Köszönjük,Veronika!
Pádár Krisztián, a Tisza tervezője egy szinte lehetetlennek látszó feladatot oldott meg, méghozzá mesterien. Harcsa Veronika örömmel fogadta a felkérést, hogy készülhetne-e neki egy egyedi Tisza cipő, amivel mintegy tárgyi formát ölthetne az iránta érzett rajongás és szeretet. Veronika kívánsága az volt, hogy olyan cipő készüljön neki, amit a zenéje inspirál. Bár zenéről már írni sem könnyű ( „Zenéről írni, olyan, mint a az építészetről balettozni”), egy érzést szavakkal is nehéz visszaadni, de mindezt cipőbe megálmodni embert próbáló feladat. Krisztián tervezői zsenialitásának és kreativitásának köszönhetően -ami az Uptown Fellaz tagjaként ( akik már számos magyar zenekar dalát mixelték remekül, mint pl PASO, Kerekes Band) zenészként is megnyilvánul- több hónapos munkával olyan cipő készült, amilyet még senki sem készített a világon.
De hát Veronikából sincs még egy a világon...
Többen jazz istennőnek tartják, vagy a jazz királynőjének, nekünk ő egy Angyal.
Nina Simone-t gyakran illették a High Priestess of Soul jelzővel. Itt a Soul utalhatna a soul zenére is, de jelenthet lelket is. Nagyon kevés művész képes átadni a hétköznapi, földi világnál magasabb szférák üzenetét. Megtisztítani a lelkünket.
A dalszövegeket sokszor éjjel, vagy az álom és ébrenlét határán írja, amikor a többi angyallal kommunikál: ilyenkor beköltözik hozzá a csapat.
Veronika és Quartetjének a zenéje mélyen, a tudatalattinkra hat. Sok zenekar, mint a fogyasztói társadalom egy terméke csak egy szükségletet elégít ki: ösztöni szinten hatnak ránk. Bár egy dekoltált domborzatilag mesterségen feljavított álszépség zenéjét is élvezzük valamennyire, de vele nem biztos, hogy beszélgetéssel szeretnénk tölteni egy éjszakát, vagy azzal,hogy a nyári égbolt csillagaiban gyönyörködjünk vele.
A reklámok ezzel élnek vissza: egy játékmackó vagy kisautó gyermekkorunk tiszta, őszinte és boldog érzéseit idézi fel tudatalattinkban ( amit Veronika, akárcsak a Jézusnak kendőt nyújtó lány meg bírt őrizni) és kapcsolja össze egy bank vagy egy autómárka nevével.
Azon kevesek, akik képesek zenéjükben nagyon mélyből ( „csak tiszta forrásból”) meríteni, azok sokkal intenzívebben hatnak a közönségre: életkortól, nemtől függetlenül. Ezért rajongják Veronikát körül annyian. Annyira szeretni való.
Leírhatatlan boldogság őt hallgatni, látni, a közelében lenni. Ritkák az ilyen angyali találkozások az ember életében: nagy szerencse,hogy Veronika köztünk van.
A mai világban nem fordul elő gyakran, hogy őszinte érzésekkel, igazi értékekkel találkozunk: hiszen minden a fogyasztásról, szükségleteink gyors kielégítésről szól: a táncból alkoholos előjáték lett a szórakozóhelyeken, partnerünknek drága ajándékokat vásárolunk, ahelyett hogy igaz szerelemmel szeretnénk A nagy többség inkább a szirupos könnyűzenét, a bulvárlapokat, a lektűrt ,a szappanoperákat és a videójátékok virtuális világát választja jó zenék, értékes olvasmányok, művészi erejű filmek és a valós élet helyett: talán mert félnek szembenézni igazi érzésekkel,önmagukkal, saját életükkel, rá döbbeni annak hiányosságaira. Pedig pontosan ebben segítenek a művészetek, olyan értékeket mutatnak fel, amiknek nem szabadna kimaradniuk az életünkből.
Szövögethetünk álmokat, hogy milyen boldogok leszünk ha majd nyugdíjba vonulunk, ha majd felnőnek a gyermekeink. De csak a MOST létezik. Csak rajtunk múlik hogyan éljük meg életünk apró pillanatait, az irányítás a mi kezünkben van, ne a minket körülvevő világ befolyásolja döntéseinket. Nincsen jó vagy rossz döntés, mert a mi lett volna ha kérdésre nem tudjuk a biztos választ. Gondolkodjunk és kételkedjünk. Kéretlenül is megmondja környezetünk, hogy miben higgyünk, mi a helyes, kire szavazzunk, milyen mosóport vegyünk. Szűrjük meg az információáradatot és lassuljunk le, csak azzal foglalkozzunk ami igazán fontos. Legyen önálló véleményünk, legyenek saját ötleteink. És ne féljünk,hogy majd esetleg kinevetnek érte. Higgyünk önmagunkban, többre vagyunk képesek, mint gondolnánk. Álmainkat valóra válthatjuk,ha megszabadulunk béklyóinktól, merevségünktől. Éljünk lazán: erős szélben a nád meghajlik, a fa eltörik.
Ne várjuk,hogy más mondja meg helyettünk, hogy mi a feladatunk a világban, ne mástól várjuk a boldogságot, valósítsuk meg önmagunkat, küzdjünk céljainkért.
Boldogságunkat, belső szabadságunkat a legmostohább körülmények sem vehetik el.
Egónk elfedi, miben kellene változtatnunk magunkon, mi a helyes út, ehelyett inkább ösztöneinket , félelmeinket követjük. Ezért érezzük az ürességet, valaminek a hiányát. A szomjat legjobban a tiszta forrásvíz oltja, mégis mást iszunk.
Vegyünk példát Veronikáról. Ő idejében felismerte, hogy mire hivatott. Szerencsére mások is meglátják benne a tehetséget, a közel hússzoros túljelentkezés ellenére elsőre felvették a jazz szakra. Kiváló zenészek karolták fel, mert látták angyalszárnyait. Segítették, hogy közel repülhessen a Naphoz, a Fényhez.
Egy igazán színvonalas művészi előadás (mint egy jó párkapcsolat) tükröt is tart elénk. Más szemmel tekintünk ki a világra, egy ablakot nyit nekünk. Átéljük a művész érzéseit, gondolatait. Benne járunk, mint egy labirintusban. Próbáljuk legbenső titkait megfejteni. És újra és újra át szeretnénk élni ezt az élményt az előadásokon. De nekünk a saját életünket kell élni, nem másét: ezért kell a rajongásban is megtalálni a kellő mértéket.
Olykor elfelejtjük tisztelni az előadó magánéletét. Egy nagyon szép és nagyon fiatal lány, mint Veronika fokozott veszélyforrás lehet, mert ráadásul még nagyon okos is.
De ha ellen tudunk állni a kísértésnek, hogy szerelmünkkel ostromoljuk a koncert után, akkor egy felemelő érzéssel leszünk gazdagabbak.
Vancsó Zoltán az élő példa rá, hogy ez lehetséges: még dal is született a barátságukról.
A dalok érzékisége nekünk, de nem rólunk szól: az intim légkör, ami az előadó életének meghitt pillanataiba enged betekintést mégis előhívhatja bensőnkből azokat a rég eltemetett élményeket, első szerelmeket, titkos vágyakat, amiket elfojtottunk önmagunkban, vagy hiányoznak életünkből.
Rajongásunknak azonban számos más módot választhatunk ( ízlés és vérmérséklet szerint), ami nem váltja ki a kedves rosszallását sem: felfedezhetünk egy sziklás hegycsúcsot a világ másik felén, ahonnan Veronika a felkelő napban gyönyörködhet, vagy eddig ismeretlen trópusi virágot nevezhetünk el róla, ismerőseinket elhívhatjuk koncertjeire: hogy minél többen éljék át ezt a nagyszerű élményt. Tervezzünk neki egyedi ruhadarabokat, ékszereket! Hintsünk virágszirmokat a lába elé, írjuk fel nevét az égre! Tetováljuk a szívünkre (a diszkréció miatt belülről),hogy VERON4EVER!
Viszonozzuk azt a sok szépet, amit tőle kapunk!
Küldjünk róla e-maileket, népszerűsítsük jazzfórumokon, vigyük jó hírét a világban! Segítsünk neki, hogy Európa és Japán után Amerikában is megismerjék és megszeressék! Lehet,hogy külföldi barátaink ismernek egy koncertszervezőt, zenekritikust, lemezkiadót, klubot, vagy csak kedvet kapnak hogy az interneten megrendeljék albumát. Megérdemli.
Hátha egyszer lesz egy Grammy díjasunk...
Hiszen ő ahelyett, hogy minden percét a kedvesével töltené, szinte minden nap fellép, sőt sokszor naponta kétszer. 35 fokos hőségben. Hogy megossza velünk tiszta, őszinte érzelmeit, hogy átadjon magából valami angyalit.
Nekünk ezt az élményt nem az előadónak kell továbbadnunk a koncert után ( bár megköszönhetjük neki), hanem párunknak, szeretteinknek, barátainknak.
Szebbnek fogjuk látni a világot a koncertje után. Mert arra ösztönöz, hogy jók legyünk. Jobb férjek, feleségek, szülők, barátok, jobb emberek.
Hogy fejezzük ki őszintén szeretetünket, éljük át teljes mélységében az élet minden pillanatát, párkapcsolatukban tartsuk ébren a szerelem lángját, barátainkat becsüljük meg egy életen át, tiszta szívből szeressük gyerekeinket.
Kívánjuk neki,hogy kedvese mellett megtalálja a boldogságot és művészileg is ki tudjon teljesedni: legyen inspiráló ez a szerelem,hogy szárnyalhasson az Angyal.
Köszönjük, Veronika!
