Tudjuk -e , hogy a 895-ös III. Honfoglalás idején, mintegy 500 000 magyar
érkezik a Kárpát-medencébe, és ha összehasonlítjuk ezt a számot a mai
népességi adatokkal ( 16 000 000 ), akkor láthatjuk, hogy mi 1100 év alatt a
harmincszorosá ra növekedtünk a magyarságság lélekszámát.
A mai Franciaország területén például a IX. században 7 000 000 ember élt és
ma mindössze 58 000 000 embert lehet találni Frank honban. Ez alig 8 ,5
szeres növekedést jelent.
Tudjuk-e , hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a
rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence
területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk
magunkkal ?
Tudjuk-e , hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük,
hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk? Shakespeare drámáit, a
mûvelt; angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit
változott nyelvük az elmúlt 440 év során. A miénk, megtartotta nyelvtanát és
szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi
forgatagba!
Tudjuk-e , hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a
200 000. magyar népdalt, amelybõl 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A
80 milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyûjteni.
Tudjuk-e , hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon? Európában nem
ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvõt, hétfejû sárkányt, még
nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.
Tudjuk-e , hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele elõtt a hús
megfõzésének módját? Nem ismerték a villát és a kanalat. Kézzel és késsel
ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fûszerezési technikánkat, a
darabolást, a fûszerekkel való összefõzést. Az édes, sós, savanyú, keserû
ízek mellé mi hoztuk az erõs ízt ételeinkben.
Tudjuk-e , hogy azért nem járnak tógában, ma Európában az emberek, mert mi
behoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán).
Amíg Európa saruba, csizmába, bocskorba járt addig mi behoztuk a
háromnegyedes sarkos cipõt. Sõt még az alsó fehérnemû is általunk kerül a
világnak erre a részére. Gondoljuk csak meg, ma Skóciában, ha valaki igazán
korhûen akar a skót népviseletbe felöltözni, akkor nem vesz alsónadrágot a
kockás szoknya alá.
Tudjuk-e , hogy a Honfoglalás idején, mi csodálatos növény és állatvilággal
rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belsõ-ázsiai térségbõl?
Tudjuk-e , hogy az elmúlt idõszakban sikerült, a parlament által,
hivatalosan is nemzeti kinccsé tenni õshonos állatfajaink nagy részét? A
kilenc kutya fajtát, a három parlagi tyúk fajtát, a szilaj marhát, a három
mangalica fajtát, a tincses kecskét, és a galambjainkat. Ez egyben azt is
jelenti, hogy nem lehet õket keresztezni, az országból kivinni. Tehát meg
kell tartani a tiszta vérvonalat. A szürke marhát sajnos az osztrákok már
levédték elõttünk.
Tudjuk-e , hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000 éve?
Mégis õket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán fajtának,
a Tulipa Hungaricának géncentruma, a Kárpát-medencében van.
Tudjuk -e , hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az elsõ az izlandi
720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez.
Tudjuk -e , hogy a reneszánszt, mint mûvészeti stílust Ausztria és
Németország tõlünk vette át?
Tudjuk -e , hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi
honosítottuk meg a világnak ezen a részén? Mára már Európa elfelejtette ezt
a tudást, és jórészt ennek köszönhetõ , hogy termõföldjeik tönkrementek,
elhasználódtak.
És akkor még egy szó sem esett a magyarok õsi hitérõl. Ezek persze csak
kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem hiába íródtak le. Jó
lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy magyarnak lenni nem
szégyen!
"Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!" (Széchenyi István )
