Harcsa Veronika magyar hangja
A gondolataimban olvas Veronika? Épp készültem írni,hogy most már annyi embertől hallom,hogy milyen jó lenne ha szinkronizálnák végre: a Magyar Dal napján bebizonyította a Szakcsi dalhoz írt szöveggel,hogy a magyar nyelv is nagyon jól megy neki, mondhatnánk anyanyelvi szinten.
Nekem magyarul még líraibbnak, meghatóbbnak hangzott a Too early, mint angolul. Csodálatos dal!
Veronika mindig tartogat jó pár meglepetést a közönségnek a koncertjein, most egy szürke Je Suis Belle kreációban gyönyörködhettünk benne ( Dévényi Dalma Alma -aki ilyen szép névvel csakis szép ruhákat tud tervezni – és Kiss Tibi közös alkotása). A barackszínű szegély egy csipet extravaganciát adott a selymes fényű pillangószárnyú tündérruhának. És persze új ruhához új frizura...
A fiúk meg Tankcsapdásan egyen feketébe bújtak: Veronika így még jobban kitűnik. Bár szerintem lámpák nélkül is játszhatnának, ő akkor is fényben ragyogna...
Hajnali kilenckor ( zenész időszámítás szerint) látogatott el a zenekar a stúdióba meghallgatni a kész albumot. A jól végzett munka örömére pedig egy olyan elsöprő erejű koncertet adtak le a Take 5-ban, hogy a közönség teljes extázisban volt – többször hangzott el a VERONIKA!!! kiáltás lángoló szívű férfirajongóktól. (Talán a: My answer is YES választ várták?)
Hogy egyesek mire nem vetemednek, teljesen megfeledkeznek magukról... Lassan visszatér az én hangom is, jót tett a mézes tea.
Oláh Zoltán új bőgőjét és oldott, felszabadult játékát is megcsodálhattuk – a zenéhez nálam jobban értő barátom mindig megemlíti,hogy milyen autentikus hangzást ad a zenekarnak a bőgő jelenléte és hogy az új bőgő már méltó Zoltán zenei tudásához – ezért is örültek a többiek annyira a bőgőpremiernek.
Én azon gondolkodtam,hogy vajon hogyan fér be a bőgő egy autóba?
Nagyon erős összetartó erő van ebbe a csapatban, egymást stimulálják a szólókkal. Elismerő pillantásokat küldenek egymásnak minden új megvillanásért. Ez igen,ez jó volt! Nem az öncélú technikai tudás megvillogatása a cél,hogy fél óra múlva is azon gondolkozzunk,hogy vajon még mindig az első számot játsszák vagy ez már egy új? A fél pályát végigcselező önmagukat ünneplő primadonnák helyett itt igazi csapatmunka van: egymást erősítik és nagyon odafigyelnek egymásra. Nem számokat játszanak el, hanem igaz, őszinte és tiszta érzéseket adnak át nekünk. Ugyanakkor ha felpörögnek,úgy tudok tombolni a zenéjükre, mintha csak Eric Sumón lennék.
A Take 5 ódon pincéjében meg mintha a falak elraktároznák minden egyes koncert gazdag élményét és visszasugározva azt, mindig egyre magasabb energiaszintről indul egy koncert, amihez folyamatosan hozzáadódik az új. Hasonlót érezhetünk ha egykori gyerekszobánkba lépünk be: az élmények lenyomatot hagynak térben.
Flashbackként visszajön Veronika tekintete a szentendrei koncertről, amikor Bálint szólójátékát hallgatta csillogó szemekkel oldalra hajtott fejjel, pont ahogyan a királylányok hallgatják az erkélyük alatt szerenádozó szép szőke hercegeket: mind ha csak azt mondaná: de szépen szólózik és csak NEKEM játszik!
Blahó Attila lendületes és erőteljes futamait még a zongorára elhelyezett virágcsokor is megbűvölten figyelte, így egyben azt is megtudtuk, hogy Attila nem allergiás a virágporra. Attila fizikumára (ami megtorpanásra készteti a színpadra felmászni akaró rajongókat) rácáfolva elképesztően finom és érzékeny is tud lenni.
Miden alkalommal elámulok,hogy milyen képzett zenészek: és mégis folyamatosan fejlesztik magukat, újabb és újabb magasságokra emelve a közös játékot, minden koncert más hangulatú – benne van az adott nap hangulata, a friss élmények. A Play me, play me című dal most egy gyönyörű keleti / arab hatású énekkel kezdődött Azt is megtudtam,hogy a kalózos dalt ( Pirate Ballad)a Karib tenger kalózai című film ihlette- meg is hallgatom majd a Centrál színházban a Velencei kalmár előadásán.
A Nina Simone introdal és záró Spooky elmaradhatatlan rituáléja szép keretet ad a koncertnek, de a kereten belül mindig mást élvezhetünk. A Spooky nélkül haza sem mennék, mint ahogyan Majtényi Bálintot sem engedném le a színpadról a szólója nélkül. Ez nálam a koncert csúcspontja, utána kielégült sóhajjal szoktam ledőlni a székemről. Most meg kis híján rá is vetődtem egy elrepült dobverőre.
Gyémánt Bálint - aki híven nevéhez sokoldalú és csillogó játékával méltó tagja lett a csapatnak,így
Veronikát a világ egyetlen öttagú Quartetje kíséri – a Come on overben szólózott egy csodaszépet.
Bálintot a Hendrix fesztiválon is meghallgatja a nagyérdemű – Hendrixet játszani minden gitárosnak igazi kihívás, nem is sokan merik megtenni. Lemmy Kilmister a Motörheadből Jimi roadiejaként kezdte, ha elég sokat pakolnám Bálint cuccát, akkor belőlem is lehetne gitáros???
Quincy Jones ( producer, komponista, zenész, aki Michael Jackson Thriler albumát is jegyezte) nyilatkozta nemrég,hogy: „A zene lényegét tekintve spirituális. A zeneszerzés pedig lélektudomány. A dallamnak a lélekből kell jönnie. És ily módon Istentől. Csak akkor hat másokra,ha nem a pénzre, a sikerre gondolunk.”
Én ezért csodálom Veronikát. Istenadta tehetséggel lehozza nekünk a harmóniát odaföntről, amit a nagy sötétségben már nemigen találunk idelenn.
Láma Ole Nydahl (a drogok útját is megjárt meditációs mester, aki egy ejtőernyős ugrás során bokáját törte) hamarosan magyarul megjelenő könyvében olvasható gondolatok jutnak eszembe még Veronikáról ( Könyv a szerelemről): Ha szerelmesek vagyunk, minden pillanatunk gazdag és örömteli. És örömteli emberek vesznek körül minket.
Minél több szeretet tudunk kifejleszteni, az élet annál egyszerűbb lesz, hiszen nem leszünk többé olyan sebezhetőek és ritkábban reagálunk az „igazságtalanságokra”.
Más szemmel fogjuk nézni a barátainkat és ellenségeinket, tágul a baráti körünk és a változásokat is egyre kiegyensúlyozottabban fogadjuk. Vonzók leszünk mások szemében,hiszen mindenki élvezi a szeretetteljes odafigyelést. A szeretet megnyit minket, így minden lény számára sokkal hasznosabbak leszünk.
Szívből kívánom Veronikának, hogy kedvesével a szerelme legyen: művészileg inspiráló ( mint June Carter és Johnny Cash sírig tartó románca) ugyanakkor biztonságot adó, hogy a saját szívdobbanását meghallja párja mellett.
Nagyon megérdemelte Veronika azt a csokor virágot!
