Ez a Tisza már nem az a Tisza! Vidák Laci és lelkes ifjú csapata 2003-tól élesztette fel ez egykoron monopolhelyzetben levő márkát.
Míg a régi Tisza a Kádár korszak terméke volt, addig az új a Pádár korszaké.
Pádár Krisztián tervezi ezeket a klasszikus vonalvezetést friss designnal és egyedi színekkel ötvöző sneakereket. A hozzánk ellátogató turisták is imádják Úgy értem a cipőket.
Fuck pálinka, fuck paprika, all wee need is a pair of Tisza.
Gondoltam rá,hogy csináltatok egy Tisza logóra emlékeztető betűkből álló pólót “Fasza” felirattal ( úgy,mint a Puna, Adios, és Reobek) Én igy tudnám ezeket as cipőket röviden és tömören jellemezni: ezek fasza cipők.
Nem ragadtak le a retróstílusnál, az oldschool cipők mellett felbukkant sok egyedi darab, az értékeket megőrizve mégis mindig divatosak és izgalmasak, mint például az új Astoria model, ami futócipő stílusú.
Ami nekem leginkább tetszik,hogy mindezt agymosó reklámkampányok és szponzori pénzek nélkül érték el, valamit sikerült megérinteniük a kollektív tudatalattinkban. Pedig én nem érzek semi nosztalgiát a hetvenes évek után.
Ha meglátok az utcán valakit Tiszában,valahogy sorsközösséget érzek iránta. Mint minden jó márka , a Tisza sem vált egy szubkultúra cipőjéve, nem lett deszkás cipő, vagy hip-hop márka: egyszerűen a jó arcok járnak benne.
Míg a divat az egyszer használatos és eldobható termékek (lásd a Vörösmarty teret megszégyenítő két hatalmas divaüzlet) és a tömegtermelés irányába mozdult el ( hány Dolce and Gabbana–vagy ahogy egy ismerősöm mondta Diósgyőri Gépgyár -jelzésű övet láttam már )addig a Tisza az árral szemben úszik és minőségi, tartós cipőket csinálnak, kis szériában , kizárólag néhány márkaboltban értékesítve- amik aztán bírják a gyűrődést, a pesti flaszterre valók. Amíg a fogyasztói tásadalomak elkényeztetett gyermekei legalább félévente cserélil láabbelijeiket, és színek szerint sorbarakva állítják be őket hollywoodi sztárokat megszégyenítő méretű szobányi gardróbszekrényeinkbe addig nálunk addig évekig gyűrik a cipőt tulajdonosaik, ezeket mindennapos használatra tervezték őket. A magyarországi gyártás ugyan jeletősen megnöveli a költségeket, de így legalább ázsiai gyerekmunkások helyett hazai munkahelyeket teremt a gyártás (mit bánom én hogy hol gyártják, csak adnák olcsóbban -mondhatnák a nem kimondottan fair trade szimpatizáns, ámde árérzékeny vásárlók erre).
Ám a hazai gyártásnak még egy előnye van, amit talán más jó minőségű cipőket gyártó márkás cég nem is tud megvalósítani: teljesen egyedi modelleket tudnak legyártani, akár már száz darabos szuperlimitált szériákat. Több amerikai streetwear márka is érdeklődött már a Tisza kizárólag exportra gyártott szuperlimitált megrendelőre szabott egyedi tervezésű cipői iránt, reméljük néhány exportból visszamaradt példány majd feltűnik a Vaterán. Még egy japán disztribútorral is tágyalnak, sőt nemsokára ha minden igaz Bécsben és Berlinben is kapható lesz a Tisza. Tehét ha kedvenc modellünk elfogyott az Asoriánál levő márkaboltban, ugorjunk fel egy fapados járatra, európa valamelyik nagyvárosában hátha nagyobb szerencsénk lesz.
A sneakerfanatikusok ( sneakerheads) egyre növekvő körében felbecsülhetetlen érték egy szuperlimitált –esetleg a világon cask egy-két helyen forgalomba hozott cipő. Ezek gyakran 1000-2000 euró közötti összegekért cserélnek gazdát az E-bayen vagy más aukciós site-okon.Hej,ha megvettem volna Amszterdamban azt az ASICS Patta cipőt!
Mint a bélyeg- vagy borgyűjtők esetében, sokszor csak a magas haszon reményében vásárolják meg ezeket a modelleket némi közelharc után a gyűjtők, akár egy-két éjszakát a bolt előtt töltve mint egy koncert előtt,. Az igazi fanatikusok azonban ki sem veszik a dobozból a cipőt, nem hogy eladnák másnak.
Szórjuk ki ehát a nagymama befőtteit a spájzból és töltsük meg a polcokat Tisza cipőkkel , egyszer més sokat fognak érni!
