Zendo

Köszönjük,Veronika!

Pádár Krisztián, a Tisza tervezője egy szinte lehetetlennek látszó feladatot oldott meg, méghozzá mesterien. Harcsa Veronika örömmel fogadta a felkérést, hogy készülhetne-e neki egy egyedi Tisza cipő, amivel mintegy tárgyi formát ölthetne az iránta érzett rajongás és szeretet. Veronika kívánsága az volt, hogy olyan cipő készüljön neki, amit a zenéje inspirál. Bár zenéről már írni sem könnyű ( „Zenéről írni, olyan, mint a az építészetről balettozni”), egy érzést szavakkal is nehéz visszaadni, de mindezt cipőbe megálmodni embert próbáló feladat. Krisztián tervezői zsenialitásának  és kreativitásának köszönhetően -ami az Uptown Fellaz tagjaként ( akik már számos magyar zenekar dalát mixelték remekül, mint pl PASO, Kerekes Band) zenészként is megnyilvánul- több hónapos munkával olyan cipő készült, amilyet még senki sem készített a világon.

De hát Veronikából sincs még egy a világon...

Többen jazz istennőnek tartják, vagy a jazz királynőjének, nekünk ő egy Angyal.

Nina Simone-t gyakran illették a High Priestess of Soul jelzővel. Itt a Soul utalhatna a soul zenére is, de jelenthet lelket is. Nagyon kevés művész képes átadni a hétköznapi, földi világnál  magasabb szférák üzenetét. Megtisztítani a lelkünket.

A dalszövegeket  sokszor éjjel, vagy az álom és ébrenlét határán írja, amikor a többi angyallal kommunikál: ilyenkor beköltözik hozzá a csapat.

Veronika és Quartetjének a zenéje mélyen, a tudatalattinkra hat. Sok zenekar, mint a fogyasztói társadalom egy terméke csak egy szükségletet elégít ki: ösztöni szinten hatnak ránk. Bár egy dekoltált domborzatilag mesterségen feljavított álszépség zenéjét is élvezzük valamennyire, de vele nem biztos, hogy beszélgetéssel szeretnénk tölteni egy éjszakát, vagy azzal,hogy a nyári égbolt csillagaiban gyönyörködjünk vele.

A reklámok ezzel élnek vissza: egy játékmackó vagy kisautó gyermekkorunk tiszta, őszinte és boldog érzéseit idézi fel tudatalattinkban ( amit Veronika, akárcsak a Jézusnak kendőt nyújtó lány meg bírt őrizni) és kapcsolja össze egy bank vagy egy autómárka nevével.

Azon kevesek, akik képesek zenéjükben nagyon mélyből ( „csak tiszta forrásból”) meríteni, azok sokkal intenzívebben hatnak a közönségre: életkortól, nemtől függetlenül. Ezért rajongják Veronikát körül annyian. Annyira szeretni való.

Leírhatatlan boldogság őt hallgatni, látni, a közelében lenni. Ritkák az ilyen angyali találkozások az ember életében: nagy szerencse,hogy Veronika köztünk van.

A mai világban nem fordul elő gyakran, hogy őszinte érzésekkel, igazi értékekkel találkozunk: hiszen minden a fogyasztásról, szükségleteink gyors kielégítésről szól: a táncból alkoholos előjáték lett a szórakozóhelyeken, partnerünknek drága ajándékokat vásárolunk,  ahelyett hogy igaz szerelemmel szeretnénk A nagy többség inkább a szirupos könnyűzenét, a bulvárlapokat, a lektűrt ,a szappanoperákat és a videójátékok virtuális világát választja jó zenék, értékes olvasmányok, művészi erejű filmek és a valós élet helyett: talán mert félnek szembenézni igazi érzésekkel,önmagukkal, saját életükkel, rá döbbeni annak hiányosságaira. Pedig pontosan ebben segítenek a művészetek, olyan értékeket mutatnak fel, amiknek nem szabadna kimaradniuk az életünkből.

Szövögethetünk álmokat, hogy milyen boldogok leszünk ha majd nyugdíjba vonulunk, ha majd felnőnek a gyermekeink. De csak a MOST létezik. Csak rajtunk múlik hogyan éljük meg életünk apró pillanatait, az irányítás a mi kezünkben van, ne a  minket körülvevő világ  befolyásolja döntéseinket. Nincsen jó vagy rossz döntés, mert a mi lett volna ha kérdésre nem tudjuk a biztos választ. Gondolkodjunk és kételkedjünk. Kéretlenül is megmondja környezetünk, hogy miben higgyünk, mi a helyes, kire szavazzunk, milyen mosóport vegyünk. Szűrjük meg az információáradatot és lassuljunk le, csak azzal foglalkozzunk ami igazán fontos. Legyen önálló véleményünk, legyenek saját ötleteink. És ne féljünk,hogy majd esetleg kinevetnek érte. Higgyünk önmagunkban, többre vagyunk képesek, mint gondolnánk. Álmainkat valóra válthatjuk,ha megszabadulunk béklyóinktól, merevségünktől. Éljünk lazán: erős szélben a nád meghajlik, a fa eltörik.

Ne várjuk,hogy más mondja meg helyettünk, hogy mi a feladatunk a világban, ne mástól várjuk a boldogságot, valósítsuk meg önmagunkat, küzdjünk céljainkért.

Boldogságunkat, belső szabadságunkat a legmostohább körülmények sem vehetik el.

Egónk elfedi, miben kellene változtatnunk magunkon, mi a helyes út, ehelyett inkább ösztöneinket , félelmeinket követjük. Ezért érezzük az ürességet, valaminek a hiányát. A szomjat legjobban a tiszta forrásvíz oltja, mégis mást iszunk.

Vegyünk példát Veronikáról. Ő idejében felismerte, hogy mire hivatott. Szerencsére mások is meglátják benne a tehetséget, a közel hússzoros túljelentkezés ellenére elsőre felvették a jazz szakra. Kiváló zenészek karolták fel, mert látták angyalszárnyait. Segítették, hogy  közel repülhessen a Naphoz, a Fényhez.

Egy igazán színvonalas művészi előadás (mint egy jó párkapcsolat) tükröt is tart elénk. Más szemmel tekintünk ki a világra, egy ablakot nyit nekünk. Átéljük a művész érzéseit, gondolatait. Benne járunk, mint egy labirintusban. Próbáljuk legbenső titkait megfejteni. És újra és újra át szeretnénk élni ezt az élményt az előadásokon. De nekünk a saját életünket kell élni, nem másét: ezért kell a rajongásban is megtalálni a kellő mértéket.

Olykor elfelejtjük tisztelni az előadó magánéletét. Egy nagyon szép és nagyon fiatal lány, mint Veronika fokozott veszélyforrás lehet, mert ráadásul még nagyon okos is.

De ha ellen tudunk állni a kísértésnek, hogy szerelmünkkel ostromoljuk a koncert után, akkor egy felemelő érzéssel leszünk gazdagabbak.

Vancsó Zoltán az élő példa rá, hogy ez lehetséges: még dal is született a barátságukról.

A dalok érzékisége nekünk, de nem rólunk szól: az intim légkör, ami az előadó életének meghitt pillanataiba enged betekintést mégis előhívhatja bensőnkből azokat a rég eltemetett élményeket, első szerelmeket, titkos vágyakat, amiket elfojtottunk önmagunkban, vagy hiányoznak életünkből.

Rajongásunknak azonban számos más módot választhatunk ( ízlés és vérmérséklet szerint), ami nem váltja ki a kedves rosszallását sem: felfedezhetünk egy sziklás hegycsúcsot a világ másik felén, ahonnan Veronika a felkelő napban gyönyörködhet, vagy eddig ismeretlen trópusi virágot nevezhetünk el róla, ismerőseinket elhívhatjuk koncertjeire: hogy minél többen éljék át ezt a nagyszerű élményt. Tervezzünk neki egyedi ruhadarabokat, ékszereket! Hintsünk virágszirmokat a lába elé, írjuk fel nevét az égre! Tetováljuk a szívünkre (a diszkréció miatt belülről),hogy VERON4EVER!

Viszonozzuk azt a sok szépet, amit tőle kapunk!

Küldjünk róla e-maileket, népszerűsítsük jazzfórumokon, vigyük jó hírét a világban! Segítsünk neki, hogy Európa és Japán után Amerikában is megismerjék és megszeressék! Lehet,hogy  külföldi barátaink ismernek egy koncertszervezőt, zenekritikust, lemezkiadót, klubot, vagy csak kedvet kapnak hogy az interneten megrendeljék albumát. Megérdemli.

Hátha egyszer lesz egy Grammy díjasunk...

Hiszen ő ahelyett, hogy minden percét a kedvesével töltené, szinte minden nap fellép, sőt sokszor naponta kétszer. 35 fokos hőségben. Hogy megossza velünk tiszta, őszinte érzelmeit, hogy átadjon magából valami angyalit.

Nekünk ezt az élményt nem az előadónak kell továbbadnunk a koncert után ( bár megköszönhetjük neki), hanem párunknak, szeretteinknek, barátainknak.

Szebbnek fogjuk látni a világot a koncertje után. Mert arra ösztönöz, hogy jók legyünk. Jobb férjek, feleségek, szülők, barátok, jobb emberek.

Hogy fejezzük ki őszintén szeretetünket, éljük át teljes mélységében az élet minden pillanatát, párkapcsolatukban tartsuk ébren a szerelem lángját, barátainkat becsüljük meg egy életen át, tiszta szívből szeressük gyerekeinket.

Kívánjuk neki,hogy kedvese mellett megtalálja a boldogságot és művészileg is ki tudjon teljesedni: legyen inspiráló ez a szerelem,hogy szárnyalhasson az Angyal.

Köszönjük, Veronika!

Eclectick

Az első designer üzlet volt Budapesten ahova betértem tíz év távollét után, talán ezért is hatott rám olyan erősen. Korábban olvastam Farkas Edina ruhatervező márkájáról, illetve sok képet is láttam a kollekcióból ezért nagy izgalommal látogattam el hozzájuk. Végre valaki művészi szinten és kiváló minőségben képes street-es ( bár ezt a szót mindig félve használom, úgy érzem a streetwear a divattervezés mostohagyereke és többen felhördültek már, amikor ezt a szót kiejtettem a számon) talán egy icipicit japán manga ihletésű egyedi, de nem extrém, különleges ámde mégis hordható darabokat, mi több egy széles választékú kollekciót megalkotni. Legjobban a gombszemű figurás pólók tetszettek, de a táskák, nőiesesebb stílusú ruhák , blézerek éppolyan gyönyörűek voltak. Mindegyik darabban felismerhető Edina keze munkája, kedvessége, szóval „Edinásak”.

Az olyan boltokat szeretem ahol udvariasak az eladók, nem sürgetnek,hogy vásároljak valamit, nem néznek rám szemrehányóan ha üres kézzel távozok, hiszen tudják,hogy aki egyszer betért hozzájuk, az még sokszor visszajön. Szerencsére a legtöbb tervező már annak is örül ha valaki gyönyörködik alkotásaikban,úgyhogy bátran nézelődjetek náluk.

Mindössze két műanyag rugós békát vásároltam a srácaimnak ami nagy divat volt a 70-es években, bár szemeztem egy Herczeg farmernadrággal, de miután megtudtam,hogy a plazákban is árulják - a Voodo-ban- inkább letettem róla.

Na majd egy piros skót kockás nadrágot beszerzek a jó kis punk bulikra!

Gábort legalább fél óráig tartottam fel és ő zokszó nélkül lekapta az összes ruhát, táskát ami megtetszett: kedvencem egy piros, narancs, zöld színű macskamotívumokkal díszített dzseki volt. No meg Ipek zseniális újrahasznosított biciklibelsőkből készült Balkántangó táskái.

Az alagsorban pedig egy hajlított bakelitlemezből készített tál tetszett meg, amihez cd - n megkapjuk az eredetileg bakelitre készült lemez zenei tartalmát. Erre mondta a haverom,hogy mi van ha én a bakelitet szeretném meghallgatni,akkor meghajlítják nekem a cd-t?

Máig bánom,hogy a jó kis kerékpárosékszerekből nem vásároltam, mert amikor másodszor visszamentem az üzletbe, már elfogytak. Máig keresem otthon egy eredeti alumínium fogaskerék darabból és láncszemekből készült nyakláncomat, most egy Rockabilly boltban találtam egy kerékpárlánc utánzatú karkötőt, ez is megteszi.

A karkötő legalább praktikusabb a koncertekre, mert a lánc végén a fogaskerékdarab mindig homlokon csapott ugrálás közben. Rám is szóltak többször a Zeneakadémián!

Sok fiatal tervező tehetséget vett Edina szárnyai alá: Fehér Beatrix Budapest nevezetességeivel nyomott ruhái és táskái egész egyszerűen fantasztikusak voltak: nem holmi I love Buddhapest feliratú Lánchíddal díszített förmedvényt képzeljünk el ami jól feszül Helmut sörhasán,hogy aztán már az első este lehányja, hanem egészen egyedi grafikával – egy-egy épületrészt kiemelő kreációkról van szó. Például a hajógyári sziget hídja vagy faragott kőfejek, amik fogalmam sincs hogy pontosan melyik műemléket díszítenek. A Notre Dame kőszörnyeiből is milyen jókat lehetne tervezni!

Hollandiában több templomon is láttam hip-hopos hatást keltő koponya vagy népiesebben fogalmazva halálfej faragásokat. Ezek vajon a rossz szellemeket szolgáltak távol tartani,vagy csak szegény kőfaragók csavarodtak be a hosszú munka végére?

Hú de lekalandoztam. Amit még meg akartam említeni,hogy az Eclectick világmárka lett korábban Berlinben is kapható volt ( ahol Edina Vivenne Westwood tanítványa volt !) és Budapest után vége Bécsben nyitottak üzletet. Én mindenképpen szeretnék egyet látni Amszterdamban, Londonban, Rómában és Tokyóban – talán ideje a franchise-ra áttérni.

Egy korábbi divatbemutatón egyébként a modellek Tisza cipőket viseltek az Eclectick ruhákhoz és színben, stílusban nagyon összeillettek! Tessék bombázni e-mailekkel a Tiszásokat,hogy színesítsék Edina igényes tervezésű bécsi boltját. Hadd tudják meg a sógorok, mi a jó.

Csak tudnám mi köze van Barbás Lőrinc Eklektric nevű zenekarának az Eclectickhez?

Abban a pillanatban, amikor Veronika a színpadra lépett már éreztem,hogy egy különleges koncertben lesz részünk. Mályvaszínű Manier ruha volt rajta. Ha másfél órán keresztül csak állt volna előttünk némán a színpadon én akkor is vastapssal köszöntem volna meg a performance-t. Először csak sejtettem,hogy Németh Anikó készítette ezt a csodálatos mályvaszínű ruhát, pont ideális hosszúságú, illetve inkább rövidségű szoknyával. Amikor a ruha hátán lelógó hosszú szalagokat megpillantottam, akkor már biztos voltam dolgomban. Ez Anikó védjegye is lehetne, mindig elrejt egy különleges részletet a ruháin, legyen az egy lelógó baba ( logo helyett), aszimmetrikus szoknya, vagy a hátra hímzett falvédőminta, amitől viselője úgy érezheti magát, hogy most jött le a falvédőről. Vagy a József Attila altatódalát idéző négyszemű párna ( lehunyja négy szemét a párna, aludj el szépen már ma).

Szerencsére nem a színpad közvetlen közelében ültem,így sikerült átadnom magam teljesen a zene élvezetének.

A 13 nekem nem balszerencsés szám ,inkább ellenkezőleg. Az utolsó vacsoránál ültek tizenhárman, sokan erre vezetik vissza a számhoz kapcsolódó babona eredetét. Ha már a bibliánál tartunk nekem egyre többet a Jézusnak kendőt nyújtó Veronika jut eszembe kedvenc jazz énekesnőmről. Milyen találó nevet választottak neki szülei!

Pontosan ilyennek képzeltem el gyerekkoromban a bibliai Veronikát.

Amikor ennyi rossz vesz körül minket a világban akkor is képesnek kell jónak maradnunk. Az,hogy a többi ember mit csinál, ne befolyásolja értékeinket. Ezért is fontos ebben a korban a művészek szerepe,hogy példát mutassanak.

A sötétség , a negatív erők épp úgy része a világnak, nélkülük nem lenne változás,de fontos hogy ne váljunk ezeknek az erőknek a követőivé.

Pusztulás nélkül nincs fejlődés és tanulás sem: ha nem romboljuk le a kártyavárat, nem tudunk újabb és újabb formájú várakat építeni.

Legyen saját véleményünk, saját értékítéletünk:azt cselekedjük amit igazán helyesnek érzünk.

Ne másokra hagyatkozzunk folyton, ha mindenki követ dobál és szitkozódik, attól mi még segíthetünk másokon.

Ezt a nagyon erős pozitív energiát érzem kiáramolni Veronikából. Ő nekem egy szivárvány, gyönyörködtet sokszínűsége, ragyogása. Képes meglátni a jót és a szépet, elraktározza magában és a dalain át megsokszorozva adja nekünk tovább.

A koncertje után szebbnek érzem a világot, a pincérlány kedvesebben szolgál ki,még a BKV ellenőrökre is rámosolygok. Meg is lepődnek rendesen...

Jó feltöltődni a koncertjein, mert jó cselekedetekre inspirál. Egy-egy dallam napokig megragad bennem ( az Unreachable vagy a Come on over ), újra és újra hallom és ilyenkor fel tudom idézni azt az érzést, amit a dala keltett bennem.

Kíváncsi vagyok, hogy ilyen profi zenészeknek kell-e még próbálni? Mintha egymás gondolatát is értenék, egy lélegzetvételből vagy szempilla rezdülésből is kitalálják a másik mire készül. Elképesztő koncentrációt igényelhet,ugyanakkor ennek az erős egymásra figyelésnek óriási összetartó ereje van.

Ők szemmel láthatóan boldogok attól,hogy együtt lehetnek a színpadon,hogy közösen zenélhetnek. És mindezt megosztják velünk a zenén keresztül.

Veronika elmesélte,hogy Görögországban egy 40 méter magas sziklafalon üldögélt, előtte a végtelen tenger ( persze tudjuk,hogy a Harcsa szereti a vizet) és a napfelkeltét nézte. Van egy barátom is, aki rendszeresen a Dobogókőn várja a tavaszi és őszi napfordulókor a felkelő napot. Biztosan van egyfajta gyógyító hatása.

Egy trópusi napfelkelte ragadt meg leginkább az emlékezetemben. Karib-tenger, pálmafák, fehér homok. Az időeltolódás miatt a többi turistával együtt vártuk a napfelkeltét és olyan élénk színekkel köszönt ránk a felkelő nap, mint egy trópusi koktél, vad rózsaszín és vérnarancs. Santorini fehér háztetőin üldögélve pedig a letűnt Atlantiszt idézte a legszebb napnyugta, amit valaha láttam.

De a zenének is van gyógyító hatása. Nekem például elég pocsék délutánom

volt és fáradtnak éreztem magam még a koncert elején. De ahogy elkezdett Veronika énekelni már enyhült bennem ez a rossz érzés. És akkor jött Majtényi Bálint... Dobszólója alatt éreztem amint mellkasomból sámánként kihúzza belőlem a feszültséget. Bálintot receptre kellene felírni stresszoldónak.

És megint két Bálint volt a színpadon. Gyémánt Bálintnak a közönség próbált új nevet találni: Bálint 2, Valentin, Csiszolatlan Gyémánt. Ő pedig egy új zöld pedállal lepte meg a zenekart. Pedálozott is rendesen. Jó lenne már beírni ötödik állandó tagnak ( A HVQ- ból a Q Quintetet is jelenthetne), mert úgy éreztem magam, mint egy hokimeccsen: az 5-ös számú játékos egy-két szám erejéig a pályán van, csiszolta gitárt,mint egy gyémántcsiszoló, aztán irány a kispad. A színpad mögött meg mégsem pengethet magában,hogy tartsa a rezgésszámot. A sportolóknak is kell bemelegítés,amikor újra a pályára jönnek!

Sokszor nem is veszem észre,hogy egy jazz koncerten vagyok. Oláh Zoltán ( Mr. Vega) például olyan széles vigyorral bőgőzött végig, amit eddig csak rockabilly koncerten láttam. Jókedve magával ragadta a többieket, mert egymást érték a szólók, annyira felpörögtek,hogy már kezdtem reménykedni,hogy hajnalig ott ülhetek.

Egyébként Zoltán a koncert után még vagy fél órát bőgőzött levezetésnek, érdemes volt ottmaradnom.

Blaho Attila háttal ült nekünk, szinte mozdulatlan felsőtesttel, keze mégis olyan gyorsan járt, mint Bálint dobverője. Most már egy VHK koncert sem lesz elég pörgős nekem a péntek este után, szomorúan fogok sóhajtozni, hogy hol van ez egy HVQ jazz koncerttől...

Sok új szám elhangzott: és végre kiderült,hogy Vancsó Zoltán, a kiváló fotográfus ihlette a Come on over című dalt, ami egy baráti estéről szól. Miért gondolt itt valaki másra,mint a barátságra? Úgy tűnik meghallotta hívó szavamat, mert szünet nélkül fotózta a finoman nőies Manierban tündöklő Veronikát. Most van egyébként kiállítása NESSIM galériában, ne hagyjátok ki! Remélem a japán turné képeiből is válogatott.

A költözés, illetve az utolsó doboznál eleredő jégeső is egy szép dalra ihlette Veronikát, én valószínűleg arra gondoltam volna az ő helyében,hogy :A francba , eláznak a dobozok!

Talán csak egy szomorú dal lesz az új lemezen, aminek nagyon örülök, mert a korábbi dalok többször szóltak szerelmi csalódásról és bánatról. Kívántam is neki ,hogy megtalálja a szerelmet, aki lehozza majd neki a csillagokat az égből ( azt már minden pályázó tudja,hogy reggel teára ott kell vele maradni az ágyban) – és milyen jó, hogy így is lett. Bár azon kívül,hogy ezt kívántam speciel sok szerepem nem volt bent.

De ha már ez így bejött, akkor én sok-sok Grammy díjat kívánok neki. Bevallom ezért követem őket koncertről koncertre, mint egy jazzgroupie,hogy minél többször hallhassam őket , mielőtt szárnyaira kapja őket a világhír és csak elvétve lépnek majd fel kis hazánkban. Meg hogy megírhassam bestselleremet: Napfényes út a Grammy-esőig címmel.

Egy San Franciscóban élő magyar ismerősöm is ott volt a koncerten és nagy öröm volt számomra,hogy mennyire hatott rá a zenéből áradó energia. A végére már teljesen lázba jött, meg is beszéltük,hogy milyen jó lenne ha a legendás Fillmore-ban lépne fel egyszer Veronika. If you really want to make it happen, you can make it happen.

Lajkó Félix-el egyébként így jártam , tíz éve még főleg alternatív helyeken lépett fel, kétszer mentem el koncertjére: egyik alkalommal sem érkezett meg. Legalábbis én eljöttem 1-2 óra várakozás után., ők meg Szegednél elakadtak. Tíz év önkéntes emigráció és most meg a világ nagyvárosaiban lép fel Félix. Aminek örülök, mert így millióan élvezhetik zseniális játékát. Azért nem adtam fel,hogy élőben láthassam!

Ha Veronika világhíres lesz, akkor majd elmegyek dolgozni egy légitársasághoz és ott leszek továbbra is minden fellépésén.

Szerelmek jönnek mennek, de a rajongás egy életre szól...

Először azt hittük,hogy megint Eric Sumó koncertre tévedtünk be, mert nagyon ismerősnek tűnt a zenekar. Ambrusházy Tövis után a kendőt nyújtó Veronikát ugyan hiába vártam, de újra itt volt a két gitáros ( Gergely és Ádám).

Bori dögös megjelenésével ( fekete selyemsort) fekete harisnyával és piros magassarkú és színpadi megjelenésével Blondie-ra hasonlított nekem egy kicsit. Azzal a különbséggel,hogy ezerszer jobban énekel, mint Blondie...

Volt Krétakörös színésznőkét otthonosan mozgott a világot jelentő deszkákon, még a közönséget is bevonta a számok között, ami heves tiltakozást váltott ki Ambrusból.

Borin érzek egyfajta világfájdalmat és lemondást ( azzal viccelt,hogy egy cd-t akartak berakni és elmenni inkább Nick Cave koncertre, még jó hogy csak vicc volt), vigasztalásképpen csak annyit tudok mondani: Bori, ez egy sötét kor, utána már csak egy jobb jöhet, ha még lesz Föld egyáltalán. Erős a gyanúm ,hogy az amerikaiak már titkos programokat készítenek,hogyan lehetne a Holdra gyorsétteremláncot és emberkolóniát kitelepíteni,ha már nagyon forró lesz a talaj a lábunk alatt.

Néhány új számot is játszottak a lemezről ismert kiváló dalok mellé, nekem mégis egy AE Bizottság feldolgozás jelentette a legnagyobb élményt. Bori itt igazán elengedte magát ( Szerelem, szerelem köpni kell...) : jobb volt, mint az eredeti, ami aztán nem kis teljesítmény. Kiszakadt belőle az összes szerelmi csalódás élménye, fantasztikus volt ( Istenkém, de jó lenne egy jó kis Bizottság koncertre is elmenni, na majd az ef Zámbó band-jét meghallgatom legközelebb, ha már a legutóbb kiállítást követő Gödör koncertről lemaradtam)

Mint az igazan nagy tehetségek, Bori is könnyedén mégis elemi erővel tud énekelni.

A lírai számokban éppúgy otthon van, mint a zúzósabbakban. Ez a fajta merész stíluskeverés talán megint csak Ambrus zenei zsenialitását dicséri.

A dalszövegek egyébként a Bizottság avantgárd hangulatát idézik, az Amorf Ördögök soraitól is olvadoztam rendesem, mint csokoládé a mikróban. Ariadné a toalettben – énekelte Ambrus a három grácia ( Bori és a két vokáloslány) kíséretében. Felejthetetlen szám volt!

Milyen jó, hogy sok fiatal tehetség megfordul több teljesen eltérő zenét játszó zenekarban: az angyali Veron jazzquartetjén kívül megbirkózik Sumóval, énekel a PASÓ-ban, Brains-ben, Korai Örömben ( =come too early). Az A38-on befutott fantasztikus trombitás srác :Barabás Lőrinc pedig a jazz-t ötvözi hip-hoppal és modern zenékkel, a gyönyörű Fábián Juli is sok helyen megcsillogatja tehetségét ( de kár,hogy Esztergomba nem jutottam le a jazz-estjére). Meg a remek gitáros Gyémánt Bálintnak is bejön az alternatív vonal a jazz-triója mellett, és még szerencsére sorolhatnám....

Az A38-ra egyébként még visszatérek ( Áldassék Bognár Attila neve, mindennap imádkozom,hogy a hajóra felvett ötszázmilliós jelzáloghitelt vissza tudják fizetni és még hatvanévesen is szervezze a koncerteket, ápolja a magyar tehetségeket – bármely klub a világban megirigyelhetné a programjaikat . CPG, GBH hogy csak két punklegendát említsek).

Ha már a punknál vagyunk: Gergelyhez a basszusgitároshoz majdnem felrohantam a színpadra (mert úgy pengetett mint a Therapy! kiválósága),hogy a vállára csapjak: ALAPTÍTSUNK EGY PUNKZENEKART!!!!

Ez a Tisza már nem az a Tisza! Vidák Laci és lelkes ifjú csapata 2003-tól élesztette fel ez egykoron monopolhelyzetben levő márkát.

Míg a régi Tisza a Kádár korszak terméke volt, addig az új a Pádár korszaké.

Pádár Krisztián tervezi ezeket a klasszikus vonalvezetést friss designnal és egyedi színekkel ötvöző sneakereket. A hozzánk ellátogató turisták is imádják Úgy értem a cipőket.

Fuck pálinka, fuck paprika, all wee need is a pair of Tisza.

Gondoltam rá,hogy csináltatok egy Tisza logóra emlékeztető betűkből álló pólót “Fasza” felirattal ( úgy,mint a Puna, Adios, és Reobek) Én igy tudnám ezeket as cipőket röviden és tömören jellemezni: ezek fasza cipők.

Nem ragadtak le a retróstílusnál, az oldschool cipők mellett felbukkant sok egyedi darab, az értékeket megőrizve mégis mindig divatosak és izgalmasak, mint például az új Astoria model, ami futócipő stílusú.

Ami nekem leginkább tetszik,hogy mindezt agymosó reklámkampányok és szponzori pénzek nélkül érték el, valamit sikerült megérinteniük a kollektív tudatalattinkban. Pedig én nem érzek semi nosztalgiát a hetvenes évek után.

Ha meglátok az utcán valakit Tiszában,valahogy sorsközösséget érzek iránta. Mint minden jó márka , a Tisza sem vált egy szubkultúra cipőjéve, nem lett deszkás cipő, vagy hip-hop márka: egyszerűen a jó arcok járnak benne.

Míg a divat az egyszer használatos és eldobható termékek (lásd a Vörösmarty teret megszégyenítő két hatalmas divaüzlet) és a tömegtermelés irányába mozdult el ( hány Dolce and Gabbana–vagy ahogy egy ismerősöm mondta Diósgyőri Gépgyár -jelzésű övet láttam már )addig a Tisza az árral szemben úszik és minőségi, tartós cipőket csinálnak, kis szériában , kizárólag néhány márkaboltban értékesítve- amik aztán bírják a gyűrődést, a pesti flaszterre valók. Amíg a fogyasztói tásadalomak elkényeztetett gyermekei legalább félévente cserélil láabbelijeiket, és színek szerint sorbarakva állítják be őket hollywoodi sztárokat megszégyenítő méretű szobányi gardróbszekrényeinkbe addig nálunk addig évekig gyűrik a cipőt tulajdonosaik, ezeket mindennapos használatra tervezték őket. A magyarországi gyártás ugyan jeletősen megnöveli a költségeket, de így legalább ázsiai gyerekmunkások helyett hazai munkahelyeket teremt a gyártás (mit bánom én hogy hol gyártják, csak adnák olcsóbban -mondhatnák a nem kimondottan fair trade szimpatizáns, ámde árérzékeny vásárlók erre).

Ám a hazai gyártásnak még egy előnye van, amit talán más jó minőségű cipőket gyártó márkás cég nem is tud megvalósítani: teljesen egyedi modelleket tudnak legyártani, akár már száz darabos szuperlimitált szériákat. Több amerikai streetwear márka is érdeklődött már a Tisza kizárólag exportra gyártott szuperlimitált megrendelőre szabott egyedi tervezésű cipői iránt, reméljük néhány exportból visszamaradt példány majd feltűnik a Vaterán. Még egy japán disztribútorral is tágyalnak, sőt nemsokára ha minden igaz Bécsben és Berlinben is kapható lesz a Tisza. Tehét ha kedvenc modellünk elfogyott az Asoriánál levő márkaboltban, ugorjunk fel egy fapados járatra, európa valamelyik nagyvárosában hátha nagyobb szerencsénk lesz.

A sneakerfanatikusok ( sneakerheads) egyre növekvő körében felbecsülhetetlen érték egy szuperlimitált –esetleg a világon cask egy-két helyen forgalomba hozott cipő. Ezek gyakran 1000-2000 euró közötti összegekért cserélnek gazdát az E-bayen vagy más aukciós site-okon.Hej,ha megvettem volna Amszterdamban azt az ASICS Patta cipőt!

Mint a bélyeg- vagy borgyűjtők esetében, sokszor csak a magas haszon reményében vásárolják meg ezeket a modelleket némi közelharc után a gyűjtők, akár egy-két éjszakát a bolt előtt töltve mint egy koncert előtt,. Az igazi fanatikusok azonban ki sem veszik a dobozból a cipőt, nem hogy eladnák másnak.

Szórjuk ki ehát a nagymama befőtteit a spájzból és töltsük meg a polcokat Tisza cipőkkel , egyszer més sokat fognak érni!

Zack Milaskey egyedi szemüveg kiállításán jártam csütörtökön és szinte sajnálom,hogy nem vagyok szemüveges.

Zackhez hozzá sem fértem a rajongók gyűrűje szorosan körbevette ( emlékeztem egy korábbi vele készült riportra amiben arra a kérdésre,hogy csajozós dolog-e az,hogy szemüveggyára van valakinek azt felelte,hogy végül is igen, hiszen barátnőjét is tulajdonképpen ennek köszönheti (egy meg nem nevezett dzsesszénekesnőről van szó egyébként). Most már értettem, miről beszél. Ideje ráállnom a nöi táskákra. Vagy egyedi cipőket tervezzek? Bódi Szilvinek ( what a body...): Próbáld csak fel, a ruhát meg dobd le magadról! Vagy Michelle Wilde-nak egy magasfarkút?

Zack Amerikában született Seattle-ből költözött Magyaroszágra ( Miért???? kérdeznék sokan, talán itt talált szemüveggyárat). Bár ha jól emlékszem Pécs helyett már Pozsonyban készülnek a szemüvegek, de Zack szeretné magyar földre hozni a gyártást újra. Édesanyja magyar egyébként: Zakariás a keresztneve. Tetszik ez a név, egy ismerősöm fiát is így hívják és Zakinak meg Zakónak becézik. Haláli a szövege ( Felcsaptam lángossütőnek, végre egy jó zsíros állás.

Számtalan divatmagazin és designerlap áradozott már Zack egyedi szemüvegeiről, látni kell őket! Még egyszer vissza fogok menni a feleségemmel és a barátommal a Király utcai Orange optikába. Álmomban sem gondoltam volna,hogy valaha leesik az állam ha szemüvegkeretek látok, de így volt!

Elton John (aki köztudottan szemüvegb.... excuse my French akarom mondani szemüvegbolond) már kétszer felvásárolta a teljes kollekciót (!) abból az angol üzletből ahol a TIPTON szemüvegeket árulják ( már vagy 30 helyen kapható a világban).

Bakelitlemezekből olvasztják és préselik különleges technológiával a kereteket, gondolom az augusztusi hőségben sem olvadnak arcunkra,hogy Zorró-ként riogassuk a járókelőket. Meg is fogom kérdezni Zacket,hogyan jött az ötlet. Gondolom szülei máig keresik azt a dedikált Johnny Cash lemezt amit az öccsével feldogozott a garázsban.

Számos hazai és külföldi zenész, művész a törzsvevője, legutóbbi ötlete épp olyan fantasztikus, mint a bakelitkeret: kedvenc filmünk kocáit választhatjuk ki egy tekercsből, amit aztán egy átlátszó plexiszerű keretben helyez el. Ganxsta Zoli arca is feltűnt a kosárban elhelyezett filmkockákon, csinálhatna egyet magának.

Én inkább Uma Thurmant Választanám a Kill Billből a sárga-fekete Tiger cuccban szamurájkarddal, vagy a késes bikinit viselő Halle Berryt a James bond filmből vagy esetleg a Titanic egyetlen élvezhető jelenetét: a meztelenül elterülő Kate Winsletet!

Csodálom egyébként,hogy nem lett happy end a végén: Bruce Willis egy atomtengeralattjáróval megmenti az összes utast.

Gyümölcsfagyit idéző színeket is ki tud Zack keverni, a teljesen egyedi formákról nem is beszélve - nagyon , de nagyon kreatív a srác! Mielőtt egy hatmillió példányban eladott méregdrága Gucci napszemüvegre esne a választásunk ( amiből 60 millió megszólalásig hasonló hamisítvány is készült és Hongkongban minden második ember ezt hordja), próbáljuk fel egy TIPTON-t!

Ahogy Zack mondaná, ha elkezdenénk figyelni a divatot, már le lennénk maradva!

A forró hangulatról a zenekar mellett az időjárás és a lángossütő egyaránt gondoskodott.

Sikerült megoldanom egy látszólagos ellentmondást is: úgy sikerült bulizni múlt pénteken,hogy közben a srácaim is jól érezték magukat.

A színpad melletti játszótér ideális helyszínek bizonyult: nem volt túl hangos a zene, nem kellett a cigiző, söröző rajongókat kerülgetni : feleségemmel jót táncoltunk és még a zenekart is láttuk!

Szinte felért egy back-stage pass-el.

Csütörtök éjjel még Amszterdamban lépett fel a legendás hírű Melkweg-ben, amit egy kedélyes hatvanéves korú hippi vezet időtlen idők óta, a reggel hat órás felkelés után mégis nagy erőbedobással és frissességgel játszottak. Harcsa Veronikának még arra is volt ideje,hogy megvédje szakdolgozatát ( NÉGYESRE !). Így már azt is tudom,hogy Miles Davis a Ferrarik mellett ef Zámbó festményeket is gyűjt.

Veronika legutóbb úgy lépett fel a PASO szülinapi buliján,hogy egyenes a reptérről jött: a Tokyo – Párizs-Budapest út lehetett vagy tizenöt óra, és meg a csomagjai sem érkeztek meg. A jetlag-et is legyűrve éjfél előtt a színpadon volt. Ha ezt tudom ottmaradok PASO-n, de a Fast Food-on kitomboltam magam. Olyan energiamennyiség árad Veronikából a fellépések alatt,hogy még egy bolygót is képes lenne útjából eltéríteni.

Kiss Erzsi megint olyan hangokat bírt kiadni, amihez hasonló gerincvelő fagyasztó kellemes zsibbasztó érzést csak a Holy Moses vagy a Guano Apes remek énekesnőinek hallatán éreztem. Farkas Zoli ( ex-PUF, Colorstar) püfölte a dobokat ahogy kellett és Mészáros Adám ( Monchici Potenciál)hozta megint a remek gitárjátékot és szólókat.

A Monchiciről jutott eszembe,hogy a 80-as években sokáig a kutya sem vette,amíg Márkus a Parabolában be nem mutatta igazi Monchici hisztériát keltve, amitől még Ulmann Mónika ( akiből nagyon jó csaj lett azóta, Playboy köszönjük) is dalra fakadt.

Nagy basszusgitáros kedvencem teljes nevét még mindig nem bírtam megjegyezni, arra emlékszem csak,hogy Gergely Ambrus unokatestvére. Nem bír mozdulatlanul maradni a színpadon, egy másodpercre sem lazít: vérbeli showman. Ha épp nem körbe-körbe jár erősen grimaszolva, akkor a lányokkal táncol a színpadon.

Most már ideje lesz ellátogatni a 10 éves Zöld Pardonba is: 8-án vasárnap ott lép fel legközelebb az Eric Sumo Band!

A homokozóból búcsút intettünk Veronikának, gyerekeimnek nagyon tetszett a fekete ruháját díszítő rózsa, két fiúval bővítettem a népes rajongótáborát. Majd ha felnőnek együtt mászunk fel tűzoltólétrán az ablakába szánkban egy-egy rózsaszállal...

A totalcaros Winkler Róbert és a divat

Ami a nőknek a táska, az ugyebár nekünk az autó. Meg az autós tesztek. Bár ha csak tehetem bringával járok ( amihez a magyar utakon kell egy kis mazochizmus , de leginkább kamikáze szellem) mégis imádom a Totalcar-t olvasni.

Végre nem csak a pr-anyagokból kiollózott használati utasításokhoz hasonló nyelvezettel megírt és a tudományosság látszatát keltő szakmai kifejezésektől hemzsegő dögunalmas írások születnek autókról-szerencsére már egy jó ideje.

Winklerben azt szeretem,hogy önmagát adja, a köznapi életben mentes minden sztárallűrtől, nem fotóztatja magát VIP-bulikon. Mindenki a haverjának tekinti.

Nem hagyja,hogy stylist-ok és TV-s „szakemberek” találják ki az image-ét, vagy hogy szponzorok öltöztessék, azt veszi fel,amiben jól érzi magát. És ha egyszer kanárisárgában, tűzpirosban vagy éppen hupililában érzi jól magát hát istenem.

So what? – idézhetnénk az Anti-Nowhere League-től.

Meg van az írva valahol hogy szürkében járjunk? A világ divatra kicsit kihegyezettebb országaiban a nyugdíjasok is felveszik a színes, vidám ruhákat: azért is mert ruhánk színe kihat kedvünkre és ez fordítva is igaz. a sötét , komor tónusú színek lehangolóan hatnak ránk, ezért nem véletlen, hogy a kreatív emberek, művészek annyira szeretik az élénk, már-már rikítónak tűnő színeket. Talán azért, mert boldogok attól, amit csinálnak. És nem törődnek a hamis előítéletekkel,hogy mások mit gondolnak róluk.

Hollandiában a férfiak is gyakran hordanak, itthon finoman szólva nőiesnek titulált színeket, mint például a rózsaszín, míg itthon már egy piros cipő láttán hangosan megkérdőjelezik viselője nemi identitását. Csak éppen nem fogalmaznak ilyen cizelláltan. Hogy ki milyen ruhában szeret járni, vagy éppen mit csinál otthon a hálószobájában, mennyi pénzt keres, az az illető magánügye.

Nem attól lesz egyéniség valaki,hogy színes vagy éppen egyedi tervezésű, esetleg méregdrága ruhákban jár. Előbb fedezzük fel saját értékeinket, fogadjuk el önmagunkat, aztán teljesen mindegy,hogy milyen ruhát hordunk. Ne foglalkozzunk azzal, hogy mit mond Mancika a bérszámfejtésen,vagy hogy a pap kiprédikál a vasárnapi misén, szájára vesz a falu, meg hát az én koromban... Egy saját magunk, vagy ismerősünk által készített egyedi ruhadarab sokkal nagyobb érték , mint a márkaboltokban megvásárolt túlárazott trendi divatholmi: mert odaadással, szeretettel, igényességgel készült.

Ne a nyájat kövessük ( „Neked a divat, mondja meg hogy ki vagy”), mert a trendeket azoknak találták ki, akik túl lusták ahhoz hogy kigondolják mit vegyenek fel.

Régóta kíváncsi voltam, milyen zenét játszik a Rotfront nevű össznépi zenekar, amiben Gryllus dorka énekel. Sajnálom,hogy Dorkát nem láttam fellépni annak idején Tyereskovával, de nagyon örülnék ha egy koncertszervező látna fantáziát abban,hogy a berlini Rotfront-ot elhozza kis hazánkba. Zenéjük olyan jó, mint egy Wladimir Kaminer könyv. Multikulturális, interpopuláris, ahogy a Baracka dalolná. Sokszínű, mint a Gogol Bordello.

A minap véletlenül összefutottunk a reptéren és egy közös ismerős révén néhány mondatot válthattam vele. Lányos zavaromban még csak be sem mutatkoztam

(ezúton is elnézést kérek), de teljesen lenyűgözött a kedvessége, barátságos viselkedése.

Először fel sem ismertem, amíg ismerősömre várakoztam unalmamban a jövő menő emberek cipőit figyeltem ( mutasd meg cipődet, megmondom ki vagy) és megpillantottam egy ezüstszínű Tiszát, fekete bőrrel kombinálva. Egyből felcsillant a szemem, és megállapítottam magamban, hogy milyen jól passzol a cipőhöz ez a Catherina Zeta Jones-os karakterű szép lány. Egy kicsit extravagáns a cipő, de mégsem tolakodóan feltűnő, tökéletesen összeillettek.

Ismerősnek tűnt az arca, talán mintha Gryllus Dorkára hasonlítana. Aztán amikor megláttam,hogy a berlini járatra vár,már megvilágosodtam. És milyen jól nézett ki smink nélkül , farmerben, feltűzött hajjal: teljesen lenyűgözött természetes szépsége!

Azon kevés nők egyike akik szebbek,ha nincsenek erősen kifestve, ebben igazat kell,hogy adjak ismerősömnek.

Pedig milyen szép kort megérhetett volna,ha nem tömi magába a drogokat.

És hogy a Quartet tagjairól is írjak végre: Blaho Attila billentyűpárbaját az első ( és egyben sorsfordító) Harcsa Veronika koncertemen megcsodálhattam. Oláh Zolán felejthetetlen bőgőjátéka és Majtényi Bálint ( ötgyerekes apuka – le a kalappal, nekem néha kettő is sok) dobszólói ( a Take Five-ban megmutatta hogyan tudná elpüfölni mind az ötöt egyszerre ha egyszer úgy istenigazából kihúznák a gyufát) valami egészen fergeteges koncerteket jelentenek a jazz-rajongóknak. Olyan felszabadultan és örömmel játszanak,hogy szinte szomorúak amikor abba kell hagyni a koncertet a rengeteg ráadás után. Veronika pedig egy karmester magabiztosságával instruálja a zenészeket, miközben ötven év koncerttapasztalattal rendelkező muzsikusokat megszégyenítő könnyedséggel mozog a színpadon: táncol, angolul improvizál és az első másodperctől kezdve magával ragadja a közönséggel, mi meg boldogan hagyjuk magunkat elvarázsolni. Sosem értettem, egyes rajongók miért járnak el ugyanannak a zenekarnak a koncertjére többször egymásután, de eddig bármelyik koncertjükön voltam, mindig más volt. És egyre jobban tetszik! Az ünnepélyes hangulatú budakalászi koncert ( tűsarok, feltűzött haj, fekete estélyi ruha : Vancsó Zoltán hol vagy ilyenkor???) után Tövisházi Ambrus fantasztikus vendégjátékától táncra perdült a főleg fiatalokból álló közönség ( mondanom sem kell telt ház volt mindenhol, időben vegyünk jegyet és foglaljunk asztalt)! És Veronika énekeltette a közönséget: a Too Early szövegét persze mindenki tudta, tisztára mint amikor Freddie Mercury énekeltette a stadionnyi rajongót az emlékezetes budapesti koncertfilmen).

Még csettintgettünk is,hogy utána elmesélhessük otthon,hogy milyen jót zenéltünk együtt Veronikával.

Az egyébként nagyon barátságos helynek tűnő If Caféban ( senki sem dohányzott) pedig csoporttársával Gyémánt Bálint gitárossal lépett fel egy családias hangulatú dupla koncerten ( a hatéves kislányoktól elkezdve a 66 éves nagypapáig bezárólag minden korosztály képviselve volt). Esztergomban a békebeli kávázók hamisítatlan hangulatát hűen visszadó Központi Kávéházban a duó lépett fel ( Pickrobi ezer köszönet a szervezésért!!!) Nagyon érzik egymást, Bálint végig figyelemmel követi Veronikát és felszabadultan szólózik, mély átéléssel. Kíváncsi vagyok még Veronika milyen lesz az Eric Sumo Band-ben, illetve Bálint a Vidámpark gitárosaként! folyt. köv.

Üdv,

Zendo

http://zoom.hu/blogs/harcsa-veronika

Olvassátok Harcsa Veronika blogját a zoom-on. Most éppen Tokióban vannak. Nagyon tömör és nagyon élvezetes Veron blogja, gondolatban újra járom Tokió utcáit.

Idézek: "A szexshopban valószínűtlenül nagy választékban kínálnak iskolai köpenyeket és bézs színű titkárnő kosztümöket."
Nem ez volt az élménybeszámoló lényege,de valahogy eszembe jutott,hogy:

De mit keresett Harcsa Veronika egy tokiói sexshopban??? Vajon a zenekar férfitagjai kényszerítették a kézzel-lábbal tiltakozó ifjú énekesnőt a boltba, hogy márpedig mi nem játszunk semmit este, ha nem vihetünk haza egy jó kis bondage-filmet vagy pedig az ártatlan mosolyú és ifjonti kíváncsiságtól vezérelt leány szegezett ultimátumot a srácoknak, hogy az elektronikai negyed várhat és különben is plazmatévét otthon is láthattok?

Mindenesetre jó tudni,hogy már nem a latex nővérkeruha a sláger Tokióban. Nem akarom védeni szerencsétlen japán férfiakat, de nem árt tudni,hogy a 8 óra munka,8 óra pihenés, 8 óra szórakozás Japánban sem igazán valósult meg, helyette inkább a 8 óra munka, 8 óra túlóra, 8 óra vonatozás a jellemzőbb. A munkától és az ezt követő kötelező céges bulizásoktól túlhajszolt salarayman napi erotikus élményét bizony a zsúfolt metrószerelvényeken az iskolai egyenruhába bújtatott diáklány combok jelentik, fehér térdzokni és igencsak rövidke miniszoknya kíséretében.

Üdv,

Zendo