Zendo

„A művésznek minden egyes műalkotásban fel kell adnia önmagát, nem törődve a dicsőség  a szépség és a gazdagság elérésével. Nem szabad feláldoznia magát a divatnak. A lehető legjobban kell kifejeznie önmagát kompromisszumok nélkül. Akkor lehet a műalkotás tiszta, szép, emberi.”

Taishen Deshimaru zen mester szavai ezek, ennél jobban nem is jellemezhető Harcsa Veronika és a kiváló zenészekből álló Quartetjének budakalászi koncertje. Nehéz visszaadni írásban ezt az élményt, hiszen akármeddig is nézzük az almát ábrázoló festményt, annak ízét nem fogjuk megismerni!

Tiszta, pozitív energia sugárzik zenéjükből ami a másnapi futóedzésemen is bennem maradt: anélkül adnak, hogy viszonzást várnának érte, nem vágyakoznak a haszonra. Ezt az önzetlen cselekvést mosutoku kifejezéssel illetik a zenben.

Egy éve hallottam Veronikát élőben először ugyanezen a színpadon. És mennyi minden történt azóta: telt házas koncertek itthon és külföldön egyaránt, fellépés a Szigeten, lemezbemutató koncert a zsúfolásig telt A38 hajón, a MÜPA koncertre pedig már nem is kaptam jegyet. Mondtam én,hogy a nagyterembe kellett volna tenni!

Most meg már Nicola Contével turnéznak Európában, neves fesztiválokon lépnek fel, még a pori jazz fesztiválon is ott lesznek, reméljük nagy port ver fel majd a koncert!

Május elsején, másodikán és harmadikán lép majd fel Veronika Nicola Contéval (a nu-jazz pápájával) a Take 5-ban. Érdemes lesz mindhárom koncerten meghallgatni őket, mert Veronika egymást követő fellépéseiben öt apró eltérés lesz. Minden helyes megfejtő jutalma egy életre szóló élmény lesz. Három a magyar igazság!

Míg a tavalyi fellépés az ünnepélyesség jegyében telt, a mostanit oldottabbnak és derűsebbnek éreztem. Ennyi sikeres koncert után talán már más érzés volt Veronikának a budakalászi kis színpadra állni. Ő már bizonyított. Kevesebb gesztikulálással adta elő a számokat, hiszen a hangja kifejez mindent. Könnyed mozdulatokkal táncolt, mint aki már elengedte a múltbéli emlékeket.

Veronika még karcsúbbnak és még szebbnek tűnt, mint egy éve. És kivételesen nadrágban lépett fel, ámde nem akármilyenben. Két gyönyörű masni díszítette a térdnél. A hűvös időre való tekintettel kardigánban jelent meg, de ígéretéhez híven befűtötték a termet. A tömegverekedést megakadályozva később nem hajította be a közönség közé ezt a ruhadarabot, hiába ültem ugrásra készen.

Oláh Zoltán bőgőjével egy hárfázó márványszobor sztoikus nyugalmát árasztotta.

Milosevits Mirkó (a kalászi Vangelis) színpadra lépését izgatott női sóhajok kísérték ( a Lepattintva című film popsztárja ihlette talán az imagét), mielőtt lézerszínházas speciális effektekkel fűszerezett játékát megkezdte volna Blaho Attila konkurenseként. Mindketten remekeltek a billentyűspárbajban.

Majtényi Bálint csillogó dobfelszerelést kapott a nyuszitól. Gondoltam kivételesen most majd csak óvatosan, finoman fog dobolni, mégiscsak bejáratós az új szett, de úgy tűnt, hogy garanciális időszak alatt megpróbált kihozni minden rejtett hibát belőle, mert még a lassú számok alatt is olyan pergőn kísért, hogy végig járt a lábam. Néha a cintányér tartója is egészen berezgett.

A csillogó cintányérok Veronikát is odavonzották a dobokhoz és karkötőjével szólaltatta meg. Bálint cserébe jogosan vokálozhatott volna ezek után, de helyette ezt egy hároméves copfos kislány tette meg, aki a Too Early magyar változatát énekelte duettben Veronikával székét egészen a színpad közelébe húzva.

Blaho Attila láthatóan nem tudta eldönteni, hogy most melyiküket is kísérje billentyűn.

A saját dalok mellett néhány feldolgozás is elhangozott: Sting ( na majd amikor Sting fog Harcsa Veronika feldolgozást játszani!, Tracy Chapman – Oláh Zoltán jutalomjátékával – egy remek bőgős felvezetéssel indult a dal és egy igazi bulis szám a végére a Beatlestől)

Hogy mi Veronika sikerének titka? A zen mesterek erre is tudják a választ:

„Ha nyitva tartod a kezed, a sivatag valamennyi homokszeme keresztülfolyik rajta, de ha becsukod a kezed, csak néhány homokszem marad benne.”