A délutánt még a Balatonon töltöttük, a felhők miatt strandhelyettesítő program a nyári bob volt (hozzá zenei aláfestésnek Bob Marley), aztán sprintelés Pestre, ahol a Zöld Pardonban lépett fel Barabás Lőrinc zenekara az Eklektric.
Kivételesen jó idő fogadott minket - az FJHCFC ( Fábián Juli Hardcore Fan Club) tagjait – mert Juli aurája mediterrán mikroklímaként funkcionál, eltereli a zivatarfelhőket.
Lőrinc Londonban töltött pár hónapot, kíváncsian vártam milyen új zenei élményekkel tért haza.
A trombita annyiban hasonlít az énekléshez,hogy képes a lélek rezdüléseit is kifejezni.
„Music is the language of the soul”. Nem csak levegő áramlik keresztül tüdőnkön,hanem a prána, az életenergia is. Amíg étel nélkül szervezetünk hetekig is képes funkcionálni, addig víz nélkül csak néhány napig, levegő és prána nélkül viszont csak 1-2 percig bírjuk.
És mennyi lélekerő kell ahhoz,hogy sérült vagy hiányzó végtaggal is teljes életet legyen képes élni valaki! Lőrinc barátaival adott az A38-on koncertet néhány hónapja a Korai fejlesztő Központot Segítő Alapítvány javára, amely segítséget nyújt eltérő fejlődésű csecsemők és fogyatékossággal élő kisgyermekek ás családjaik számára. Újbudán épül Budapest első integrált játszótere.
Bátran újraértelmezik a jazzt Lőrincék, az urban lifestyle és a street culture jegyében felturbózzák a jazzes alapokat. Míg sokan továbbra is unalomig ismételt jazz standardeket játszanak a nyugdíjas közönség legnagyobb örömére ( Drágáim, ötven éve pont ilyen szépen játszotta ezt a számot a hogyishívják, bár az utolsó pár hangnál mintha egy kicsit elkalandoztatok, volna! Fiatalság bolondság!), addig ők a fiatal közönséggel is képesek megszerettetni a hip-hoppal, dubbal, rappel és jamaikai ritmussal tuningolt jazzt.
Bata István ünnepi hangulatban harmincadik születésnapjához érkezve pengetett, DJ QCee scratchelt és samplerezett, Delov Jávor dobjátékát pedig tátott szájjal hallgattuk. Eddig valahogy úgy tűnt nekem, hogy nem bírják eldönteni ülős vagy állós koncertekre valót játszanak, de Jávor egy sportos mozdulattal felrúgta a képzeletbeli széksorokat és határozott lendülettel a zenébe szépen besimuló dobjátékkal pörgette fel a közönséget. Ez igen!
Premecz Mátyás billenytyűjátéka szintén egyedülálló. Minden műfajban otthon van:legyen az funky vagy jazz.
Fábián Juli turbófokozatba kapcsolt és valósággal szárnyra kapott! Ezt a hétezres fordulatszámot szeretem látni! A közönségnek az egyéniség számít, a varázs és a virágos jókedv: ettől „100%-ban valódi és természetes” Juli!
Sena autodidakta módon sajátította el a zenét, tökéletes összhangban énekelnek Julival.
Megható volt látnia a kivetítőn az átszellemültséget Sena arcán: ő a zenében az igazságtalanság elleni harcosságot és a korlátlan szabadságot képviseli számomra.
Magasra tették a mércét első lemezükkel, sokáig egy Morcheeba kaliberű külföldi zenekarnak hittem őket az MR2-t hallgatva: nem könnyű innen továbblépni anélkül,hogy önmagukat ismételnék.
Fantasztikusak az új dalok: bulisak, pörgősek – egyszóval Vhoaaaaaaaaaaaaaaahhhhhh!
Szerencsére Lőrincék mernek újítani és nem a jól bevált csapáson haladnak tovább, pedig a hegyi mentők és a nagy lemezkiadók marketingesei mindig azt hangoztatják, hogy járt utat járatlanért el ne hagyj!
