Vasárnap hajnali fél ötkor még javában csapatot építettem Veszprémben. Ennyi bulizós aranyos kolléganővel -és a belevaló kollégákkal -ez roppant hálás feladat. Szerencsére a DJ az igénytelen techno számokról hip-hopra váltott miután elbűvölő - és nagyon vagány -kolléganőm bedobta a szempilla rezegtetős „Szia, szőke kék szemű lány vagyok !” mosolyt. Kettőkor még kajáltunk egyet- jó ebédhez szólt a Norah (Jones) majd igazi csapatmunkával kedves kolléganőm 140-el felrepített a Moszkva térre ( örök hála!)– ideje beszereznem egy kék villogót amit a Harcsa Veronika koncertek előtt használok megkülönböztető jelzésnek. Rövid sprintelés után 16.00 kor megérkeztem a Várba, ahol barátom már várt jeggyel a kezében. A nagy izgalomra két pálinkát bedobtunk, ezért szokásommal ellentétben most alkohol hatása alatt hallgattam kedvenc Quartetemet. Akik mintha megint öten lettek volna a színpadon, ez a pálinka de becsapós...
Oláh Zoltán az aznapi bőgőszépségverseny győztese lett, remélem egyszer meg is pörgeti majd!
Blahó Attila két zongorafutam között elgyönyörködött az arra sétaló szép lányokban ( vagy a panorámában?), Gyémánt Bálint hozta a Hendrix-emlékkoncert lendületét, alig bírt ülve maradni a szólók alatt – ezt már szeretem! Majtényi Bálintnak pedig olyan sebesen jár a keze, hogy otthon egy másodperc alatt mind az öt gyerekének le tud keverni egy sallert.
Veronika talpig feketébe bújt – vegetáriánusként gyászolta a sok leölt állatot. Úgy hallottam nádszál karcsú alakját éjszakai futással tartja karban a jógázás mellett. Akkor nyugodtan majszolhatja a belga csokoládét... Egy lelkes sportfotós végig kattogtatott a koncert alatt, biztosan egy rekordméretű 50 kilós Harcsáról tudósított a Horgász magazinnak.
Elkényeztetik Veronikát a hazai divattervezők, ő pedig példásan finom ízléssel válogatja össze ruhatárát, de nem riad vissza egy-egy különleges darabtól sem. A Wan2 magazinban láttam fotóját, ami a virágmintás Pussy De Luxe felső által odavonzott trópusi pillangóval való frontális ütközés pillanatát örökítette meg.
Zenéjében is bátran kísérletezik, de remekül megtalálja az egyensúlyt a nem túl elvont jazz és a populárisabb, lightosabb nu jazz között. Amit még nagyon szeretek bennük,hogy pontosan kezdik a koncerteket és jó előre behangolnak. In medias res hangzik fel mindig a Nina Simone nyitódal.
Azért meg kell jegyeznem,hogy rácáfolva a múltkori Marie Claire-es interjúban elhangzottakra igenis flörtöl Veronika koncerteken! Egy sapkás srác teljesen lekötötte a figyelmét, a hosszan elnyúló szemkontaktus után többször is mosollyal viszonozta a kihívóan köröző rajongó közeledését, aki ezután széles vigyorral szaladt vissza anyukájához és huppant vissza a babakocsiba. Nem lehet elég korán elkezdeni a rajongást....
Egy hozzáértő szerint Veronikával azért nagyon jó együtt dolgozni mert egyaránt használja a jobb és bal agyféltekéjét, azaz nemcsak a művészi énje kerül előtérbe, hanem a racionálisabb, precíz informatikus énjével minden részletre figyel, gondosan megtervezi fellépéseit és visszacsatolásként elemzi magát a felvételeken.
Aztán jött a Goulash Exotica – Apple laptopon mixelő dj-settes betyárral, virtuóz hegedűjátékkal,vendégként a tehetséges sokoldalú zenész - erdélyi srác -Maszkura harmonikázott és rappelt,a könyvbéli Pál utcai fiúkat idéző öltönytérdnadrágban.
A Colorstarban feltűnt Ábrahám Nóri énekelt -méghozzá csodásan...
Az estét a fantasztikus Csík zenekar zárta ( Majorosi Marianna nélkül) a szombathelyi születésű egykori Anima énekesnővel Bognár Szilvivel: hangja mint a hűs hegyi patak -tiszta, felüdít és magával sodor. Huncut csillogó szeméről nem tudtuk levenni tekintetünket: hozzá halványpiros sál, fülbevaló, ajakrúzs.. Csak illegett és billegett és mosolygott...
A Csík János-Szabó Attila vonóspáros szó szerint szaggatta a húrokat, Makó Péter szaxofonon előadott népdalai óriási élményt jelentettek.
Nem tudom Lovasi stylistja miért ragaszkodik a munkából elkéső másnapos fizikatanár image-hez, de így is nagyon bírjuk!
