Először azt hittük,hogy megint Eric Sumó koncertre tévedtünk be, mert nagyon ismerősnek tűnt a zenekar. Ambrusházy Tövis után a kendőt nyújtó Veronikát ugyan hiába vártam, de újra itt volt a két gitáros ( Gergely és Ádám).
Bori dögös megjelenésével ( fekete selyemsort) fekete harisnyával és piros magassarkú és színpadi megjelenésével Blondie-ra hasonlított nekem egy kicsit. Azzal a különbséggel,hogy ezerszer jobban énekel, mint Blondie...
Volt Krétakörös színésznőkét otthonosan mozgott a világot jelentő deszkákon, még a közönséget is bevonta a számok között, ami heves tiltakozást váltott ki Ambrusból.
Borin érzek egyfajta világfájdalmat és lemondást ( azzal viccelt,hogy egy cd-t akartak berakni és elmenni inkább Nick Cave koncertre, még jó hogy csak vicc volt), vigasztalásképpen csak annyit tudok mondani: Bori, ez egy sötét kor, utána már csak egy jobb jöhet, ha még lesz Föld egyáltalán. Erős a gyanúm ,hogy az amerikaiak már titkos programokat készítenek,hogyan lehetne a Holdra gyorsétteremláncot és emberkolóniát kitelepíteni,ha már nagyon forró lesz a talaj a lábunk alatt.
Néhány új számot is játszottak a lemezről ismert kiváló dalok mellé, nekem mégis egy AE Bizottság feldolgozás jelentette a legnagyobb élményt. Bori itt igazán elengedte magát ( Szerelem, szerelem köpni kell...) : jobb volt, mint az eredeti, ami aztán nem kis teljesítmény. Kiszakadt belőle az összes szerelmi csalódás élménye, fantasztikus volt ( Istenkém, de jó lenne egy jó kis Bizottság koncertre is elmenni, na majd az ef Zámbó band-jét meghallgatom legközelebb, ha már a legutóbb kiállítást követő Gödör koncertről lemaradtam)
Mint az igazan nagy tehetségek, Bori is könnyedén mégis elemi erővel tud énekelni.
A lírai számokban éppúgy otthon van, mint a zúzósabbakban. Ez a fajta merész stíluskeverés talán megint csak Ambrus zenei zsenialitását dicséri.
A dalszövegek egyébként a Bizottság avantgárd hangulatát idézik, az Amorf Ördögök soraitól is olvadoztam rendesem, mint csokoládé a mikróban. Ariadné a toalettben – énekelte Ambrus a három grácia ( Bori és a két vokáloslány) kíséretében. Felejthetetlen szám volt!
Milyen jó, hogy sok fiatal tehetség megfordul több teljesen eltérő zenét játszó zenekarban: az angyali Veron jazzquartetjén kívül megbirkózik Sumóval, énekel a PASÓ-ban, Brains-ben, Korai Örömben ( =come too early). Az A38-on befutott fantasztikus trombitás srác :Barabás Lőrinc pedig a jazz-t ötvözi hip-hoppal és modern zenékkel, a gyönyörű Fábián Juli is sok helyen megcsillogatja tehetségét ( de kár,hogy Esztergomba nem jutottam le a jazz-estjére). Meg a remek gitáros Gyémánt Bálintnak is bejön az alternatív vonal a jazz-triója mellett, és még szerencsére sorolhatnám....
Az A38-ra egyébként még visszatérek ( Áldassék Bognár Attila neve, mindennap imádkozom,hogy a hajóra felvett ötszázmilliós jelzáloghitelt vissza tudják fizetni és még hatvanévesen is szervezze a koncerteket, ápolja a magyar tehetségeket – bármely klub a világban megirigyelhetné a programjaikat . CPG, GBH hogy csak két punklegendát említsek).
Ha már a punknál vagyunk: Gergelyhez a basszusgitároshoz majdnem felrohantam a színpadra (mert úgy pengetett mint a Therapy! kiválósága),hogy a vállára csapjak: ALAPTÍTSUNK EGY PUNKZENEKART!!!!
