Kisebbik fiammal egyidős az Eric Sumo Band: három évesek lettek, amit egy fergeteges bulival ünnepeltek meg a Gödörben tegnap. Röpködtek a lufik és olyan lednületes koncertet nyomtak le Sumóék,hogy még azok is vad pogózásba kezdetek, akiknél eddig a legnagyobb elhajlást az jelentette egy egy bulin, ha öngyújtójukat lengethették.
Már csak a keverőpult mögött volt szabad hely, itt viszont nyugodtan kitombolhattuk magunkat. Zenei stílusuk abszolút behatárolhatatlan: számtalan stílusból merítenek, mégis üt zenéjük, mint egy Kamikaze koktél – nem tudjuk eldönteni ,hogy miből készült de mégis szédítően egyedi.
Ezért a teljesen különböző zenéket kedvelő barátaim is nagyon jól érezték magukat – egy Sumo koncerten mindenki megtalálja a neki tetszőt.
Teljesen beleszerettem Harcsa Veronika hangjába, boldogsághormonjaim már a neve említésére beindulnak – tele van életerővel és olyan édes, mint egy hamvas barack.
Két jazzkoncert koncert itt aztán kedvére kibulizhatja magát, mint régen a gimis rockzenekarban.
Nagyon elemében volt ( mint mindig) és Harcsaként egy tó alatt igazán otthonosan érezhette magát, a mennyezetről csöpögő víz üde hűsítő hatása egy idő után már kimondottan jól esett.
Bár a Gödör ideálisnak nem nevezhető koncertekre: visszhangos, csak alacsony színpadot enged a kis belmagasság, de olyan gazdag kulturális programot kínálnak, amit bármelyik nyugat-európai klub megirigyelhetne. Központi fekvése és a szép park odavonzza a város összes bringását. Aki meg bicózik, az ugye rossz ember nem lehet, ezért aztán jó arcok járnak ide. Barátságos a fiatal személyzet is. Jó lehet a szmélyzetis.
A nyárvég biztos jele,hogy a ZP bezárt: április 19-ig még ki kell húzni valahogy. Szabad levegőn az ugrálást is jobban bírtam. Milyen jó volt régen az Almássy tér nagyterme, ahol nem engedték a dohányzást! A ZP-ben 200 forintos szimbolikus belépőért ( egy üdítő is többe kerül) a magyar zenei élet legjobbjaira lehet itt ugrálni és mivel az átlagéletkor 16 év, így a hátsó sorból is remekül láthatjuk a színpadot. És az A38 is csak egy ugrásnyira van!
Ezzel csak azt akarom mondani,hogy fedezzük már fel, hogy milyen fantasztikus fiatal tehetségek vannak itthon, akik nemzetközi szinten is megállják a helyüket, mind zenei tudás mind kreativitás terén.
Bemelegítésként otthon a Harcsa Veronika Quartet kedvenc jazzklubomban (a Take5-ban) készült koncertvideóját néztem – fiam már messziről kiáltotta : ez a Harcsa Veronika!.
Ezúton köszönöm az operatőrnek,hogy hosszasan elidőzött a testhez simuló rövid ruhán, Veron karcsú derekát átölelő finom bőrövön és a magassarkú cipőn - ezzel is emelve az elsőrangú zenei élményt.
Annyira feldobódtam a koncerttől,hogy utána az autóban PASO-ra pogóztunk hazáig. A hatodik szám volt a csúcs: a Summertime ska változatában Veron és Kis Erzsi skálázott vendégként.
Ez a Featuring is milyen sokoldalú zenész lehet, annyi zenekerban fellép!
És jöttek sorban a kedvenceim: Friday, My Rocky Mountain, Giliszta és a tizedik számnál ( Zachary- my baby, show me the light) végre leesett,hogy Veronika elbocsátó szép üzenetként egy volt kedvesről emlékezik meg. Amikor még úgy érezte,hogy nincs jobb a Tiptonnál.
A Funny stairs után jött az Erzsipunk. Kis Erzsi felülmúlja nekem még a Holy Moses énekesnőjét is, akinek Six Fat Women című számát végtelen sokszor hallgattam meg boldogult ifjúkoromban.
Mészáros Ádám a fúvósokkal megspékelt Ninjahelikopterben lépett fel a koncert előtt, igényes instrumentális zenéjükre vidámon elropizgattunk. Lazán szólt a pozan.
Gergő kiváló basszusgitárjátéka olyan elképesztő headbangelős koreográfiával párosul,hogy teljesen bevadítja a zenésztársakat: a lányok vagányul rázzák, pörögnek a dobosok, Ambrusházi Tövis a billentyűk mellett végigugrálja a koncertet.
Kedvesemet ( aki mióta Pilatesre jár, szebb és fiatalosabb, mint valaha - és ropja, mint húszévesen) is jól megpörgettem. A PASO-t is azért imádjuk mert az első perctől az utolsóig végig lehet bulizni.
Pár új szám is elhangzott, a koncertet a Babyfoor után a kihagyhatatlan Summertime zárta. Azért még két ráadásszámot kiköveteltünk magunknak. Majdnem a Spooky-t kértem!
A számok sorrendjét kivételesen csak azért tudom ilyen jól, mert elhoztam a keverőpultról a dalok listáját, miközben haverom a pultot próbálta feltűnés nélkül a farzsebébe csúsztatni.
