Azt hittem Ollókezű Edward-dal futott össze a Ráday utca sarkán Veronika, de töredelmesen bevallotta,hogy egy rosszul indult reggelen ő maga vagdosta össze kedvenc trikóját, amihez stílusosan egy fekete selyem halásznadrágot viselt. A név kötelez...
Még jó, hogy nem a szép szőke haját vágta le erős felindulásból. Lehet,hogy a Bodza ruhakollekciója ihlette, náluk láttam ilyen jópofa összevagdalt pólókat, majdnem vettem is egyet,hogy jóvágású fiatalembernek tűnjek, de kicsi volt rám.
Imádott jazzénekesnőm a divattervezőket is sorra megihleti , a 1000 lovers dalából már tudjuk ugye, hogy sokan vetkőztetnék, de nagyon sokan vannak, akik öltöztetnék is!
Ideális modellalany egyébként, minden szín jól áll neki és nagyon sokféle arca van
( a kislányostól egészen a szívdöglesztőig) : én kétszer még ugyanolyan sminkkel vagy frizurával nem láttam.
A lemezborító első képén sem bírtam eldönteni, hogy édes érzéki mosolya közben mire gondolhatott : kedvesét kóstolná meg vagy egy belga pralinét? Amúgy a Come on over című dallal ugyanígy vagyok. Vajon mindkét élvezetről szól, és szemérmességből csak a DVD-zésről esik szó vagy a inkább a mély barátságról? Szerintem még a Veronikával való barátság is olyan intenzív élmény lehet, mint a szerelem. Bármi is történt aznap este, egy biztos: a belga praliné elolvadt a szenvedélyes érzelmektől....
Sok fiatal jár a koncertjeire: a jazz most cool - már nem öregurak szürcsölnek jófajta rumot vagy konyakot másfél órás jazzszólókat hallgatva a lélegeztetőkészülékre kötve. Eddig minden barátomnak nagyon tetszett, a fiúk meg rendszeresen extázisba jönnek már csak a nevének emlitésére, sőt sokan egyenesen félnek eljönni a koncertjére, nehogy összetörje a szívüket. Komolyan! Pacemakerrel valóban nem ajánlatos beülni egy koncertjére. Érzéki hangja még a golyóálló mellényen is áthatol, a takarítónők térdig gázolnak az összetört szívdarabok füstölgő romhalmazában egy-egy koncert után: de higgyétek el, megéri!
Amit tanultam tőle, hogy : „Nem csak a húszéveseké a belga praliné !" Úgy kell szeretni, mint ahogyan húszévesen szerettünk.
A másik kedvenc új dalom pedig az Unreachable. Néha az elérhetelen is elérhetővé válik. Amit értelmezhetünk úgy is,hogy ha messze van a pralinésdoboz , akkor nyújtózzunk érte, de ennél természetesen jóval költőibb a dal. Nagyon szép, magával ragad! Feltétlenül követeljétek ráadásnak ha nem játszaná!
Most a koncert közepén volt a Spooky: meg is ijedtem,hogy ilyen hamar véget ér. Olyan vidáman adja elő mindig! Amúgy érdekes, hogy Veronikát még fáradtnak sosem láttam , pedig nagyon sűrű a koncertnaptára. El is gondokodtam azon,hogy
milyen sokat áldoz fel a közönségért: a szerelme nem sokat láthatja.
Érdekes, hogy egy új lemez, mindig egy új szerelemhez kötődik, ami egy új életszakasz is minden bizonnyal. Így most szorult helyzetben vagyunk: azért szurkoljunk,.hogy minél gyakrabban jöjjenek ki új dalok (térjen át albumok helyett a maxi single-re, a szerelmek helyett a one-night standekre ) vagy minél tovább tovább tartson az új szerelem, de akkor meg mikor jön ki új lemez???
Gyémánt Bálint végig elemében volt ( vajon ő rokona King Diamond-nak a heavy metal háromoktávos dán Zámbó Jimmy-jének ?). Nagyon átszellemülten játszik, sokat fogunk még hallani róla!
Nyomta a bluest, Sting Fragile című számát is úgy pengette,hogy még a az arra sétáló járókelők is megálltak a Café If nyitott ablaka előtt. Isten bizony csak két limonádét ittam, (ha Veronikát hallgatom szükség van a józanságomra) de mintha Demjén Rózsi dugta volna be a fejét az ablakon. Remélem időközben Bálint is leállamvizsgázott, mert ha nincs papírja róla ,hogy zenész akkor nem hallgatom meg a trióját az Art Katakombában-ban :) Igazi underground hely lehet.
Amúgy majdnem unplugged koncert lett, mert mikrofonzsinórt kellett cserélni, de megoldódott a probléma néhány szám után. Speciel mikrofon nélkül is betöltötte a teret Veronika hangjával, ez csak bemelegítés volt neki, mert utána rohanhatott át a Zöld Pardonba, ahol meg az Eric Sumo Bandben énekelt abban a szép japán halásznadrágjában. Nekem meg :double joy.
Szerencsére az időjárás kegyes volt hozzánk, így a türkiz pulóver hamar lekerült és a csápló tizenévesek is megcsodálhatták milyen az, mikor nem a magas cé-t vágja ki reggel, hanem a trikóját.
Mászáros Ádám szó szerint szaggatta a húrokat, legalább háromszor! Vártam volna,hogy egy megilletődött roadie nyújtja be neki a cseregitárt, mint Angus Young-nak, de ő maga látott neki a húrcserének. Gyorsabb volt, mint egy kerékcsere a Forma 1-ben.
Kedvenc basszusgitárosom újabb és újabb mozdulatokat mutatott be, egyszer Veronika lábára is rálépett, ez valószínűleg nem előre begyakorolt elem volt, mert utána Kis Erzsi is nagy ívben kerülte.
Meglepetésként még a PASO énekese is eljött, a Summertime is elhangozott, kárpótolt a múltkori korai távozásomért a PECSÁ-ból. De jót táncoltunk!
A Café if-ből is ott csápolt mellettem egy másik hardcore rajongó, el is hívom a csoportterápiára...
