A Sziget kimaradt, pedig Sex Pistols után olyan jól esett volna egy kis stage diving a Harcsa Veronika Quartet koncertjén. Még csak képeket sem találtam a koncertről, de talán majd a honlapján...Már elvonási tüneteim vannak, nem is tudom,hogyan fogom kibírni Veronika következő fellépéséig.
Szerencsére a nyaralás sem telt teljesen Veronika nélkül, a feleségemnek szánt Marie Claire-ben olvastam egy vele készült interjút sok-sok fotóval. Nagyon ritka amikor egy fotós ennyire képes visszaadni valakinek a lényét, megragadni a személyiségét a lencsén át. A mezítlábas egész alakos fotó ( jut eszembe Esztergomban is mezítláb lépett fel, pontosabban ült Gyémánt Bálinttal a Padlizsán étteremben, kár hogy kimaradt ez a koncert) jóval több mint egy remek portré, az a kópés mosoly Veronika arcán -az igazán Ő. Száz szóval felér a kép üzenete. Jó Őt boldognak látni. Diszkréten csak annyit árul el új szerelméről, hogy szeretek és viszontszeretnek.
Némi fáziskéséssel ugyan de a hazai elismerés is egyre nagyobb. Egymást érik a fellépések, csak az én időbeosztásom nincsen most szinkronban velük. A szombati Vegetáriánus trió fellépésére félek elmenni, nehogy a büfében lebukjak, mert megszokásból sajtos sonkás szendvicset rendelek. Sosem felejtem el a tel-avivi pincér arcát, amikor rántott sertésbordát kértem.
Rejtélyes programnak ígérkezik a komáromi női írók nemzetközi találkozója is, nem találtam róla bővebbet az interneten, lehet hogy csupa titkos női dolgot vitatnak meg. Mit szólnának, ha bevallanám,hogy Evelyn Waugh-ról jó ideig azt hittem,hogy írónő?
Azért Tisza Katát megnézném!
Veronikának minden koncertje különleges. A jazz szabadságával teljes mértékben él, őszintén átadja érzéseit, gondolait a közönségnek. Mindig megtudunk valami újat róla, amiért aztán újra és újra elmegyünk a koncertjére. Részt vehetünk az új dalok formálódásában, megtudhatjuk a dalok történetét, ez ad egyfajta intimitást a fellépéseinek, és erősíti az összetartozás érzését előadóművész és közönség között.
Földöntúli élmény a koncertje, ne lepődjünk meg ha utána úgy érezzük az életben bármi sikerülhet és olyanokat teszünk, amiket eddig még soha...Éljük meg szabadon saját érzéseinket – fogadjuk meg tanácsát !
Akiket elvakít a bulvárlapok talmi csillogása, mert úgy érzik az ő életük szürkébb, unalmasabb, mint a szponzorált, marketinggel felfuttatott sztárok élete, azok tévednek. Csak rajtunk múlik hogyan éljük meg életünket, mennyire tartunk értékesnek egy igaz szót, kedves mosolyt, vagy helyette csak a modern kor státusszimbólumait kergetjük el életen át.
A nagy hírveréssel beharangozott sztáresküvők után jön a sztárválás, az agyonajnározott mintakedvesről kiderül, hogy most éppen előzetes letartóztatásban ül. A nagyon figyelmes szerető, aki egy luxusautóval ajándékozza meg születésnapján a celebrity-t, néhány hónap múlva éppoly „szerelmesen” egy másik szilikoncsoda karján tűnik fel.
Meglepően jó írásokat fedeztem fel a Marie Claire-ben, nem csak a szokásos nőknek szóló kozmetikai és öltözködési tippeket olvashatjuk (hát ha egyszer elvárjuk,hogy a nap minden pillanatában szépek legyenek) hanem nagyon is fontos aktuális témájú írásokat is:
A vízhiány egyre nagyobb méretek ölt világszerte, húszévente megduplázódik a világnépesség vízfogyasztása ( az erőművek hűtése is rengeteg vizet igényel), a bioüzemanyagok népszerű alapanyaga a kukorica is sok öntözést igényel és még az olaj pótolható más energiaforrásokkal, addig a vizet nem lehet helyettesíteni.
A paralimpikonokról szóló írás tetszett a legjobban, itthon méltatlanul kevés támogatást, megértést, segítséget kapnak a végtagjukat vesztett, sérült sportolók. Egyszer a fűzfői uszodában jártam, mikor készültek egy versenyre a paraúszók. Emberfeletti erőfeszítésekkel és elszántsággal úszták a hosszokat – hiányzó végtaggal is gyorsabban, mint én. Meghatódtam az őket felkészítő edzők gyengéd szeretetén.
Gondoljunk csak bele mennyi nehézséggel és megaláztatással néz szembe minden nap az, aki sérülten születik, vagy balesetben veszti el végtagját. Minden tiszteletet megérdemel az, aki a sorscsapások után sem hajítja el magától az életet, és képes teljes életet élni, erőt és vigaszt meríteni a sportból. A sikerekért ők többszörösen megküzdenek!
Veronikára visszatérve, egy másik interjúban megtudtam róla,hogy korábban szaxofonozott és egy rockzenekar tagjaként állt először mikrofon elé, mert demokratikus zenekar lévén mindenki kipróbálhatta az éneklést. Amitől padlót fogtam, hogy Veronica egy Metallica számot énekelt.
Bizony, Harcsa 'Hetfield' Veronika! A lényeg hogy azóta is éneklés bűvöletében él, de vajon melyik dalt énekelte: A Nothing else matters-t ? Hú ha egyszer a Spooky után ráadásnak lenyomnák a Sanitorium-ot, vagy a Battery-t Apocalyptica módra. Ha már a Tankcsapda annyira megy nekik!
Most hogy Candy Dulfer lassan nyugdíjba megy, talán Veronika is leveszi a polcról szaxofonját, bár nehéz egyszerre énekelni és fújni.
Mikor hallok olyan szaxofonjátékot, mint az X-Ray spex : Oh Bondage, up yours! című legendás dalában? Lora Logic fújja veszettül és hozzá Poly Styrene énekel. Ez kérem a Girl Power, nem a Spice Girls! Összesen öt számuk van, na de milyen öt! Poly Styrene sem szerette,amikor a kiscsajokat nem veszik komolyan.
Nem csodálom,hogy kevés alkoholt fogyaszt Veronika, bár most tölti majd be október 8-án ( ROCKtóberben születtem én!)a 26-ik életévét, ötöt nyugodtan letagadhatna. Tuti, hogy rendszeresen előfordul,hogy elkérik tőle a személyit amikor italt rendel a kis angyali mosolyával!
