A totalcaros Winkler Róbert és a divat
Ami a nőknek a táska, az ugyebár nekünk az autó. Meg az autós tesztek. Bár ha csak tehetem bringával járok ( amihez a magyar utakon kell egy kis mazochizmus , de leginkább kamikáze szellem) mégis imádom a Totalcar-t olvasni.
Végre nem csak a pr-anyagokból kiollózott használati utasításokhoz hasonló nyelvezettel megírt és a tudományosság látszatát keltő szakmai kifejezésektől hemzsegő dögunalmas írások születnek autókról-szerencsére már egy jó ideje.
Winklerben azt szeretem,hogy önmagát adja, a köznapi életben mentes minden sztárallűrtől, nem fotóztatja magát VIP-bulikon. Mindenki a haverjának tekinti.
Nem hagyja,hogy stylist-ok és TV-s „szakemberek” találják ki az image-ét, vagy hogy szponzorok öltöztessék, azt veszi fel,amiben jól érzi magát. És ha egyszer kanárisárgában, tűzpirosban vagy éppen hupililában érzi jól magát hát istenem.
So what? – idézhetnénk az Anti-Nowhere League-től.
Meg van az írva valahol hogy szürkében járjunk? A világ divatra kicsit kihegyezettebb országaiban a nyugdíjasok is felveszik a színes, vidám ruhákat: azért is mert ruhánk színe kihat kedvünkre és ez fordítva is igaz. a sötét , komor tónusú színek lehangolóan hatnak ránk, ezért nem véletlen, hogy a kreatív emberek, művészek annyira szeretik az élénk, már-már rikítónak tűnő színeket. Talán azért, mert boldogok attól, amit csinálnak. És nem törődnek a hamis előítéletekkel,hogy mások mit gondolnak róluk.
Hollandiában a férfiak is gyakran hordanak, itthon finoman szólva nőiesnek titulált színeket, mint például a rózsaszín, míg itthon már egy piros cipő láttán hangosan megkérdőjelezik viselője nemi identitását. Csak éppen nem fogalmaznak ilyen cizelláltan. Hogy ki milyen ruhában szeret járni, vagy éppen mit csinál otthon a hálószobájában, mennyi pénzt keres, az az illető magánügye.
Nem attól lesz egyéniség valaki,hogy színes vagy éppen egyedi tervezésű, esetleg méregdrága ruhákban jár. Előbb fedezzük fel saját értékeinket, fogadjuk el önmagunkat, aztán teljesen mindegy,hogy milyen ruhát hordunk. Ne foglalkozzunk azzal, hogy mit mond Mancika a bérszámfejtésen,vagy hogy a pap kiprédikál a vasárnapi misén, szájára vesz a falu, meg hát az én koromban... Egy saját magunk, vagy ismerősünk által készített egyedi ruhadarab sokkal nagyobb érték , mint a márkaboltokban megvásárolt túlárazott trendi divatholmi: mert odaadással, szeretettel, igényességgel készült.
Ne a nyájat kövessük ( „Neked a divat, mondja meg hogy ki vagy”), mert a trendeket azoknak találták ki, akik túl lusták ahhoz hogy kigondolják mit vegyenek fel.
