Ülve még nem buliztam ilyen jót! Mintha a zenekar rátett volna még pár lapáttal, azért hogy jobban érezzük magunkat a színházi székekben hamár táncolni nem lehet.
Csak a jegyszedőnénik aggódó pillantásai tartottak vissza attól, hogy módszeresen felszedjem a széksorokat és némi tánchelyet alakítsak ki. A pogózás helyett maradt az ülős headbanging. Mégis igazi koncerthangulat volt, vajon az A 38-on meg Ibsen Vadkacacsájára pogózott a színházi közönség? Az kormegoszlás elég vegyes volt, talán sok bérletes megszokásból jött el és csodálkozott,hogy milyen modern színpadi darabot látott. A hajlott korú nézőkre való tekintettel lemondtam a stage divingról, valahogy a body surfing sem tűnt odaillőnek, leginkább a széktámlákon rohangáltam volna fel-alá, mint olasz rendező az Oscaron.
Mindig megfog ha egy be nem kategorizálható egyedi zenét hallok, sok különféle stílusból ( rock, reggae, alternatív) olyan ütős zenét hoz ki Séró Muki,ami az Amorf Ördögöket is túlszárnyalja. (Bár névválasztásban a Vágtázó Hallotkémeket nem lehet nekem überelni, a Burzsoá Nyugdíjasok, Éhező Apácák vagy a Panksapka zenéjükben sem okoz csalódást).
Nagyon jól kiegészíti egymást a két énekesnő – csakúgy mint az öltözékük: barna, illetve piros szoknya, virágminták ugyanezekben a színekben. Kiss Erzsi hangjától egész egyszerűen leolvadnak gyönyörűségükben a hangfalak,hogy végre valaki kihasználja a wattokat és olyan hangokat ad ki magából amit igazi kihívás nekik elektronikusan reprodukálni.
Harcsa Veronika (a fjordok szépe és Ambrus múzsája,hogy idézzünk is Mukitól) az imádott jazzistennőből igazi rock-chickre vált ( és neki még tetkó és piercing sem kell hozzá) gyönyürű haját vadul rázza,igézően táncol, térdre zuhan, teszi mindezt olyan felszabadultsággal és természetességgel amit tőle megszoktunk a jazzkoncerteken. Most már a performance-os fellépéseire is kivancsi vagyok! Az sem lepne meg ha hamarosan saját divatkollekcióval rukkolna ki: olyan finom ízléssel választja ki a hozzá illő stílusú egyedi darabokat,hogy mindig finoman nőies tud maradni: egyszerre extravagáns csábító és visszafogott amit visel.
És még a kedvenc japán könyvemet is olvasta (Murakami : Kafka on the shore). Fel is tetoválnám az ujjaimra,hogy :VERON 4EVER - pont tíz betű...
Ambrus az A.E. Bizottságot idéző könnyed vidámságot hozza a számok közé és rosszcsont gyerekként szerencsére a számok közben sem fogja vissza magát, Jerry Lee Lewis egy mozdulatlan fabábú hozzá képest, ennyi vad lábrázás ( Úristen, még a fellépés előtt a mosdót sem volt ideje felkeresni – gondolhatta az érettebb korú közönség) és vad hajlongás mellett kész csoda hogy még bír billentyűzni.
A két szuperjó ütős diktálja a tempót ahogy kell, a basszusgitáros a Metallica Suicide Tendenciesből átigazolt brutális játékát hozza el nekünk ,a gitárszólok alatt Angus legszebb pillanatait élem újra, hamár mindenáron hasonlítani akarom a máshoz nem hasonlíthatót.
Még azt vártam,hogy a koncert végén összetörik a berendezést és az őrjöngő közönség soraiba hajítják a hangszerek maradványait, sebaj majd legközelebb!
