A reptérre tartottunk vonattal (igazi retró feeling, a hetvenes évek óta nem járhatott takarító a vonaton), a Nyugatinál még véletlenül sem tüntetik fel a kijelzőn,hogy melyik vonat áll meg Ferihegyen,nehgoy szerencsétlen külföldi turista véletlenül jó vontara szálljon, meg hát a taxisoknak is meg kell élni valamiből.
Az utazás mégis pozitív élménnyel zárult, miután sikertelenül próbáltam kinyitni az ajtót a megállóban, egy kedves kalauz hölgy mentett meg bennünket, és kívülről megragadta a kilincset. Máig nem tudom, hogy a MÁV csak PR-célokból alkalmaz-e szívdöglesztő kalauznőket, még a férfias és rossz szabású egyenruhán is átütött szépsége, a kalap alól vígan kandikált ki copfja.
A reptéren érdekes módon rengeteg magyar gyűlt össze a berlini járatnál. Mellettünk egy hatalmas méretű könyvet pakolt le egy hölgy, meg is lepődtem, hogy úti olvasmánynak nem egy női magazint vagy valami habkönnyú szerelmi történetet választott. A könyv címe még jobban meghökkentett: Az avantgard hatása a korai magyar fotózásban. Miután csodálkozosámnak hangot is adtam, majd angolra váltottunk, kiderült, hogy a kedves hölgy német fotós és szakmai érdeklődésből válaszotta a magyar könyvet, ami nyilván féltett kincse lehetett, mert a kézipoggyásszal vitte magával a gépre. Kedvesen elmosolyodott kérdésemtől, miszerint csak azért látogatott el hozzánk, hogy megvásárolja ezt a könyvet. Elmondta, hogy Kertész Imre Fiaskó című írása annyira megtetszett neki,hogy bár még sosem filmezett, rövidfilmet szeretne belőle forgatni és most egy magyar ismerőse kalauzolta el a szóba jöhető forgatási helyszínekre. Ettől teljesen elámultam, hiszen a legtöbb hozzánk látogató turistának a magyar kultúrából leginkább csak a gulyás vagy a borok ragadnak meg.
Még a nevét is elfelejtettem megkérdezni, de nyárom jönnek még forgatni, remélem meg fogom találni, hogy folytathassuk a beszélgetést. Kíváncsi lennék a fotóira is, hogy miként látja a világot fotós szemmel, azokkal a gyönyörű nagy barna szemeivel.
