A rádió neve (MR2), amit francia nyelvterületen valószínűleg harsány röhögéssel fogadnának, mint az azonos nevű japán sportkocsit annak idején ( meg is bukott rendesen, a névadót a legenda szerint szamurájkarddal kergették a felbőszült marketingesek). Bár inkább illene a kereskedelmi rádiókra, amikbe a lemezkiadók
(akikről ugye a Belga is megénekelte, hogy csak a szarokat tolják) nyomják a pénzt,hogy az ő slágereiket játsszák. Bár lehet,hogy tudatos volt a névválasztás, ha már egyszer van egy norvég snowboardmárka SHIT néven ( kiváncsi vagyok milyen színű deszkákat gyártanak), de a régi Petőfi rádió elnevezést jobban szeretem.
Ha lehet hinni a városi legendáknak egy volt munkásőrökből szerveződött gerillacsoport puccszerűen el akarja foglalni a rádió épületét,hogy újra legyen Jó ebédhez szól a nóta, Kinyerma és vízállásjelentés.
Áldott legyen a zenei szerkesztő neve, végre az underground mainstream lett, ahogy a megunhatalanul vicces önreklámok egyikében fogalmaznak. Minden nap újabb és újabb jó zenék koktélja fogad, egyszerűen megunhatatlan. Vettem is egy Tivoli Audio rádiót gyorsan .Ezúton is köszönöm a tippet a belvárosi designerüzlet szimpatikus eladójának a, mind a készülékre mind az MR2-re vontakozóan. Meglepő módon nem a legdrágább típusokra beszélt rá (főnökei őszinte sajnálatára) hanem a legendás alaptípusra a Model One-ra. Henry Kloss alkotta meg ezt minimáldesign-os készüléket ( 30 év fejlesztésének az eredménye), a zenék olyan természetes szólnak bent, mintha a stúdió vagy a koncertpódium közelében ülnék. A készülék mono, ezért sokhangszórós, subwoofer-es csodákhoz szokott haverjaim renszerint harsány kacajra fakdnak, amíg meg nem hallják a HANGOT. A cd, vagy mp3 lejátszó egy kábellel ráköthető, főleg jazzt szeretek rajta hallgatni, bár a folyamatos rádiózás mellett nem sok időm jut rá és hangereje egész nappalit betölti.
Ki is szórtam a hifimet, az eladónak igaza volt, ő egyszer beállította a rádiót a Petőfire és ott is hagyta. Én pont így tettem...
Rengeteg jó új magyar zenekart és énekest fedeztem így fel magamnak: az angyali Harcsa Veronikát, és a magyar nyelvű számok közöl nagy kedvencem a Bijou : Tánc című a gimnáziumi bulik hangulatát idéző letisztult,gyönyörű lassú száma. Aztán Barabás Lőrinc, Péterfy Bori, PASO, és a család kedvence a Kaukázustól a Szalai Éva (sokáig azt hittük,hogy Kispált halljuk...) és még sokáig sorolhatnám.
Szerencsére at Internet, Myspace, Youtube segítségével egyre több magyar tehetség jut el külföldre ( sőt sokan talán ismertebbek külföldön , mint itthon). Nekem Yonderboi-t például egy dél-afrikai kollégám ajánlotta. Már nem a kiadók szeszélyétől vagy Erdős Pétertől ( akit a CPG olyan szépen megénekelt egykor) függ a nemzetközi elismertség, hanem sokkal inkább a tehetségtől. Így jutott ki például Harcsa Veronika Japánba ( amire talán a Neoton Família, akarom mondani Newton Family óta nem is igen volt példa). Japánban a klasszikus zene és a jazz máig nagyon népszerű, Lajkó Félixnek is van japán rajongó-siteja, a tehetséget, zenei tudást ott nagy becsben tartják.
A sok rádiózás egyetlen mellékhatása,hogy már a srácaim is ezt éneklik: szabad péntek, szabad szombat, szabad szerelmeskedni! De ez legyen majd az ovónénik problémája...
