Eclectick
Az első designer üzlet volt Budapesten ahova betértem tíz év távollét után, talán ezért is hatott rám olyan erősen. Korábban olvastam Farkas Edina ruhatervező márkájáról, illetve sok képet is láttam a kollekcióból ezért nagy izgalommal látogattam el hozzájuk. Végre valaki művészi szinten és kiváló minőségben képes street-es ( bár ezt a szót mindig félve használom, úgy érzem a streetwear a divattervezés mostohagyereke és többen felhördültek már, amikor ezt a szót kiejtettem a számon) talán egy icipicit japán manga ihletésű egyedi, de nem extrém, különleges ámde mégis hordható darabokat, mi több egy széles választékú kollekciót megalkotni. Legjobban a gombszemű figurás pólók tetszettek, de a táskák, nőiesesebb stílusú ruhák , blézerek éppolyan gyönyörűek voltak. Mindegyik darabban felismerhető Edina keze munkája, kedvessége, szóval „Edinásak”.
Az olyan boltokat szeretem ahol udvariasak az eladók, nem sürgetnek,hogy vásároljak valamit, nem néznek rám szemrehányóan ha üres kézzel távozok, hiszen tudják,hogy aki egyszer betért hozzájuk, az még sokszor visszajön. Szerencsére a legtöbb tervező már annak is örül ha valaki gyönyörködik alkotásaikban,úgyhogy bátran nézelődjetek náluk.
Mindössze két műanyag rugós békát vásároltam a srácaimnak ami nagy divat volt a 70-es években, bár szemeztem egy Herczeg farmernadrággal, de miután megtudtam,hogy a plazákban is árulják - a Voodo-ban- inkább letettem róla.
Na majd egy piros skót kockás nadrágot beszerzek a jó kis punk bulikra!
Gábort legalább fél óráig tartottam fel és ő zokszó nélkül lekapta az összes ruhát, táskát ami megtetszett: kedvencem egy piros, narancs, zöld színű macskamotívumokkal díszített dzseki volt. No meg Ipek zseniális újrahasznosított biciklibelsőkből készült Balkántangó táskái.
Az alagsorban pedig egy hajlított bakelitlemezből készített tál tetszett meg, amihez cd - n megkapjuk az eredetileg bakelitre készült lemez zenei tartalmát. Erre mondta a haverom,hogy mi van ha én a bakelitet szeretném meghallgatni,akkor meghajlítják nekem a cd-t?
Máig bánom,hogy a jó kis kerékpárosékszerekből nem vásároltam, mert amikor másodszor visszamentem az üzletbe, már elfogytak. Máig keresem otthon egy eredeti alumínium fogaskerék darabból és láncszemekből készült nyakláncomat, most egy Rockabilly boltban találtam egy kerékpárlánc utánzatú karkötőt, ez is megteszi.
A karkötő legalább praktikusabb a koncertekre, mert a lánc végén a fogaskerékdarab mindig homlokon csapott ugrálás közben. Rám is szóltak többször a Zeneakadémián!
Sok fiatal tervező tehetséget vett Edina szárnyai alá: Fehér Beatrix Budapest nevezetességeivel nyomott ruhái és táskái egész egyszerűen fantasztikusak voltak: nem holmi I love Buddhapest feliratú Lánchíddal díszített förmedvényt képzeljünk el ami jól feszül Helmut sörhasán,hogy aztán már az első este lehányja, hanem egészen egyedi grafikával – egy-egy épületrészt kiemelő kreációkról van szó. Például a hajógyári sziget hídja vagy faragott kőfejek, amik fogalmam sincs hogy pontosan melyik műemléket díszítenek. A Notre Dame kőszörnyeiből is milyen jókat lehetne tervezni!
Hollandiában több templomon is láttam hip-hopos hatást keltő koponya vagy népiesebben fogalmazva halálfej faragásokat. Ezek vajon a rossz szellemeket szolgáltak távol tartani,vagy csak szegény kőfaragók csavarodtak be a hosszú munka végére?
Hú de lekalandoztam. Amit még meg akartam említeni,hogy az Eclectick világmárka lett korábban Berlinben is kapható volt ( ahol Edina Vivenne Westwood tanítványa volt !) és Budapest után vége Bécsben nyitottak üzletet. Én mindenképpen szeretnék egyet látni Amszterdamban, Londonban, Rómában és Tokyóban – talán ideje a franchise-ra áttérni.
Egy korábbi divatbemutatón egyébként a modellek Tisza cipőket viseltek az Eclectick ruhákhoz és színben, stílusban nagyon összeillettek! Tessék bombázni e-mailekkel a Tiszásokat,hogy színesítsék Edina igényes tervezésű bécsi boltját. Hadd tudják meg a sógorok, mi a jó.
Csak tudnám mi köze van Barbás Lőrinc Eklektric nevű zenekarának az Eclectickhez?
