Az érzelmi csalódások sebei begyógyulnak lelkünkben. A szenvedés mindig tanít valamire, enélkül nincs fejlődés.

 

Tévhit szerintem, hogy a transzcendentális, pszichedelikus zenék nem élvezhetők betépés nélkül. Hiszen itt maga a spirituális energiájú zene juttat el minket más dimenziókba, drogokat fogyasztani hozzá éppoly felesleges, mint Viagrát benyelni egy Bódy Szilvi randi előtt.

 

A tudatmódosító anyagok, hallucinogén gombák fogyasztása nem élvezeti, rekreációs céllal történt a sámánrítusok alatt. Segítségükkel lépett át a sámán a túlsó világba, azért hogy valamit áthozzon onnan: segítő , gyógyító szándékkal. Útja veszélyekkel járt, démoni erők sokaságával kellett megküzdenie. A sámándobok és csörgők lüktetése éppúgy elősegítette a transzállapot elérését.

 

Barcelonában találkoztam egyszer a kedélyes öreg hippivel,az ibizai Pacha bulik elindítójával. Ő mesélte,hogy a kakaóbabot az aztékok isteni eredetűnek tekintették, a csokoládéital erősen hallucinogén hatású volt, de ma már ennek az anyagnak a mértéke elenyésző a csokiban,bár a gyerekek euforikus rajongása azért sejtet valamit... Majd miután elrágcsált néhány darab saját termesztésű kakaóbabot, egy fat jointhoz kért tüzet a szomszéd asztalnál ülőktől.

 

Középkori szemléletű véleményem szerint a drogfogyasztás hazai megítélése, míg a patinás 1843-ban alapított The Economist gazdasági hetilap a drogok teljes legalizálása mellett érvel ( tehát nem csak a lágy drogokra gondolnak, mint ahogyan például Hollandia legalizálta a marihuána fogyasztását-szigorú állami ellenőrzés mellett) addig nálunk börtön jár egy füves cigi elszívásáért. Ugyanakkor a minap láttam a brókerbotrányból megismert bankvezért, hetykén lengette aktatáskáját a Mechwart ligetben– szabadlábon...

 

Szerintem ha egy parlamenti közvetítést megnézünk a tv-ben azzal maradandóbb károsodást okozunk magunknak, mint egy joint elszívásával. Bár még egyiket sem próbáltam ki...

 

Legyen meg a választás szabad joga a drogokat illetően. A tiltás, büntetés nem megoldás, csak a a szervezett bűnözést erősíti. Hiteles információ kellene a drogok mellékhatásáról, de amíg senki sem szeretné ha gyereke a drogok rabjává válna, az alkoholos állapotban elkövetett asszonyverés sajnos nemzeti sport. Megtűrt férfivirtus, része a macho apamodellnek. A lelki problémák feltárása helyett az orvosok tonnaszámra írják fel a nyugtatókat, antidepresszánsokat.

 

Manipulált zombikká változtatja a sok vallási és tudományos dogma az embereket, megosztja őket a politikai cirkusz, mely csak áldozatszerepet szán minden választónak, korunk gonosz varázslatától -a reklámoktól- elkápráztatva kevesen mernek kitekinteni a fogyasztás Mátrixából.

 

A nincstelen afrikai törzseket pusztító fegyverekkel ellátó nagyhatalmak csak a javak megszerzésére törekednek: az olaj, ásványkincsek kitermelése őket gazdagítja. Pusztító vegyszerekkel és génmanipulált növényekkel mérgezik a Földet.

 

A Ramones sorai jutnak az eszembe: „I just want to walk right out of this world, 'cause everybody has a poison heart.”

* * *

Underground a legfelső emeleten? A Dürer kert felső szintje próbateremként és stúdióként funkcionál. Az R33 az ELTE volt épületében ad otthont számos hazai underground zenekarnak ( I.O.N, Kiss Erzsiék, Óperentzia, Bijou).

 

Vasárnap este adott itt koncertet a Kisfóka, a Fókatelep zenekar kamaratermi változata. Oláh Annamáriát ezúttal gitáron is kísérte a billentyűs Biljarski Emil. Épp hogy a perkához nem ült át.

Belépődíjat nem kellett perkálni, de áldozatot azért illő módon hoztunk: barátom autóját a koncert alatt feltörték és GPS helyett most térképpel navigál. Én pedig öt óra vonatozást vállaltam magamra ezért a koncertért.

 

Érdekes a koncepció, a Kisfóka amolyan kreatív műhelyként funkcionál érzésem szerint: itt érlelődnek , formálódnak az új dalok, hogy aztán nagyzenekari kíséretet kapjanak. Számos új szerzemény elhangzott, köztük a Romlott testem. A szám konferálását izgatott 'Lássuk, lássuk!” bekiabálás követte, aztán egy diszkrét sípcsontrúgás hatására illedelmesen „ Halljuk Halljuk!”-ra korrigált a lelkes rajongó.

 

Másként szólnak a dalok ebben az interaktív formációban, de éppúgy működik a Fóka magic. Az előadók közelsége az együtt zenélésre csábít, erős késztetést éreztem hogy legalább egy rumbatököt felkapjak és beszálljak, de a többiek őszinte megkönnyebbülésére erre nem került sor.

 

komment

süti beállítások módosítása