-Felírok Önnek heti egy Fábián Juli koncertet. Lehetőleg Sárik Péter zongorajátékával együtt szedje be. Este, étkezés után.
-Köszönöm, doktor úr!
Nem a nyári hőség ment az agyamra, a szomszédos Ausztriában nagyon is valós párbeszéd lehet a fenti, ott ugyanis orvosságként írják fel a zenét, mert most már törvényileg is elismerik a gyógyító hatását.
Régen az ünnepek szerves része volt a táncmulatság, a körtánc és a közös énekelés. Komoly közösségformáló és lélekemelő hatása volt. Mint a falu főterén a díszkútnak, öreg fának és virág ágyásnak. Ma egy hipermarket parkolójában szervezett playback koncert,amihez ingyenes mosópormintát osztogatnak már nem erről a szakrális élményről szól.
Ennyien még nem voltak a budaörsi Adler kávézóban! Fábián Juli Sárik Péter zongoristával közösen lépett fel. A műsorfüzet nem túlzott,valami egészen különleges élményt nyújtott, nemcsak a közönségnek de a két művésznek is. Köszönjük, Pickrobi!!!
Amikor egy énekesnőt zongorán kísér valaki, akkor a zongorista követi az éneket, igazodik hozzá és némileg alárendelt szerepe van.
Fábián Juli és Sárik Péter között a zene valami egészen hihetetlen kozmikus kapcsolatot nyit meg, mint két vidám delfin,úgy lubickolnak a zene hullámain tökéletes szinkronban: anélkül,hogy egymásra figyelnének A madarak repülnek cikázva így az égen tökéletes alakzatban: magas szférákban járnak ők ketten, szívük talán egyszerre dobban. A DNS molekula teremtés titkait rejtő kettős spirálját idézte nekem a Wave (hullám) című dal: ritkaság hogy két művész így egymásra találjon.
Alkimisták élhették át ezt az élményt, amikor két elem fúziójából hatalmas energia szabadul fel és egy új anyag keletkezik.
Juli megjelenésében van valami királynői. Egyszerre méltóságteljes és elbűvölően kedves.
Előbb utóbb szerintem felfedezi magának egy kozmetikai cég marketingese, mintha egy L’Oreal reklámból lépett volna elő: frizurája és sminkje mindig tökéletes. Ehhez társult még egy sötétkék selyemblúz vörös szoknyával. Elragadó volt! Amúgy lila szín árnyalatai is nagyon jól állnak neki. De speciel a fekete-fehér is.
Előadása mellőzi a teátrális mozdulatokat, fantasztikusan képzett hangjával ( amit nagyon találóan így jellemez: méz és chili) a legnehezebb elemeket is lazán énekli el, Péter pedig lenyűgöző könnyedséggel és vidámsággal ad elő technikai bravúrokat. És közben mosolyognak, mintha a világon ez lenne a legkönnyűbb dolog.
A hallgatóságot szó szerint a bűvkörükbe vonták. A koncert kezdetekor még mindenki a gondosan elrendezett asztaloknál ült, a heti munkától fáradtan, de a koncert közelségétől mégis izgatottan. A magukat sörsátorban érző német turistákat Hobó habozás nélkül kirakta volna, még a felháborodott közönség pisszegése sem térítette őket jobb belátásra. Épp azon gondolkoztam,hogy egy tonettszéket aprítok fel rajtuk, de nem akartam kockáztatni,hogy Juli örökre kitilt a koncertjeiről, ezért nyugalmat erőltettem magamra. Egy buddhista szerzetest is megszégyenítő béketűrésem meghozta jutalmát, az erősen ittas társaság eltávozott és már semmi sem zavarhatta meg, hogy átadjam magam a zenének. A szünet után azt vettem észre, hogy mindenki egyre közelebb húzódik a zenészekhez félkört formálva. A koncert végére már szinte karnyújtásnyira ültek tőlük! Búcsúzáskor mindenki megölelte őket, minden falat után fel kellett állniuk az asztal mellől, mert csak nem akart szűnni a rajongók sora. Mindenki felderült arccal , egymásnak integetve indult haza. Csak igazán kiváló zenészek képesek rá,hogy a közönséget ennyire felemelje és magával ragadja a zene. Ez már tényleg gyógyító hatású. Nem is nevezném koncertnek, inkább mágikus erejű előadásnak.
Juli finom humorát is jócskán megcsillogtatta a számok között, például a vastapssal kikövetelt második ráadást így konferálta: A viszontlátásra!
Még franciául is énekelt nekünk ( hiába, a külker suli!). Sőt még egy saját számát is megosztotta velünk: Tavasz a Ferenc téren. Még sok kövesse! Például Nyár a Ferenc téren. És annyi tér van még, a lehetőségek a dalszerzésben korlátlanok!
Remélem mielőbb elkészül saját honlapja, hogy az egész világon felfigyeljenek rá.
A törzsrajongók nemcsak a hírlevelének és blogjának () ,http://montreux-ikalandok.blog.hu/2008/08/04/montreux_i_kalandok
myspace oldalának (www.myspace.com/juliannafabian) örülhetnek, hanem még számot is kérhetnek! Szerintem még a Master of Puppetstől sem jönne zavarba. Ha a san franciscói filharmonikusok el tudják játszani.... De én inkább a kedvenc jazz számomat a Take 5-ot kérném.
Egy időben naponta meghallgattam Dave Brubeck lemezén. Haruki Murakami japán író vezetett el a jazzhez. (A jazz meg a blogoláshoz.)Több könyvében is felbukkan a jazz klubok éjszakai világa, ahol remek zenészek játszanak cigarettafüstbe bújva, decens dámák koktélokat kortyolgatnak Armani öltönyös jakuzák mellett. Valós élményeken alapulnak írásai, hiszen a Peter Cat nevű jazz klubot vezette egy időben Tokióban.
Az Arrow Jazz FM holland rádión találtam aztán jobbnál jobb zenéket, majd egyik műsörvezetőjük: DJ Maestro válogatáslemezeit hallgattam élvezettel. A Jazzanovával együtt a patinás Blue Note Trip lemezkiadó értékes kiadványairól mixeltek össze varázslatos dallamokat. A hazai kiválós fiatal tehetségek közül pedig: Harcsa Veronika, Barabás Lőrinc Eklektric (Julival!), Singas Project.
Minden zene másként hat rám, ha feszült, stresszes vagyok, a kemény zenék szabadítanak meg a negatív energiáktól ( a legerősebb gyógyszer a Metallica St. Anger albuma).
A laza punkzenékre srácaimmal ugrálok ( Gogol Bordello, Ramones a kedvencük) de a ska-t is szeretik: PASO, Irie Maffia, Brains jöhet nekik bármikor. Ha meg nosztalgiázni támad kedvem, akkor a 80-as évek popzenéit hallgatom, Sting, Sade, Dire Straits.
Ha bluesra fáj a fogam, akkor meg természetesen a jó öreg Hobó szól. Ha meg táncolni van kedvünk akkor latin zenék jöhetnek merengue, salsa, reggaeton ( hozzá pedig Bacardi , ami ugye folyékony tánctanár ).
A jazz viszont nagyon nyugtatóan és inspirálóan hat rám, egészen feltöltődök tőle. Mélyebb zenei élmény, mint bármi más.
Juli koncertje után még vagy órán át meséltem a feleségemnek az élményekről, pedig már éjfél is elmúlt. Ha így folytatom talán még a klasszikus zenéig is eljutok egyszer és majd Rachmaninov cisz-moll prelűdjére pogózok a nyugdíjas klubban. Kikapom a protézisedet, ha Bartókot kérsz még egyszer a DJ-től!
De addig is esténként kiülünk a teraszra a feleségemmel, rosébort kortyolgatunk, hozzá finom jazz muzsika szól tücsökkísérettel. És boldogok vagyunk.
